Tavaly, 2019-ben voltak hetek, amikor csak nagy nehezen tudtam összeszedni egy-egy Heti Ötös listát. Olyan is előfordult, hogy valamelyik kollégámnak passzoltam a lehetőséget. És nem azért, mert nem hallgattam elég zenét. Az ok egy ajtóval odébb keresendő. Az elmúlt évben 143 új lemezt ismertem meg, hallgattam végig legalább kétszer. Ami tetszett, azt többször is, amiről pedig írtam, azt még többször. Ám ahogy azt már többen, többször is megállapítottuk, az újdonságoknak csupán a kisebb része olyan értékes muzsika, amelynek stabil helye lesz a gyűjteményünkben, és amit évek múltán is előveszünk. (Persze, aki biztosra megy, és szinte kizárólag régi kedvencei friss albumát vagy megbízható ismerősök által erősen ajánlott alkotásokat szerez be, annál, gondolom, sokkal jobb lesz a találati arány.)
Nálam ez úgy néz ki, hogy a bő 140-ből körülbelül 50 olyan anyag van, amit újra és újra szívesen hallgatok, a többi „kuka”. Viszont utóbbiak is egy csomó időt vettek el – például a régi, jól ismert lemezek, a nagy kedvencek hallgatásától. Így történhetett meg, hogy az intenzív ismerkedésben időnként elmaradtak a nagy egymásra találások. Úgyhogy ez az egyik újévi fogadalmam: igyekszem önmérsékletet tanúsítani, kevesebb vakrandit bevállalni, az ismeretlen nevek helyett több ismerőssel, mások kedvenceivel, nem feltétlenül idei albumokkal megismerkedni. Maradjon, mondjuk, 100 alatt az általam meghallgatott, 2020-as kiadványok száma. Év végén úgyis beszámolok róla, hogy sikerült-e ezt megvalósítani.
A másik fogadalmam ennél is bagatellebb: most, hogy elindítottuk az egyes esztendők legnépszerűbb lemezeit kereső szavazásunkat, úgy döntöttem, minden nyertes anyagot meg fogok hallgatni. Amelyek többségét – hozzátok hasonlóan – valószínűleg én is jól ismerem, ám lehetnek kivételek is. Már van is rá példa: az 1979-es győztest, a Motörhead Overkill-jét ugyanis egyben még soha nem hallgattam meg. Korábban már szólt erről egy cikkünk: sokunk életében vannak olyan együttesek, akiktől csak egy alapos válogatással rendelkezünk, egész lemezeket csak elvétve gyűjtöttünk be tőlük. Nekem ilyen többek között az Aerosmith, a Kiss, az AC/DC és a Motörhead is. Oké, megvan az Iron Fist, a Rock ’n’ Roll, a Sacrifice, és mellettük egy rakás remek nóta, innen-onnan. Úgyhogy nekem ilyen formában új volt a műsor, és úgy sejtem, lesz is még hasonló helyzet.
Úgyhogy ezek miatt is kíváncsian várom az új megjelenéseket, és a hétfőn induló közönségszavazások végeredményét.
Leave a Reply