Íme, a Rattle Inc. munkatársainak tavalyi favoritjai. Kommentben várjuk a ti tízes listáitokat is, a szavazatokat szokás szerint Zozzie fogja összesíteni.
Atter-M
1. Rotting Christ: The Heretics
2. Advent Sorrow: Kali Yuga Crown
3. Borknagar: True North
4. Fen: The Dead Light
5. Disentomb: The Decaying Light
6. Blut Aus Nord: Hallucinogen
7. Abbath: Outstrider
8. Memoriam: Requiem for Mankind
9. October Tide: In Splendor Below
10. Mgła: Age of Excuse
Bársony Péter
1. Waste of Space Orchestra: Syntheosis
2. Heilung: Futha
3. Cult Of Luna: A Dawn to Fear
4. (Dolch): Feuer
5. L’Acéphale: L’Acéphale
6. Our Survival Depends On Us: Melting the Ice in the Hearts of Men
7. E-L-R: Maenad
8. Year Of The Goat: Novis Orbis Terrarum Ordinis
9. Inter Arma: Sulphur English
10. Borknagar: True North
A lista rendezői változatán, alternatív befejezésként, a tizenegyedik helyen a Wolvennest EP-je, a Vortex is szerepel, amelynek csupán rövidsége miatt nem volt esélye a nyerő tízes bármelyikével szemben.
Buga B
Sajnos, ebben az évben nem jutott annyi időm új együtteseket vagy akár csak új albumokat is megismerni, ezért egy picit szűk merítésből dolgoztam. Biztosan kimaradt néhány igazi gyöngyszem is a 2019-es termésből, jó lenne pótolni, szóval ebből az időszakból minden thrash-ajánlást örömmel veszek.
Na de nézzük a sorrendet!
1. Legion of the Damned: Slaves of the Shadow Realm
Régi nagy kedvencem a Legion, és már nagyon vártam ezt a lemezt, szerencsére nem is kellett csalódnom. Mondjuk, az első hely lehet, hogy erősnek tűnik, de számomra, mint említettem, egy kicsit gyenge lett ez az év, igazán kiemelkedő alkotás nélkül, talán ennek is köszönhető ez az előkelő pozíció.
2. Sacred Reich: Awakening
Egy nagy visszatérő, akinél nem érzem úgy, hogy felesleges volt ismét hangszert ragadniuk. Jó lett az új album, a budapesti koncertjük pedig fergeteges volt, nekem ez így most nagyon egyben van.
3. Exumer: Hostile Defiance
Újabb régi motorosok, újabb telitalálat. Agresszív és lendületes anyaggal jelentkezett az Exumer, akik nálam egy időre feledésbe merültek, de most aztán alaposan felhívták magukra a figyelmemet. Nagyon kellene tőlük egy koncert…
4. Flotsam and Jetsam: The End of Chaos
Már nem is mondom, hogy régi motorosok jelentkeztek új anyaggal, és ennek sem lett csalódás a vége. Beletelt egy pár hallgatásba, de végül sikerült meggyőznie a csapatnak.
5. In Flames: I, the Mask
2019-ig nem voltam képben az In Flames-szel kapcsolatban, de Colynak hála, adtam nekik egy esélyt, és azt kell, mondjam, hogy ez a lemez nagyon rendben van. Már csak időt kellene szakítanom a korábbiakra…
6. Possessed: Revelations of Oblivion
Ha igazán nagy durranást keresünk a visszatérők közül, akkor a Possessednél nehéz lenne nagyobbat találni. Baromi masszív ez a cucc, várom a folytatást, remélem, nem kell megint két évtizedet várni rá.
7. Carnifex: World War X
Ez is egy új kedvenc, 2019-ben kezdtem el velük ismerkedni, és kevés durvább anyagot hallottam az évben. Alig várom a 2020-as pesti koncertet.
8. Suicidal Angels: Years of Aggression
Az old school thrash megalkuvást nem ismerő, görög istenei. Lényegében ennél nekem nem is kell több.
