„A közönség az igazi felhajtó erő”

Levélváltás Hocza Róberttel, a Mytra énekes-gitárosával – 2. rész

A közelmúltban vendégként szerepeltél a Dying Wish és a Salvus lemezein is. Milyen további zenekaroknál működtél közre, illetve ehhez kapcsolódva, a Logos-on szerepelnek-e vendégzenészek?

Valóban. Nagyszerű volt két olyan csapatnak dolgozni, akiket mindig is nagyra tartottam, mind emberileg, mind zeneileg. Ugyanebbe a kategóriába tartozik a Decadence zenekar is, akiknek két anyagán is közreműködhettem ilyen-olyan státuszokban.

Egyéb ilyen feladatom nem sok volt, de azok annál emlékezetesebbek. Az egyik legérdekesebb „megbízás” Nagy Gabi barátom részéről jött, aki a Wisdom énekese volt. Az Őserő-HCW pankrátor csapat számára készült egy bevonuló dal, aminek a gitárrészét kellett feljátszanom. NG-vel, Boros Bélával (Palmetta, ex-Iron Maidnem) és Tóth Tomival (hatmillió produkció plusz Mytra) volt egy közös zenekarunk is, ami a Candlelight nevet viselte, és nagyon jó történet lett volna belőle, de a körülmények sajnos gátat szabtak ennek. Ha valaki, valami kimaradt, elnézést kérek az érintettektől! Sok minden történt az elmúlt 25 évben.

Bár korábban terveztem, hogy meghívok vendégzenészeket a lemezre, hiszen az évek során annyi kiváló szakembert ismertem meg, és sokat közülük a barátomnak is tarthatok, a távolság és az ezzel járó nehézségek miatt kénytelen voltam letenni erről a szándékomról. Remélem, a következő kiadványunkon majd élni tudok ezzel a lehetőséggel.

Az új CD országszerte – szó szerint – bárhol elérhető, elég beugrani a sarki újságoshoz, és máris beszerezhetjük az albumot. Mi alapján döntöttetek emellett a terjesztési forma mellett?

Nos, a mai világban, ahol már lassan több a zenekar, mint a zenehallgató, szinte lehetetlen feladatnak látszik a zenéd sikeres megismertetése, promotálása a célközönség felé. Itt már nem elég egy Facebook-poszt vagy egy YouTube-link, hiszen a mérhetetlen adatfolyamban, ami rázúdul a szerencsétlen internethasználókra, az üzeneted egy pillanat alatt elsüllyed az örök homályba. Valamint ott van az a ma már fehér hollónak számító nagyon szűk réteg, akik a szociális médiát kihagyva a képletből, a hagyományos forrásokon keresztül próbálnak hozzájutni az új kiadványokhoz.

Mivel a HammerWorld egy nagy múlttal rendelkező, népszerű rockzenei magazin, a magunkfajta előadónak remek lehetőséget biztosít arra, hogy a produktumát fizikai valójában, közvetlenül juttassa el a műfaj szerelmeseinek. Mi pedig bízunk abban, hogy a vásárló nem fog rögtön madárriasztót vagy autós díszt csinálni a korongból, hanem rászán cirka 40 percet, és rendeltetésszerűen a lejátszójába helyezve azt, meghallgatja a rajta található dalokat. Jelenleg ez tűnik számunkra a legjárhatóbb útnak.

A lemez közvetlenül tőletek is beszerezhető lesz? Készül esetleg belőle digipack verzió is?

Igen, a későbbiekben nálunk is elérhető lesz a CD, egy csodaszép booklet-tel kiegészítve, amit Kassai László barátunk készített az albumhoz. A kiváló grafikák remek vizuális kiegészítést nyújtanak a dalok hangulatához. Én ezzel érzem teljesnek az élményt, amit az album nyújthat számomra. Ezen felül az említett úriember keze munkáját dicsérik a friss zenekari fotók is, ahol szintén kiváló munkát végzett. Több esetben pedig remek koncertfotókkal is meglepett bennünket. Nagy segítséget jelent számunkra ezekben a feladatokban. Visszatérve a kérdésre, lehet akár digipack is, sőt van egy-két hallgatónk, aki bakelitre is igényt tartana. Meglátjuk, mi fog ezekből megvalósulni.

