„Soha nem tagadnám meg a saját múltamat”

Levélváltás Maniak-kal, az Angerseed frontemberével – 2. rész

Milyen témaköröket boncolgatnak a szövegek? Miből merítesz ihletet, inspirációt a szövegírás során?

Mindig nagyon örülök a szövegekkel kapcsolatos kérdéseknek, sajnos ritkán kérdeznek rá. Nagy vonalakban koncept lemeznek nevezhetnénk az anyagot, minden albumunknak van egy laza vezérfonala. Fentebb már ki is fejtettem, hogy milyen közös gondolatisága van a daloknak: a legtöbb szöveg a képmutató, álszent, agymosott világgal, illetve az elfajzott, lealjasult jellemekkel szembeni megvetésünkről szól, egyéni és globális értelmezésben is. Ez amúgy eléggé le van egyszerűsítve, ezért inkább azt ajánlom, hogy mindenki maga olvassa el a szövegeket, hiszen azok tényleg több síkon értelmezhetők.

Ez is le lesz egy kicsit sarkítva, de általában valós témákról, társadalmi problémákról, belső vívódásról és gondolatokról, égető problémákról szoktam írni, és nem is igazán kívánok ettől elrugaszkodni, ebben érzem jól magam. Ezek a szövegek valószínűleg mindig érvényesek lesznek, amíg világ a világ, sőt, sajnos egyre inkább érvényesek. Őszintén szólva, annyira nem is szeretem a más típusú szövegi világokat, bár nagyon sokféle zenét hallgatok más jellegű témákkal is. De ha egy szöveg teljesen elrugaszkodik a valóságtól, illetve a szövegnek egyáltalán nincs is értelme a zene nélkül, azt nem igazán tudom hova tenni. Számomra egy szövegnek önmagában is meg kell állni a helyét, és komoly dolgokról kell szólnia. Lehet elvont vagy egyértelmű, de mindenképpen szólnia kell valamiről, képviselnie kell valamit. Manapság sok szövegbe sajnos csak belelátnak dolgokat úgy, hogy azok igazából nem is szólnak semmiről, és ez egy igen szomorú tendencia. Az én szövegi világomhoz amúgy igen egyszerű ihletet szerezni, csak nyitott szemmel kell járni a világban, és nem vakon vegetálni…

A Based on a Vile Story különösen kemény, „odamondós” lett…

A Based… egy kiemelten fontos dalszöveg, és talán az egyetlen dal, amiben sok helyen nagyon egyértelműen és konkrétan fogalmazok. A mondanivaló szervesen összekapcsolódik a The Clandestine Ones és a Re-Born… dalokkal, de a Based… megy el a legmesszebbre. Konkrét személyekről és személyeknek szól, akik az elmúlt pár évben olyan elképesztően aljas húzásokat és támadásokat intéztek a zenekar ellen, tömény hazugságokkal körítve, amelyekre nincs elfogadható magyarázat és mentség. Erre utal az „aljas történet alapján” cím. Csak remélni tudom, hogy elolvassák, és magukra ismernek az illetők, bár bizonyosan maguk előtt sem lennének képesek soha beismerni tetteik minősíthetetlen mivoltát és önnön kicsinyességüket, valamint esendőségüket. Szóval ez a dal nagyon nyers és szókimondó, és amúgy szintén értelmezhető általánosságban is a szóban forgó személyekhez hasonló jellemekre is, zeneileg pedig az egyik legérdekesebb és legváltozatosabb dal, egy különös színfolt az én értelmezésemben.

Az EP-t a Metal Ör Die Records adta ki. Csak erre az egy anyagra szól a kooperáció, vagy a jövőben akár egy állandó együttműködés is létrejöhet köztetek? János promóciós tevékenysége kielégíti az igényeiteket?

Már a The Proclamation lemez kiadása után is futottam pár kört külföldi kiadóknál, és az elmúlt néhány évben elég sok ajánlatot kaptunk, jobbakat és kevésbé jókat, kisebb és nagyobb kiadóktól egyaránt. Különböző okok miatt egyiket sem fogadtuk el, de a végén körülnéztem az időközben elég szépen feljövő magyar kiadóknál is. Mivel Jánost már régóta ismerem, elkezdtünk beszélni a lemezről, majd végül összejött a megállapodás is, amely jelenleg erre az egy lemezre szól. A későbbiekben pedig majd meglátjuk, nem kizárt, hogy lesz még közös munka, ha mindenki úgy akarja. Szerintem mindkét fél elégedett a végeredménnyel; promóciós téren igazából semmiben nem állapodtunk meg, nyilván mind a két fél promotálja egymást, illetve a lemezt a legjobb tudása szerint. De igazából nem támasztottunk egymással szemben semmiféle különleges elvárást, mindenki teszi a dolgát, ez bőven jó, és elég is lesz.