9. Entombed AD: Bowels of Earth
Számomra sokkal erősebb lett ez az anyag a darabokra szakadt Entombed-tól, mint a korábbi kettő-három. Bár nem Left Hand Path minőség, de jó párszor forgott nálam ez a lemez.
10. Decadence: Six Tape
A Metallic Kitty vezette banda az egyik kedvencem a női énekessel felálló csapatok között. A zenekar ismét lendületes és lelkes anyaggal jelentkezett; most ez is elég volt a tizedik helyhez.
Coly
1. Palace in Thunderland: The King of the Empty Aeon
2. Bloody Hammers: The Summoning
3. Majesty: Legends
4. Grand Magus: Wolf God
5. Aeternal Requiem: Rise
6. Rammstein: Rammstein
7. Avantasia: Moonglow
8. Myrath: Shehili
9. Rival Sons: Feral Roots
10. Coventry: The Arrival
Szerintem nem csak én voltam úgy vele, hogy valahányszor meghallgattam valamelyik aspiráns lemezét, mindig változtattam volna a sorrenden. 🙂 A dobogósok és az utolsó helyezett pozíciója volt fix, a másik hat anyagot tetszés szerint rotálhatnám. Soha rosszabb évet!
Dávid László
1. St. Vitus: St. Vitus
2. Steel Night: Fight Till the End
3. Candlemass: The Door to Doom
4. Rottendawn: Occult
5. Arch/Matheos: Winter Ethereal
6. Metal Inquisitor: Panopticon
7. Dream Theater: Distance Over Time
8. Pentacle: Spectre of the Eight Ropes
9. Possessed: Revelations of Oblivion
10. Thrashfire: Into the Armageddon
Idén sem volt könnyű összeállítanom az év végi Top 10-es listámat, különösen annak tükrében, hogy rengeteg beszerzett, megkapott anyagot egyéb okokból kifolyólag fel sem tudtam dolgozni, meg sem tudtam hallgatni.
Ugyanakkor nehezen indult be számomra az év: gyakorlatilag áprilisig-májusig alig akadt olyan kiadvány, amelyért igazán lelkesedni tudtam volna, utána viszont futószalagon érkeztek az albumok. A dobogósok kiléte lényegében már májusban eldőlt nálam, csupán a végső sorrenddel vacilláltam. A St. Vitus aranyérmét végül az indokolta, hogy régi kedvencek, illetve az, hogy ki tudja, meddig dolgoznak, adnak-e még ki lemezeket. A mexikói Steel Night-ot a jövő egyik reménységeként könyveltem el, míg a Candlemass-nél ugyanaz az aggályom, mint a St. Vitus-nál. Mindenképpen kellemes meglepetés volt a Possessed, a Sacred Reich és a Nocturnus visszatérése, de a Protector, az Exhorder, illetve a Pentacle sem okoztak csalódást, mi több, utóbbi a listámra is felkerült. Ezen kívül végtelen örömmel töltött el Pasi Äijö visszatérése a Rottendawn élén; remélem, tevékenysége nemcsak egy albumra szorítkozik, hanem a jövőben további alkotásokkal kedveskedik nekünk. Értelemszerűen a hazai színteret is árgus szemekkel követtem, a visszatérő Frost-anyagon kívül az At Night I Fly és a Grizzly produkciója nyerte el a tetszésemet.
A tömegtermelés minden bizonnyal jövőre sem hagy alább, sőt, 2020 több csemegét is prognosztizál. „Várólistám” élén egyértelműen az új Psychotic Waltz mű foglal helyet, de kíváncsian várom Kirk Windstein szólólemezét is. Amennyiben minden jól alakul, lesz új Evil Dead, Dark Angel, Massacre, Pestilence, talán Nasty Savage és Agent Steel is, tehát a ’80-as évek nagyjai újból mozgásba lendültek. A legtitkosabb vágyam egy új Asphyx album. Időszerű lenne egy új Trouble alkotás is, bár az Exhorder újbóli beindulása miatt szerintem Kyle Thomasnak erre kevés (semmi) ideje lesz.