Már a Beta is a HammerWorld érdekeltségébe tartozó Nail Records gondozásában jelent meg. Elégedettek vagytok a kiadó tevékenységével?

Azt kell mondanom, hogy igen. Az ígért dolgokat teljesítik, és nagyon korrektül állnak mindenhez, valamint sokat segítenek az aktuális anyag népszerűsítésében.

Bár sokak szerint ez naivitás a részemről, én mégis abban hiszek, hogy ha egy dal vagy album igazán jó, akkor egy erőteljes kezdeti lökés után meg kell állnia a saját lábán, és a hallgatóság emelheti egy népszerűbb szintre a produkciót, mint azt sok amatőr – most már professzionális – példán keresztül láthatjuk. A közönség, ők az igazi felhajtó erő. Ők emelhetnek ténylegesen piedesztálra, és ugyanígy ők taposhatnak bele a teljes ismeretlenségbe. Összegezve, a jó zenét sűrűn hallgatják és osztják meg a környezetükkel az emberek. Ha érdemesek vagyunk rá, ez fog történni. Ha nem, akkor tovább szórakoztatjuk magunkat és azt a pár embert, akik elkötelezték magukat a muzsikánk mellett. Ezen okokból ezt az együttműködést a jövőben is folytatni szeretném.

A nyár közepén a Rockmaratonon fogjátok bemutatni az új lemezt. Milyen további koncertek várhatók a közeljövőben? Terveztek-e lemezbemutatót a fővárosban?

Nagy öröm volt számunkra, hogy lehetőséget kaptunk a Rockmaratonon való szereplésre. Ez már régen a bakancslistánkon volt, és most úgy tűnik, meg is valósul. Mint minden más zenekar, mi is a lehető legtöbbet szeretnénk koncertezni az új anyaggal, arról nem beszélve, hogy az új dalok előzetesben is jól bizonyítottak a közelmúlt bulijain. Mivel meglehetősen nagy a távolság köztem és a csapat között, komoly szervezési feladat lesz ezeknek a fellépéseknek a lebonyolítása, de akadály semmiképpen sem! Szóval tervek vannak, természetesen a főváros vonatkozásában is.

Ahogy a beszélgetés elején írtam, a Remorse révén a thrash metalban is letetted a névjegyed. Mi a helyzet az ottani státuszoddal, jelenleg tagja vagy a csapatnak, közreműködsz-e a Kohó címmel várható nagylemezen?

Hát bizony, a Remorse egy óriási történet számomra. Elmondhatatlanul sok élmény, emlék és barátságok hada kötődik hozzá a részemről. Nos, a csapat egy jó ideje nem éppen a szokványos módon üzemel, ezzel is formát bontva a megszokott zenekari megoldások körében. Talán Oláh Zsolti, a zenekar főkapitánya fogalmazta meg a legérthetőbben ezt az állapotot: 100 tagú thrash zenekar. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a csapatban eddig megfordult tagok többsége a mai napig jó kapcsolatban van egymással. Az utóbbi években mindenféle felállásban volt látható a zenekar, annak függvényében, hogy éppen ki ért rá, vagy kit kellett helyettesíteni, esetleg album-évfordulók voltak, és az azt elkövető zenészek prezentálták újra a szülinapos lemezt. Szóval volt itt minden, amit halandó ember el tud képzelni. Kívülálló szemmel nézve kaotikusnak tűnhet ez a sajátos megoldás, viszont azok számára, akik ennek résztvevői, megszokottá és elfogadhatóvá vált ez az „életmód”.