Tavaly november 30-án a debreceni Kaptár klubban került sor a 11. Full Of Anger fesztiválra. Hogyan sikerült a rendezvény? Beváltotta a hozzá fűzött reményeket?

Nagyon jól sikerült a tavaly őszi Full Of Anger buli! Ez a 11. számozott esemény volt, de összességében már 22 buli ment le Full Of Anger név alatt. Ez a koncertsorozat a hivatalos jogutódja a 2002-2008 között működő The Chromized Land Fesztiválnak, és mindig nagy élmény egy-egy ilyen esemény. Természetesen nem mindegyik buli váltotta be a hozzá fűzött reményeket, de durván a 80 százalékuk igen, és azt hiszem, hogy ez egy igen jó arány. Sokan látogatják a bulikat, néha kicsit kevesebben vannak, néha pedig többen, de átlagban hasonlóak a számok. Az őszi bulik kivétel nélkül jól sikerültek, a tavalyi pedig különösen, hiszen ott jelent meg a lemez is. Nagyon jó hangulat volt, annak ellenére is, hogy sajnos két banda az utolsó pillanatban lemondani kényszerült a fellépést, viszont a közönség lelkesedése páratlan volt. Idén csak egy F.O.A. esemény lesz, az őszi, de az igen nagy bulinak ígérkezik, úgyhogy várunk mindenkit szeretettel november 28-án a debreceni Kaptár Klubban!

Milyen egyéb bulijaitok voltak még tavaly, amelyekre különösen büszke vagy, amelyek nagyon jól sikerültek?

Tavaly kivételesen pont elég kevés bulink volt a lemezfelvétel miatt, hiszen 100 százalékosan arra koncentráltunk. Viszont a tavalyi koncertek is nagyon jók voltak, nem szívesen emelnék ki egyet sem, minden bulit körülbelül egyformán tudunk élvezni. Az elmúlt esztendőt megelőző években rengeteget játszottunk, és ez idén újra felpörög, máris nagyon sok lekötött bulink van, köztük sok ígéretes is. Jövőre pedig erre is lapot húzunk, igen komoly bulik néznek ki a 2021-es évre, de erről majd később. Úgy érzem, hogy a következő két-három évben minden téren, így a fellépések terén is nagyot tudunk majd előrelépni. Eddig 157 koncertünk volt, igen sok időt és helyet venne igénybe kiválasztani párat, de majd egyszer erre is sort kerítünk… 🙂

Az évek alatt sok tagcsere történt a soraitokban. Szerinted ez hátráltatja a banda folyamatos fejlődését, rányomja a bélyegét a zenekaron belüli hangulatra?

Na, ez mindig egy elég hosszú, komplex és kifejtendő téma… :-), sok helyen kielemeztem már ezt a kérdést. Igen, elég sok volt a tagcsere, de úgy érzem, hogy ez a magyar és a külföldi underground esetében egy teljesen általános dolog, még a legjobban futó bandáknál is. Ez az egész zenekarosdi kemény követelményeket kíván meg, egyrészt kevesen bírják, másrészt nagyon sok ember úgy érzi hogy bírni fogja, de amikor belekerül ebbe a pörgésbe, akkor rájön, hogy mégsem neki való. És ekkor elég komoly jellemtorzulások tudnak végbemenni a gyenge és zavart elmékben, amik például, mondjuk, egy-egy önző párkapcsolat által már alapból irányítva vannak.

Én mindig igyekeztem egyben tartani az aktuális felállást, maximálisan megtenni mindent mindenkiért, de sajnos nagyon sok menthetetlen pszichiátriai esettel találtam magam szemben, akiken nem lehetett segíteni, sőt, támadásnak vették a jó szándékú segítséget. Nyilván a nagy többség nem volt képes beismerni, hogy alkalmatlanok erre, vagy hogy tévedtek, hibáztak, inkább a szardobálást és a hazudozást választották, ami nyilván a könnyebb és egyszerűbb út. Az emberek pedig nagyon könnyen elhisznek akármit anélkül, hogy bármit is tudnának a dolgok hátteréről, és persze ilyenkor az alapemberre a legkönnyebb mutogatni. De a bandának haladnia kell, így soha nem fogok megállni pár zavarodott elméjű, eltévedt egyén miatt, az biztos, és nem hagyom lerombolni rengeteg év kemény munkáját. Szerencsére kivételek is voltak, akik méltósággal tudták ezt befejezni, de a nagy többség – saját jellembeli hiányosságainak köszönhetően – igen méltatlanul távozott.

