„Sosem szabtunk igazán határt a zenénknek”

Levélváltás a Fanatic Attack tagjaival

A hazai underground egyik legtehetségesebb formációja a Zala megyei Fanatic Attack. Pályafutásukat majdhogynem legelső lépéseik, szárnypróbálgatásaik óta nyomon követem, nagy kedvenceim közé tartoznak. Korábban már lehetett velük interjút olvasni oldalunkon, azonban az elmúlt esztendő utolsó két hónapjában komoly változások történtek náluk. Erről faggattam ki a csapat két oszlopos tagját, Pőcze Ádám gitárost és Ploner Patrick dobost.

Patrick, Ádám, üdvözöllek benneteket magazinunk nevében! Az eltelt egy-másfél hónapban komoly változások történtek a Fanatic Attack háza táján, így azt szeretném kérni, hogy minden új és lényeges információt osszatok meg olvasóinkkal! Először a logótok változott meg, az új design Soós „Size” Zoltán nevéhez fűződik; ezzel valóban egy új fejezetet akartatok nyitni a csapat életében

Patrick: Üdvözöllek! Köszönöm, hogy megkerestél bennünket. Valóban sok minden megváltozott, Gábor (Kuczkó Gábor basszusgitáros) sajnos nem tudta velünk folytatni zenei pályafutását, főképp a távolság és egyéb kisebb okok miatt. Így tízévnyi közös munka után búcsút intettünk egymásnak, és ezzel eleve lezártunk egy nagy fejezetet. Ezek után nem is volt kérdés a logóváltás.

Ádám: Ja, olyan sok változás történt, hogy a jelenlegi szinte már egy új zenekar. Mondták is páran, hogy akár nevet is változtathatnánk, de végül csupán a logó újult meg (Gábor is csak ez utóbbihoz ragaszkodott). Na, meg egy kicsit gonoszabb grafikát is akartunk, ami jobban passzol a jelenlegi dolgainkhoz. A névhez azt még tegyük hozzá, hogy mi ketten Patrickkal nagyjából ugyanazok maradtunk, mint akik voltunk tíz éve, amikor elkezdtük (minden baromságunkkal együtt), és persze ezután is biztos lesznek hullámvölgyek a bandában, de mi még mindig „fanatikusan” foglalkozunk ezzel az egésszel.

Size több tervet, mintát is készített?

Patrick: Igen. Úgy emlékszem, hogy négy vagy talán öt mintát kaptunk, de nem volt kérdés, hogy melyik mellett döntünk. Voltak utólagos változtatások, mint például a pajzs logó feltüntetése, ami számomra azt jelképezi, hogy bár új fejezet nyílik a zenekar előtt, de a múltat sem feledjük.

November elején csatlakozott hozzátok Földesi Imre énekes. Ő hogyan került hozzátok? Döntő szerepet játszott ebben, hogy Ádámmal együtt tevékenykedik az Erasorban?

Patrick: Imit élőben is volt szerencsém hallani, amikor egy dalt adott elő a Komor Romok zenekarral a Végállomásban. Már ott is tetszett a hangja, és persze Ádám is őt favorizálta a közös projektjük miatt.

Ádám: Az Erasorban szerintem jól odatette, amit kell, és egy pár éve azért már barátok is vagyunk. Nem is jutott eszembe más. Igaz, hogy ő inkább az underground black metal felől érkezik, de az old school thrash-t is szereti (ős-germán vonal előnyben).

Rajta kívül esetleg más énekeseket is meghallgattatok vagy alapból rá esett a választásotok?

Patrick: Nem sokat gondolkodtunk rajta, eleve rá esett a választásunk, mivel tudtuk, hogy szabadúszó, és szívesen zenélne, emellett pedig a zenei irányzatunkhoz is illik a hangja, ami már évek óta nemcsak thrash-elemekből áll, hanem egyre több death-, illetve black metal-elemet is tartalmaz.

Milyen zenei múlttal rendelkezik Imi?

Patrick: Kezdetben az Arkenath-ban, hosszabb kihagyás után pedig Ádám projektjében, az Erasorban tevékenykedett.

Ádám: Sajnos, az Arkenath (ha jól tudom) egy demóig sem jutott el, pedig szerintem nagyon jó kis black metalt játszottak; volt szerencsém hallani dalvázlatokat stb.

Emberileg, zeneileg azonnal beilleszkedett? Egy hullámhosszon vagytok?

Patrick: Abszolút! Eddig négy próbánk volt vele, teljesen belead mindent, látszik rajta, hogy igazi Fanatic! 🙂 Eléggé bizakodóak vagyunk, és sokévnyi közös munkát tervezünk vele.

Új basszusgitárosotok is lett: Balogh Bence Kuczkó Gábort váltotta. Milyen okok húzódtak meg a bőgősváltás mögött?