A Kohóval kapcsolatban a következő dolgokat érzem kötelességemnek elmondani. Nekem soha nem volt elegendő affinitásom a thrash metal dalok írásához. Van egy saját dallamvilágom, stílusom, ami nem hinném, hogy szerencsésen tudna keveredni a hagyományos thrash műfajjal. Annak idején, egy pár buli erejéig kisegítő gitárosként kerültem a csapatba. Ez a „beugrós” státusz több mint tíz éve kezdődött. 🙂 A D.Ü.H. lemez dalai nem sokkal a csatlakozásom után készültek el. Én egy-két szólót, dallamocskát tudtam hozzátenni a számokhoz, hiszen Zsolti kész nótákkal állt elő, és megítélésem szerint felesleges belekontárkodásnak, világmegváltásnak és stílusformálásnak nem lett volna helye a dalokban. Zsolti szerint sem. 🙂 Én a dalszerző képességeimet a saját szerzeményeimben igyekszem kamatoztatni, ő pedig a Remorse-féle thrash abszolút szülőatyja. Azt mondom, minden suszter maradjon a saját kaptafájánál!

A Kohó dalai már nagyon régóta érlelődnek, de Zsolti sosem érezte elég kereknek őket. Plusz a külföldre költözésem sem mozdította előre a helyzetet. Kőkemény stagnálás vette kezdetét, de szerencsére Kossuth Lali sikeresen átvágta ezt a gordiuszi csomót, és patentül hozzárakta a nótákhoz a hiányzó darabkákat. Nagyon príma lett a végeredmény! Első kézből tanúsíthatom, mivel már hallottam az ének nélküli verziókat. Összefoglalva: pontos státusz szerintem nincs ebben az esetben. A lényeg, hogy szuper lemezek szülessenek, és zökkenőmentesen menjenek a koncertek! Egy zenekar lényegében erről szól, nem? 🙂

Most pedig, az interjú végéhez közeledve visszatérnék a beszélgetés fő vonalához, és egy számomra nagyon fontos dolgot szeretnék tenni: köszönetet mondani. Köszönetet mondani azoknak a zenészeknek, akik a hangszeres tudásukkal, áldozatvállalásukkal, elkötelezettségükkel és több esetben a kreativitásukkal is hozzájárultak ahhoz, hogy a Mytra név így, 24 év elteltével is fennmaradhasson! Szerencsés embernek érzem magam, mert bár nagyon sok muzsikus megfordult a csapatban ez alatt a csaknem negyed évszázad alatt, kivétel nélkül kiváló zenészek és emberek voltak. Nem sok mindenki részesülhet ilyenben az élete során.

Álljon itt ez a terebélyes névsor, a teljesség igénye nélkül, ők voltak azok az alkotópillérek, akik huzamosabb ideig a csapatban dolgoztak: Zabari László, aki sajnos már több mint egy éve nincs köztünk, Bartók Gábor, Békei Krisztián, Somodi Gábor, Almási Zoltán, Oláh Larion, Kaulics Viola, Dévényi Gábor, Bodor Máté, Gáti Sándor és Nyerják Gábor. Büszke vagyok rá, hogy velük játszhattam, és egyengethettem a Mytra útját.

Valamint köszönetet mondok a mindenkori hallgatóságunknak, hogy mindig is támogattak bennünket a pályafutásunk során. Kivételes emberekről van szó, akik vérbeli, alapos, magas érzelmi intelligenciával megáldott zenehallgatók, hiszen a dalainkat felületes, hétköznapi háttérzajként való felhasználással nem igazán lehet megszeretni, megérteni. Örülök, hogy vagytok, és remélem, hogy még sokáig velünk is fogtok maradni! Végezetül, de semmiképpen sem utolsó sorban pedig köszönöm ezt az interjút és a Rattle Inc. magazinnak a lehetőséget!

Köszönöm a válaszokat, és sok sikert kívánok az új lemezhez!

Nameless