„A thrash metal nagyon sokat jelent nekem“

Beszélgetés Fabio „Axecutioner“ Baulig-gal, a Secutor gitárosával

A koblenzi thrash szcéna felnövekvő generációja egy újabb zenekarral mutatkozik be: a szélsebesen vágtázó Secutorral. Jóllehet, a csapat már 2008 óta létezik, de 2020. január végéig még csak egy EP-t és egy nagylemezt tudott felmutatni, ugyanis ekkor jelentkeztek második albumukkal, az energiáival mindent szétvető Executorral. Ez szolgáltatta az apropót, hogy interjút készítsek az együttes szimpatikus ritmusgitárosával, Fabio „Axecutioner“ Baulig-gal.

Hogyan jött létre a zenekar? Kérlek, mutasd be magatokat!

Ma már csupán Fömb az egyetlen alapító tag a zenekarban. Az egész 2008-ban, egy kerti házikóban kezdődött. Fömb (szólógitár) és iskolatársa, Selke (dob) fektették le a csapat alapjait. Utána jött Dobby (basszus), majd rövid időn belül én is csatlakoztam. Selke 2009 elején, időhiány miatt kiszállt a csapatból, és így elkezdtünk megfelelő dobost keresni a helyére. Több ütőst is kipróbáltunk, Tim-mel, aki a Midnight Ridernek is tagja, csak átmeneti jelleggel játszottunk együtt, míg végül 2009-ben megtaláltuk Mu-t. Chris de Souza énekessel is csupán rövid ideig voltunk együtt, de ebben a felállásban írtuk az első EP, a Thrash or Die dalait, majd 2012-ben ismét váltottunk, és rátaláltunk Bobbyra, aki tavaly januárig volt a frontemberünk. Akkor újból énekes-váltásra kényszerültünk. Jelenleg Peter Cüsters csiholja velünk a szükséges energiát; több mint elégedettek vagyunk ezzel a felállással, nyugodtan folytatódhatna a történet így tovább.

Az új albumotok a stílusotokon belül igen egységesnek és változatosnak mondható. Hol rögzítettétek a dalokat, és mennyi ideig tartottak a felvételek?

A nagylemezt ismét Markus Nöthen-nél vettük fel a koblenzi Airstream stúdióban. Az előzetes demóink alapján már tudta, hogy milyen hangzású anyagot szeretnénk. Ezért csupán egy hét stúdióidővel kalkuláltunk, plusz utána jöttek még a kisebb javítások.

Hogyan néz ki a koblenzi színtér? Más helyi zenekarokkal is kapcsolatban álltok? Akadnak fellépési lehetőségeitek?

Hogy Koblenzben egy jó metal szcéna működik, az a tartomány határain túl is ismert. A metal korifeus Götz Kühnemund többször is dicsérte a koblenzi színteret, és nem véletlenül: mindenekelőtt a Desaster, a Metal Inquisitor, a Pyracanda, a Steelpreacher, a Midnight Rider és Moontowers révén Koblenz széles palettáját kínálja a metal különböző irányzatainak. A zenekarok személyes kapcsolata is kiváló. Rendszeresen találkozunk az óvárosban, ahol tartalmas szakmai beszélgetések zajlanak a heavy metalról. Ahogy azt az ember elképzeli magának.

Jó pár klassz hely van Koblenzben, mint például a Florinsmarkt, az SK2 és a Jam Club, ahol fel is lehet lépni. Ami viszont hiányzik a városból, az egy 400 főt befogadó terem. Ilyen szempontból van még hová fejlődni. A legközelebbi ilyen az andernachi JUZ (Ifjúsági Centrum), ahol 600 fő fér el. Egy kicsit távol esik, de a koncertek, amiket Jan a Chance for Metal-tól szervez, így is igen látogatottak és jó hangulatúak.

Mik a közeljövőbeli és a távoli terveitek?

Először is, nyárig adunk egy pár koncertet. Kiel-t és Itzehoe-t leromboljuk. Április 4-én Wormsban játszunk, májusban pedig a pfalzi Iron Fest-et nyitjuk meg. Ezután próbálunk a dalírásra koncentrálni, de készen állunk az esetleges újabb koncertekre is.

Milyen zenéket hallgattok?

Ebben mindenkinek megvan a saját ízlése, ami persze a zenénk hasznára válik, hiszen így több hatást is fel tudunk dolgozni a dalainkban. Mu például óriási Running Wild-rajongó, Peter abszolút Overkill-fan, Fömb-nek a Dokken és a korai Annihilator a kedvencei, Dobby nagyon bukik egyrészt a döngölős heavy metalra, másrészt a black metalra, én pedig nagyon bírom az Iron Maident, de a punkot, a thrash és a death metalt is. Minél több zene befolyásol bennünket, annál inkább segíti ez a saját stílusunk alakulását.

Mit jelent számodra a thrash metal?

Sportcipők, láncok, szegecsek és bőr – hogy a Desaster-t idézzem. A thrash metalnak van egy bizonyos agresszivitása és keménysége, de sok más finomsága is, függetlenül attól, hogy 180-as fordulatszámú, gyors, nyaktörő vagy középtempósan döngölő. Adj egy rekesz sört és az Exodus Bonded by Blood albumát, pár havert felvarrós mellénnyel és a Rajna teraszát Koblenzben! Ez jut eszembe a saját thrash metalos kezdeteimről, amikor 16 éves voltam. Csöves-lét, hiúsággal párosulva, amit ma sem tagadhatunk meg, mint metalos fejek. A thrash metal nagyon sokat jelent nekem, mivel alapvetően ez formálta az ízlésemet, és teszi mind a mai napig.

Mik egy jó thrash nóta hozzávalói?

A legfontosabbakat az előző pontban már elmondtam. Agresszivitás és keménység, dallam, kemény dobok, dübörgő basszus, sikolyok és pengeéles gitárok. A Slayer Reign in Blood-ja vegytiszta thrash metal, 28 percbe csomagolva. Ha valaki spontán megkérdezne, hogy „Hé, melyik az az album, amit feltétlenül hallgassak meg?“, valószínűleg ezt a lemezt mondanám, mert ebben semmi unalom nincs, precízen, pontosan, minden részletében meg van fogalmazva.

Melyik a számodra legjelentősebb thrash metal album?

Nehéz megmondani. Csak a Bay Area annyi számottevő, forradalmi albumot dobott ki, hogy nem tudom egyértelműen eldönteni, melyik lemezt találom a legjobbnak. Talán a Slayer Show No Mercy-jére voksolnék. De annyi fantasztikusan jó heavy metal album jelent meg Judas Priest-befolyással, párosulva olyan dolgokkal, amelyek egyszerűen a thrash metal-t jelentik. Az előbbi kérdésedre visszatérve: mindenekelőtt a DALLAM. Az semmiképpen nem hiányozhat, és ez helyezi nálam a Slayernek ezt az albumát majdhogynem a tökéletesség csúcsára.

A cikk szerzője: Novák Norbert41 további cikk
A ’80-as évek gitárzenéin nőtt fel, amikért a mai napig is rajong. Jelenleg a német The-Pit.de-nél, Way Up-nál és Rock Times-nál dolgozik, mint fotós és újságíró. Főállásban nyelvészeti területen tevékenykedik Németországban.

Legyél az első aki hozzászól

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*