Patrick: Mint korábban említettem, Gábor sajnos már nem tudta folytatni velünk a távolság miatt, és nagy valószínűséggel a prioritások is megváltoztak az életében.

Ádám: És bizonyos munkamódszerek miatt is voltak vitáink. De ezeket szerintem most már helyre raktuk magunkban, és úgy érzem, 2020-ban végre elő tudunk jönni valamivel. Én mindig is a folyamatos munkát pártoltam, és a célok kitűzését, mert ezek (akár a legapróbbak is, mint például befejezni egy dalt) viszik előre a zenekart. Muszáj, hogy valami hajtson tovább, különben megállunk, és beleragadunk a vidéki mocsárba, ami a magunkfajta kis zenekarokat mozgatja lassan ide-oda, sok akadályt eléjük sodorva. Mivel itt nincs akkora pörgés, mint Pesten, figyelni kell erre. Persze egyre nehezebb is a zenekarosdi: a magánéletünkben is nagy változások zajlanak, amelyek most rengeteg időt, pénzt és energiát igényelnek. Évekkel ezelőtt a banda volt a prioritás, most igyekszünk csak korrekten foglalkozni vele. Ezen kívül a kudarcokból is mindig tanulunk valamit.

Miután Gáborral együtt kezdtétek a Fanatic Attack-ot, baráti körülmények között történt a távozása? Nem maradt tüske a felekben?

Patrick: Minthogy a tíz év alatt egy kicsit családdá is kovácsolódtunk, nehéz volt ez, engem legalábbis eléggé megviselt, de megértem Gábor döntését. Nincs köztünk semmiféle harag, most is jó barátok vagyunk, és segítjük egymást, amiben tudjuk. Remélem, találkozunk még koncerteken vagy máskor. Most viszont már csak előre tekintünk, és meglátjuk, mi lesz.

Ádám: Igen, így van. Egy ilyen régi tag kilépése felér egy mélyről indított pofonnal, és emiatt egy pár napig volt is bennünk némi kétségbeesés, mivel itt, a környéken még mindig iszonyatosan nehéz olyan megbízható embert találni, aki a magunkfajta zenét szeretné játszani (pedig elvileg divat a „thrasherkedés”, nem? 🙂 ). A basszusgitáros poszt kapcsán legalább négy-öt személyt megkerestünk, de a nagy részük vagy már abbahagyta, vagy az egyéb dolgai mellett nincs még erre is kapacitása. Hihetetlen, pedig az ember azt hinné, hogy ez a legkönnyebben betölthető pozíció egy bandában. Ja, máshol lehet, hogy így van. Szerintem sokan rájöttek, hogy erre már nem akarnak energiát szánni. Ugyanakkor hiszem, hogy mindennek megvan a miértje, és ezt el kell fogadni. Semmi sem tart örökké.

Bence korábban milyen bandákban játszott, és hogyan akadtatok rá?

Patrick: Bence most is a Redwood zenekar dobosa. Tudtommal mindig is érdekelte a thrash metal, és a basszusgitározás sem áll tőle messze, mivel a gitár volt az első választott hangszere. Hogy hogyan akadtunk rá? Már korábban is ismertem, mivel az egyik alkalommal előttünk léptek fel a bandájával. Később felvettem vele a kapcsolatot, és megkérdeztem, hogy tud-e valakit ajánlani a basszusgitáros posztjára. Mondott valakit, de néhány hét után kiderült, hogy sajnos mégsem az illető lesz a mi emberünk, ám mivel tetszik neki a zenénk, ő is szívesen betöltené ezt a posztot.

A fotója alapján fiatalabbnak tűnik nálatok…

Patrick: Igen, 23 éves, és reméljük, hogy ezt a fiatalos lendületet a zenekarba is bele fogja vinni!

A két új tag mekkora szerepet kap a dalszerzésben? Az ötleteikkel ők is hozzájárulnak az új nótákhoz?

Patrick: Abszolút, sőt, ez kifejezett elvárás a részünkről! Mi mindig is a csapatmunkára építettünk, és örömmel várjuk az ötleteket, ez bennünket is új szintre emelhet, illetve több motivációval vághatunk majd neki az új lemeznek. Mi sosem szabtunk igazán határt a zenénknek, és ezek után sem fogunk, ami lehet, hogy megosztja az embereket, de úgy érzem, semmi értelme csőlátással nekivágni. Azt játsszuk, ami a szívünkből jön. Ezért is jött össze ez a zene. A nagy zenekarok közül is mindig azokra a bandákra néztem fel, akik stílustól függetlenül tudtak újat mutatni, és nem játsszák el tizedszer is a Slayer- vagy Violator-lemezeket… olyanokból rengeteg van.