Gabrielkiss
1. Steve Grimmett’s Grim Reaper: At the Gates
A brit metal legendák meglehetősen előkelő pozíciókban végeztek az idei listámon, Steve Grimmett és bandája egy paraszthajszálnyival ugyan, de megelőzte pályatársait. Nem tagadom, az At the Gates bikaerős dalai mellett a személyes szimpátia is közrejátszott az első helyezésben, mivel nagyon nagyra értékelem Steve kitartását, és tenni akarását az őt ért súlyos események ellenére is.
2 . Angel Witch: Angel of Light
Utánozhatatlan világvége-hangulat, fülbemászó dallamok, kemény riffek, kerek dalok. Lényegében minden itt van, amit egy Angel Witch lemezen hallani szeretnék. Ha lehetne megosztott első helyezés, akkor Kevin Heybourne is a dobogó tetején állna, de hát ilyen dolog a rangsorolás, így „csupán” a második helyezést kapja a csapat.
3. Tygers Of Pan Tang: Ritual
Nagyon vártam ezt a lemezt, és szerencsére egy cseppet sem kellett csalódnom benne. A harmadik helyezést egy frenetikus koncertélménynek köszönheti a banda, aminek hatására a Ritual album hetekre befészkelte magát a lejátszómba, és szépen felküzdötte magát a dobogóig.
4. Diamond Head: The Coffin Train
Az előző, szimplán a csapat nevét viselő lemez után szinte biztos voltam abban, hogy azt a teljesítményt képtelen lesz túlszárnyalni a Diamond Head, de sikerült rám cáfolnia a bandának. Egy kissé epikusabbra sikerült a folytatás, mint vártam, de ez nem okozott különösebb gondot, mivel ezt az oldalát mindig is nagyon kedveltem a zenekarnak.
5. Grand Magus: Wolf God
JB Christoffersson bandája a The Hunt lemez óta képtelen csalódást okozni, a Wolf God is magabiztosan ugrotta át az előző albumok által magasra rakott lécet. Ezúttal is pont a megfelelő arányban sikerült keverniük a doom és a heavy metal összetevőit.
6. Astral Doors: Worship or Die
Az első Astral Doors album, amihez szerencsém volt, és egy csapásra a zenekar rajongójává tett. Úgy gondolom, többet nem is kell mondanom a Worship or Die-ról.
7. Overkill: The Wings of War
Blitz-ék, úgy tűnik, nem tudnak hibázni mostanában, a The Wings of War lemezzel egy újabb kivédhetetlen támadást indítottak ellenünk. Csupa jó és még jobb dal sorakozik az albumon. Valahogy így illik megöregedni egy power/thrash bandának.
8. Moby Dick: Terápia
Azért a hazai legendák sem ültek idén a babérjaikon, a thrash metal magyar nagykövete, a Moby Dick egy nagyon korrekt albummal örvendeztetett meg bennünket. Kiváló riffek, remek dalok, a szövegek pedig… nos, Moby Dick-esek. 🙂
9. Iron Curtain: Danger Zone
Az utolsó pillanatban esett be az Iron Curtain új albuma, és hamisítatlan retró-hangulatának, illetve az egytől egyig kiválóan sikerült dalainak köszönhetően a lista kilencedik helyén kötött ki. Ha egy kicsit korábban jelent volna meg, és több ideje lett volna hozzám nőnie, akár egy jobb pozíciót is megcsíphetett volna.
10. The Rods: Brotherhood of Metal
Öreg rocker nem vén rocker, David Feinstein mester erre az elő példa. A The Rods új lemeze szintén sokat pörgött nálam, nem is volt kérdés, hogy bérelt helye lesz a listán.
John Quail
1. Stormburner: Shadow Rising
2. Traveler: Traveler
3. Michael Schenker Fest: Revelation
4. Overkill: The Wings of War
5. Paragon: Controlled Demolition
6. Skelator: Cyber Metal
7. Riot City: Burn the Night
8. Midnight Priest: Aggressive Hauntings
9. Magic Kingdom: Metalmighty
10. Crystal Viper: Tales of Fire and Ice
Majka
Listákat írni jó, vagyis inkább összeállítani jó őket: visszatekintésre, gondolkodásra ösztönöz. Listákat írni nehéz, ha úgy kell összekaparni a lista elemeit, vagy ha a bőség zavarával küszködünk, és azon tusakodik magával az ember, hogy ki maradjon le a listáról.
