Running Wild: Wild Animal EP (1990)

Rolf Kasparek, alias Rock ’n’ Rolf vitán felül minden kalózok tiszteletbeli leszármazottja, immár 1987 óta. Habár zenekara, a Running Wild 1979-ben bontott vitorlát, első ízben csupán a harmadik nagylemeznél öltött zenésztársaival együtt kalózjelmezt, hogy csáklyázásra készen, az ágyútüzet követően, a Jolly Roger, vagyis a halálfejes kalózlobogó alatt elfoglalja az egész nappalit, rabul ejtve a gyanútlan hallgatót. 🙂 Leszámítva 2009-2011 közötti rövid leállásukat, Rolf-ék 1984-től rendszeresen „fosztogatják” pénztárcánkat újabb és újabb kiadványaikkal. Természetesen nem mindenki vásárolja meg eredetiben a Running Wild relikviákat, jómagam azonban így teszek. Alig várom a megjelenést, még akkor is, ha nem minden albumuk sikerül száz százalékosra.

Idén éppen 30 éves jubileumát üli Wild Animal EP-jük, amely két hónappal a zseniális ötödik nagylemezük után jelent meg 1990 januárjában. Ez a négy dalt tartalmazó mini album számomra tökéletes kifejezése a nagybetűs HEAVY METAL-nak, ennek a semmivel össze nem hasonlítható életérzésnek, hitvallásnak, szenvedélynek. A lendületes címadó nyit, minden olyan jegyet felvonultatva, amelyért szeretjük kalózkapitányunk zenéjét. Zabolátlan, fülbemászó dallamokkal felvértezett darab ez, tipikus Rock ’n ’ Rolf-gitárriffek és -szólók jellemzik, akárcsak a tempókat hatásosan váltogató Tear Down the Walls-t.

Mielőtt azonban felcsendülne a CD-változat zárótételként elhangzó, újragondolt, ezáltal teljesen új karaktert nyerő Chains and Leather nagyszerű melódiája, személyes kedvencem következik. A tipikus Running Wild-muzsikának mondható, finom gitárfelvezetéssel induló himnusz, amely rámutat a zenekar szellemi lényegére, a kalózéletre, az irodalmi és történelmi hagyományok velejére. Klasszikus RW ez, a legjobb értelemben vett zeneművészet! A szóban forgó kompozíció a Störtebeker címet viseli.

Klaus Störtebeker (születéskori nevén Nikolaus Storzenbecher) egykoron élt, valós személy, aki a németek Robin Hood-ja és Francis Drake-je is egyben. Felvett neve annyit tesz: egyetlen korttyal kiüríti a korsót. A XIV. század alkonyának leghírhedtebb kalózkapitánya volt ő a hideg, északi vizeken. A Hanza-szövetség (az észak-európai városok kereskedelmi uniója) ádáz ellenségként tekintett rá, mivel a szövetséghez tartozó, meglehetősen gazdag települések értékes árucikkekkel megpakolt kereskedőhajóit fosztogatta a Balti- és Északi-tengeren. A kapitány híres volt testvériességéről, mivel a zsákmányt egyenlően osztották el egymás közt a kalózok. Maga Störtebeker sem kapott többet, mint bármelyik „beosztottja”, így valóságos kis kalóztársadalom virágozhatott Helgoland szigetén. Kémjei segítségével évekig fenyegette sikeresen a hajókat, mindig tudva, melyik viszi az igazán értékes rakományt.

1401 második felében azonban elpártolt tőle a szerencse. A Hanza-városok által a fosztogatók kiiktatására felbérelt Simon von Utrecht és válogatott katonái három napon át tartó, valóságos tengeri ütközetben elfoglalták a Seetiger (Tengeri tigris) nevű zászlóshajóját, elfogták hősünket és alvezéreit, illetve kalóztársait. Störtebekert – több mint hetven emberével együtt – pallos általi halálra ítélték, aminek Hamburg piacterén kellett beteljesednie a nagyközönség szeme láttára. A kalózvezér a legenda szerint alkut kötött a polgármesterrel, miszerint ha fej nélkül elsétál felsorakoztatott legénysége előtt, a városvezető megkegyelmez azoknak a haramiáknak, akik előtt Störtebeker elhalad.

Az egyezség megköttetett, a pallos lesújtott, Klaus lefejezett teste pedig – mindenki legnagyobb megrökönyödésére – felállt, és elindult. A tizenegyedik társa előtt elhaladva azonban a hóhér – megelégelvén/megelőzvén a tömeges kegyelemben részesítést – elgáncsolta, így a kalózkapitány teste élettelenül rogyott össze. Mindez 1401. október 20-án, egy szeles, borongós napon történt.

E kis történelmi kitekintés után a Running Wild-ra visszatérve elmondható, hogy igazán vérpezsdítő, rendkívül hangulatos dalcsokrot tettek elénk észak-német zsiványaink. Igényes borító, dinamikus megszólalás, remekbe szabott nóták. Véleményem szerint az 1990-es év nem is kezdődhetett volna ennél jobban! 🙂

A cikk szerzője: John Quail25 további cikk
Ifjúkora óta a hard rock és a heavy metal műfaj megszállottja, de időnként szívesen hallgat reneszánsz zenét vagy akár templomi gregorián énekeket is. A történelem, ezen belül elsősorban a magyar középkor kedvelője.

Legyél az első aki hozzászól

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*