Ádám: Imre nagyon vehemensen vetette bele magát a szövegírásba és az énektémák kitalálásába, volt is, hogy emiatt egy picit megváltozott egy-egy dalszerkezet, de szerintünk előnyére. Bencének pedig már van is egy pár témaötlete (amihez rendesen le kell ülnöm :-), de ez a jó). Valamelyest egyetértek Patrickkal: manapság engem is jobban lekötnek az érdekesebb, szerteágazóbb, „rétegeltebb” zenék, de azért természetesen ott van (és ott is lesz) az érem másik oldala is, például a jó kis headbangelős, old school thrash! A saját dalainkat is ezeket vegyítve, e recept szerint szeretjük kotyvasztani. Ha műfajt kellene mondani, jelenleg a blackened thrash-t érzem a fő csapásiránynak, de ez nem fedi teljesen azt, amit a próbákon hallunk. Most igazán szeretnénk a fejlődést, a stílusokat, az ötleteket beletenni a dalokba. Persze, bizonyos keretek között.

Új logó, új tagok, új dalok, és minthogy Szentgyörgyvölgyre „költöztetek”, új próbaterem… A jelenlegi felállás tagjai között mekkora a földrajzi távolság? Könnyen össze tudjátok hangolni a próbákat?

Patrick: Ez sem okoz gondot, manapság 50-60 kilométer már nem távolság. Imi és Bence szombathelyi, Ádámnak simán útba esnek, így közösen járnak próbára.

Ádám: Havi két próbában egyeztünk meg, ez számunkra simán belefér, és kivitelezhető is.

Hány új szerzemény van a tarsolyotokban, és azokat hogyan jellemeznétek a korábbi Fanatic Attack-dalokhoz viszonyítva?

Patrick: Jelenleg hét új számunk van, amelyek közül ötöt már játszottunk is koncerten, igaz, régebbi verziókban. Ahogy korábban is említettem, nem nagyon szabunk határt a műfajoknak; ami szívből jön, azt játsszuk, így alakult ki ez a thrash/death/black trió is. Talán ebbe a „skatulyába” sorolnám magunkat, de ezt mindenki döntse el maga!

Ádám: Én most is úgy vagyok, mint a kezdetek óta minden évben: a fent említett dalmennyiségnek körülbelül a másfélszerese pihen még az e-mail fiókomban. De hát rég is jött ki lemezünk, és a korábbiakhoz képest nehezebben is állnak össze a dalok. A számok általában véve gyorsabbak, hosszabbak és egy picivel komplexebbek, mint az előző lemezeken, persze azért nem kell progresszív metalt várni tőlünk.

Mikor és hol tervezitek felvenni az új lemezt? Hány dal kerül majd fel rá?

Patrick: A lemezt nagy valószínűséggel a S.M.S (Sparrow Music Studio) segítségével készítjük el, ami a friss hírek szerint együtt dolgozik a Metal Ör Die Records-szal. Szerencsére a stúdiót illetően egy nagyon segítőkész emberről beszélhetünk, így nagyon várjuk vele a közös munkát! A lemezt 2020-ra tervezzük, és első lépésben egy pár számra gondolunk, amelyeket meg is osztanánk a közösségi oldalakon. A többi pedig azon múlik, hogy hogyan haladunk, hiszen bőven van min dolgoznunk. Hogy a lemezre végül hány dal kerül fel, az attól függ, hogy mennyire leszünk termékenyek, és mikor mondjuk azt, hogy elég. Aztán kiválasztjuk a megítélésünk szerint legjobbakat… tehát még ez is kérdéses, de igyekszünk az eddigieknél több nótát feljátszani.

Az esetleges harmadik Fanatic Attack lemez kiadásáért is a Metal Ör Die felel majd?

Patrick: Természetesen számítunk rá, de ez még nagyon a jövő.

A csapat tízéves lett, ennek apropóján mivel készültök?

Patrick: Szerettünk volna tízéves jubileumi koncertet adni, több helyszínen, de így, hogy sajnos kiszállt egy alapító tag, ezt jelenleg nem erőltetjük. A későbbiekben pedig majd kiderül.

Jövőbeni terveitekről, a Fanatic Attack 2020-as menetrendjéről beszéljetek még nekünk!

Patrick: Idén mindenképpen az összeszokáson lesz a hangsúly, és ha minden jól megy, akkor pár dal felvételén, illetve apránként a lemez elkészítésén fogunk dolgozni. Tavaszra egy-két buli is tervbe van véve, de ezekről egyenlőre még nem tudok többet mondani.

Patrick, Ádám, köszönöm szépen a válaszaitokat, és minden jót, további sok sikert kívánok nektek!

Patrick: Köszönjük szépen a lehetőséget és az érdeklődést! Remélem, mihamarabb újra beszélhetünk!

Ádám: Köszi, neked is a legjobbakat!