A 2019-es év valahol középen helyezkedik el a fejemben listailag: jöttek ki olyan albumok, amelyeket az év egy meghatározott részében rongyosra hallgattam, de az éves lejátszási statisztika elejét egyik 2019-es lemez sem tudta eluralni, vagyis nem múlt el a régi világ dicsősége.
Lássuk hát, miből főztünk ebben az évben! Bár nem is lista lesz ez, hanem inkább utólagos pillanatfelvétel. A helyezések inkább arról tanúskodnak, milyen sorrendben jutottak eszembe az egyes lemezek (ami persze árulkodó):
1. Suicidal Angels: Years of Aggression
Erről egy teljes cikket írtam: klasszikus, old school thrash metal, megállítja az időt, nem öregszünk!
2. Lord Dying: Mysterium Tremendum
Szintén volt ismertetőm erről a lemezről: kellemes anyag, ígéretes, ahogy mondani szokás, sok van még a zenekarban.
3. Sacred Reich: Awekening
Ez egy kicsit langyos volt elsőre, pedig a Sacred Reich nagyon fontos zenekar. Aztán koncerten kiderült, hogy az új dalok is piszkos jól működnek élőben.
4. Death Angel: Humanicide
Régi nagy kedvencek, akik mindent tudnak a műfajról. Hibátlanul összerakott lemez, még ha nem is fogják sosem elérni a klasszikus lemezek szintjét.
5. Exumer: Hostile Defiance
Rendes, német iparos munka, és hát a rendes német iparos munka a thrash metal esetében csak jót szokott jelenteni.
6. Queensryche: The Verdict
Ugyan nem thrash, de mindig szerettem őket hallgatni; egy kicsit titokban, egy kicsit szégyenlősen, de mindig ott voltak a kedvenceim között. Ezzel a lemezzel is pont így vagyok.
7. Overkill: The Wings of War
Ők megint csak képtelenek rossz lemezt készíteni, és most is megugorják a lécet.
8. Destruction: Born to Perish
Semmi meglepő, semmi szokatlan, de ez így van jól. Az utóbbi évek legjobb Destruction-albuma.
9. Legion Of The Damned: Slaves of the Shadow Realm
Néha egy kicsit sok nekem a zenekar, de azért odab*nak rendesen. Ez az album is jól sikerült.
10. Vader: Thy Messenger
Ahogy a költő mondja: „Itt a Vader, itt van újra, S szép, mint mindig, énnekem. Tudja isten, hogy mi okból Szeretem? de szeretem!”
Hát így volt valahogy ez az év, és voltak még pillanatok, inkább jók, mint rosszak: a Sacred Reich pesti koncertje, Billy Milano bácsi eszelős redneck show-ja, vagy éppen a Cavalera tesók fellépése. És a fájó pont, a Die Krupps várva várt lemeze, amiről félig kész a cikkem, de nincs szívem befejezni, mert fájdalmas látni, ha az ember egyik kedvence nem képes méltósággal kimúlni.
És ha új év, akkor fogadalmak: tudatosabban fogom vadászni a friss zenéket, mert annyi, de annyi új zene van, és olyan könnyen elérhető minden; csak az átkozott lustaság, ami meggátol abban, hogy felfedezzem, mondjuk, az új Slayert magamnak.
És ha már Slayer, legyen a végszó egy keserű, az idő múlását minden pillanatban az arcomba toló Wikipedia-idézet: „Slayer was an American thrash metal band from Huntington Park, California.”
De mégsem! Menjünk neki a következő évnek optimistán, hiszen jön az új Carcass, állítólag lemezt készít a Heathen és a Gojira, Pestre jön a Helloween, és még az új Sodom-ot is meghallgathatom abban a pár napban, ami még hátravan ebből az évből.