Volt, hogy ezek a dolgok rányomták a hangulatot az aktuális tagokra, de aki belelát, az ezt is tudja kezelni. Mindenesetre nem szoktam titkolni semmilyen történést, úgy érzem, hogy amíg maximálisan megteszek mindent az ügyért, addig nem kell számítania annak, hogy ezt kívülről ki látja jól, és ki nem. A zenekar általános zenei fejlődését ezek a dolgok nem befolyásolták, szerintem mindig sikerült szintet lépni, és továbbvinni a szellemiséget. Ez így lesz ezek után is, különben nem is engedném, hogy megjelenjen egy-egy lemez akkor, ha nem tudnánk megugrani az előtte lévő lemez szintjét. A tagcserékről még annyit: only the strong survive!

Miután már nagyon régóta vagy az Underground színtér résztvevője, hogyan látod a death metal jelenét és jövőjét, úgy idehaza, mint külföldön?

Ez is egy elég összetett kérdéskör… Nagyon szeretem a death metalt, és elég régóta játszom is, durván ’92 óta. Voltak más, durvább műfaji megmozdulásaim is, de ez az én stílusom, már ha szélsőséges metalról beszélünk. A műfaj már kitermelte a legnagyobb bandáit, és szinte mindent eljátszottak, mégis még mindig rengeteg perspektívát tartogat a műfaj, mindig lehet egy kicsit továbblépni, fejlődni, új dolgokat behozni. Nem kérdés, hogy a jó dalok a legfontosabbak, az fog fennmaradni, aki igazán jó nótákat, emlékezetes szerzeményeket tud írni, és persze ha azokat el is tudja juttatni a közönséghez, de ez már egy másik kérdés. Ezeket a dolgokat hazai és világviszonylatban is értem, bár az itthoni death metal szcéna nyilván jóval kisebb, és sok szempontból máshogyan is működik.

Nagyon szomorú jelenségnek tartom viszont, hogy mekkora meg nem értettség és előítélet veszi körül a műfajt mind a külső átlaghallgatók, mind a legtöbb metal műfaj részéről. Sőt, továbbmegyek, több volt zenésztársam nem elég, hogy elfordult a keményebb műfajoktól, de szinte le is nézi már ezeket a zenéket, ami teljességgel felfoghatatlan számomra. Igen tragikus, ha valaki ahhoz veszi a bátorságot, hogy egy egész stílust vagy stílusokat elítéljen, miközben a műfajban hatalmas értékek és zenészek vannak, akik rengeteg dolgot tettek, és értek el, és még mindig nyitottak más műfajokra – és pont feléjük nem nyitott a legtöbb, előítélettel közelítő ember. Ez a korlátolt látásmód főleg akkor félelmetes, ha az illető régebben elismerte és/vagy szerette/játszotta is ezt a műfajt. Érthetetlen és megmagyarázhatatlan ez a jelenség. Én pontosan úgy tudom megtartani magamban a durva zenék iránti lelkesedésemet, hogy rengetegféle zenét hallgatok, és mindenre nyitott maradok. Valamint soha nem tagadnám meg a saját múltamat. Ezt is többször mondtam már, de aki így tesz, annak jelene és jövője sincs…

Kérlek, pár szóban beszélj a jövőre vonatkozó terveitekről is!

Nagyon sok tervünk lesz az elkövetkező két-három évre, gyakorlatilag egy komplex tervrendszer van már a fejemben. Mint említettem, nagyon sok koncert várható, és amire még nem volt példa: nem sokkal az előző anyag megjelenése után máris elkezdjük írni a következő lemez anyagát. Ez azért fontos, hogy minél több időnk legyen rá, és ne kelljen majd kapkodni vele, mint ahogy sajnos az eddigi lemezekkel. Ezen felül több klipet is szeretnénk forgatni, és minden téren fejleszteni a zenekart, ahogy csak lehet. Elég sok újdonsággal fogunk tavasszal szolgálni, egészen az év végéig. Figyelje mindenki a zenekar oldalait, hamarosan jövünk jó pár izgalmas hírrel. Kimondottan pörgős éveknek nézünk elébe, azt ígérhetem.

Peti, köszönöm szépen a válaszokat! Minden jót és sok szerencsét kívánok nektek!

Mi is még egyszer nagyon szépen köszönjük az interjút! Sok sikert az oldalhoz! Kellemes munkát és sikeres évet kívánunk Neked és Nektek! Üdvözlünk minden underground rajongót! Tartsatok ki a death metal és az underground mellett! Találkozunk a koncerteken!

A cikk szerzője: Dávid László 716 további cikk
Első cikke 1994-ben jelent meg a Metal Hammerben. Hazánk első webzine-je, a Ragyogás egyik alapítója. Később a Stygian Shadows fanzine munkatársa, hazai és külföldi fanzine-ek/webzine- ek cikkeinek szerzője.

Legyél az első aki hozzászól

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*