Nameless
1. Idle Hands: Mana
2. Lunar Shadow: The Smokeless Fires
3. Bad Religion: Age of Unreason
4. Possessed: Revelations of Oblivion
5. Legion of the Damned: Slaves of the Shadow Realm 6. Seax: Fallout Rituals
7. In Flames: I, the Mask
8. Myrath: Shehili
9. Saor: Forgotten Paths
10. Rammstein: Rammstein
Szorgalmi feladat 🙂
Hazai lemezek:
1. At Night I Fly: Mirror Maze
2. Helldiver: A túlélés záloga
3. Mudfield: Sárrét
4. Storm the Studio: Storm the Studio
5. Needless: Heresy
6. Dying Wish: Üvöltő sötét
7. Innistrad: A hatalom figyel
8. Tankcsapda: Liliput Hollywood
9. Moby Dick: Terápia
10. Omen: Halálfogytiglan
Novák Norbert
1. Possessed: Revelations Of Oblivion
2. Buckets N Joints: Offline
3. Sacred Reich: Awakening
4. Overkill: The Wings of War
5. Legion Of The Damned: Slaves of the Shadow Realm
6. Suicidal Angels: Years of Aggression
7. Queensryche: The Verdict
8. Tyr: Hel
9. Tesla: Shock
10. Endseeker: The Harvest
Sipy
1. Possessed: Revelations of Oblivion
2. Vltimas: Something Wicked Marches In
3. Violblast: Theater of Despair
4. Memoriam: Requiem for Mankind
5. Corpsia: My Murder Mind
6. Diabolical: Eclipse
7. Sarke: Gastwerso
8. Lacuna Coil: Black Anima
9. Feasting On Darkness: Six Feet Above You
10. Warcode: Post Modern Delusions
A Meshiaak csak 10+1-nek fér be, bármennyire is korrekt az új lemezük (Mask of All Misery). Pedig amelyik banda olyan refrént tud írni, mint ők a Bury the Bodies-ban… fúúú, apám… nálam simán az év egyik legjobb metal dala. Amikor meghallom, a testem szinte „gágog” a libabőrtől! 🙂
Vectomi
1. Ray Alder: What the Water Wants (A Hang!)
2. Freakings: Rise of Violence (A Thrash)
3. Crisix: Sessions #1: American Thrash (A Full Respect!)
4. Suicidal Angels: Years of Aggression (A Zsigeri)
5. Possessed: Revelations of Oblivion (A Rangidős)
6. Killswitch Engage: Atonement (A Kisujjból)
7. Acid Reign: The Age of Entitlement (A Visszatérő)
8. Soilwork: Verklightenen (A Modern)
9. Death Angel: Humanicide (Bay Area – Kötelező!)
10. Exumer: Hostile Defiance (A Teuton)
Néhány lemez persze kimaradt: Exhorder, Sacred Reich, Hatriot, Queensryche, Xentrix…
Zozzie
1. Borknagar: True North
2. L’Acéphale: L’Acéphale
3. Cult Of Luna: A Dawn to Fear
4. Myrath: Shehili
5. Devin Townsend: Empath
6. Swallow The Sun: When a Shadow Forced into the Light
7. Perihelion: Agg
8. Inter Arma: Sulphur English
9. Palace In Thunderland: The King of the Empty Aeon
10. Heilung: Futha
Szerintem ez az év erősebb volt, mint a tavalyi. Sok olyan album kiszorult a tízes listámról, amely kiváló mű, de muszáj voltam szelektálni. Sokat agyaltam a végső sorrenden, volt nem is egy lemez, amitől fájdalmas szívvel vettem búcsút, ezért a végső sorrend kialakítása eléggé hálátlan feladatnak bizonyult, de igazából nem számít, attól még bármikor élvezhetem mindegyiket, nem feltétlen a helyezés a lényeg. Ezeknek a zenekaroknak a lemezei voltak még jelölve: Aephanemer, VHK, Candlemass, John Garcia, Dream Theater, Gaahl’s WYRD, Baroness, (Dolch), és rajtuk kívül még sok olyan előadót fel tudnék sorolni, akik idén megdobogtatták a szívemet. Csak így tovább!
Leave a Reply