„Nehéz úgy technikás zenét játszani, hogy az alapokkal sem vagy tisztában”

Miután pár hete már olvashattatok a felületünkön egy interjút a gyöngyösi Plague zenekarral (itt), nem írnék komolyabb bevezetőt. Maximum csak annyit, hogy ezúttal a harmadik demón basszusgitározó Sipos András adta a válaszokat.

András, üdvözöllek a magazinunk nevében, és köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést! Amennyiben nem bánod, egy kis időutazásra kérnélek fel…

Szia, vágjunk bele! 🙂

A második Plague demó, a Without Emotions megjelenése után csatlakoztál a zenekarhoz, miután Boros Róbert kiszállt. Emlékszel még arra, hogyan esett rád a zenekar választása? Rajtad kívül esetleg másokat is meghallgattak?

Hann Balázs (aki akkor az Anarchy gitárosa volt, és gyerekkori ismerősöm) hozott össze velük. Egyszer csak becsöngettek, és ott álltak az ajtónk előtt. 🙂 Mindez 1990 őszén történt. Hogy másokat is meghallgattak volna, azt nem tudom.

Ismerted korábbról a többieket? Ismerted az első két Plague demót?

Személyesen nem ismertem őket, Józsit látásból, és úgy emlékszem, a demókat sem hallottam addig.

Mit kell tudnunk a zenei múltadról? Milyen hatásokkal, gyökerekkel rendelkeztél?

Mint sokan közülünk, én is az Iron Maiden, Judas Priest, Accept, Scorpions, Venom, Motörhead stb. zenéivel kezdtem, aztán elkapott a thrash/speed-őrület: Metallica, Megadeth, Testament, Slayer, Nuclear Assault, Exodus, Anthrax, Agent Steel és még sorolhatnám… Aztán ‘91 körül megismertem az Ozzy-s Black Sabbath-ot, és onnantól nem volt megállás: C.O.C., Trouble, Kyuss, Cathedral, hard rock-vonalról pedig a Thin Lizzy, UFO, Michael Schenker – szintén végtelen a sor.

Mikor kezdtetek el dolgozni a harmadik demó, a Mr. Harlequin dalain? Hogyan születtek meg a nóták?

Az a baj, hogy ezek lassan 30 éves történetek, úgyhogy sok mindenre nem emlékszem. Az biztos, hogy összejártunk Anders-szel, a gitárossal. Ő hozta a témákat, kitaláltuk rá a basszust, aztán a pincéjükben hármasban összehoztuk a zenét. Kb. így történt.

Hogyan emlékszel vissza az anyag felvételeire?

Egerben vettük fel, egy lakodalmas rockzenére specializálódott „stúdióban”, ami tulajdonképpen egy sufni volt. Arra emlékszem, hogy jókat röhögtünk az ottfelejtett lagzis szövegeken, a fejhallgató állandóan lecsúszott a fejemről felvétel közben, sőt a „hangmérnök” egyszer elaludt, miközben mi játszottuk fel a zenét. 🙂

Tudatos döntés volt, hogy a Mr. Harlequin-re az első két anyaghoz képest komplexebb, hosszabb dalokat tesztek fel?

Biztos tudatos volt, de akkoriban nagyon ment a techno thrash/death, például az Atheist, a Mekong Delta, a Megadeth, úgyhogy szerintem inkább ezek hatására történt.

Zeneileg fejlődtetek? Vannak hasonlóságok, különbségek a demók között?

Nem igazán. Nehéz úgy technikás zenét játszani, hogy az alapokkal sem vagy tisztában. 🙂 Az első demót meg sem bírtam hallgatni. Rémesen szólt már akkoriban is.

Beszélj egy kicsit a Plague-koncertekről!

Na, ilyenekben nem volt részem. 🙂 Ugyan volt a zenekarnak fellépése, de még a csatlakozásom előtt.

A ’80-as években aranykorát élte a thrash metal, rengeteg, ilyen zenét játszó csapat bukkant fel hazánkban is: Undertaking, Mirror, Almighty, Eclipse, Barbed Wire, Neckrofight, Beyond stb. Hogyan emlékszel erre az időszakra? Kikkel voltatok baráti viszonyban? Cserélgettetek egymással felvételeket?

A Beyond szó szerint kiütött: nem gondoltam volna, hogy kicsiny városunkban ilyen színvonalon játszik egy zenekar. Ilyet azelőtt csak a Slayer-től hallottam, legalábbis akkoriban így gondoltam. 🙂 Az Undertaking erre tett rá még egy lapáttal, az már szinte professzionális volt, amit ők műveltek. 🙂 A Barbed Wire és a Tormentor még megvolt, de ennyi akkor elég is volt a magyar thrash-ből. Abban az időben már hozzá lehetett jutni mindenféle zenéhez, a német Metal Hammert is be lehetett szerezni, úgyhogy a hazai zenék háttérbe szorultak nálam. Ahogy ezek a kapcsolattartós, cserélgetős dolgok is kimaradtak.

Az a tény, hogy gyöngyösiek voltatok, nem okozott hátrányt számotokra? Értem ezalatt, hogy nem voltatok annyira szem előtt, mint a pesti bandák. Gyöngyösön kívül mennyire voltatok ismertek?

Ezen akkoriban nem gondolkodtam. 🙂 Érettségi előtt álltam, otthon gyakoroltam basszuson, rengeteg zenét hallgattam, próbáltam mindent lejátszani fülre, amit csak lehetett.

Ha már Gyöngyöst szóba hoztam, rajtatok kívül a Beyond, az Anarchia és az Odds ’n’ Sodds is ott működött. Ezekkel a bandákkal jóban voltatok?

Én nem különösebben voltam velük jóban, igaz, rosszban sem. 🙂 A többiek jobban ismerték őket. Egyébként a Beyond és az Anarchia szinte ugyanaz a zenekar, az Odds ’n’ Sodds pedig hatvani illetőségű volt. Az Anarchia-utód Anarchy tagjait viszont jól ismertem, utcabeliek voltak.

Szeretted a muzsikájukat?

A Beyond-tól az első két demót, utána nem igazán követtem őket. Az Anarchia-t akkoriban szerettem, az Odds-ot sajnos sosem hallottam, bár egyszer volt szerencsém velük zenélni. 🙂

Akkoriban milyen fanzine-ek léteztek itthon? Gyakran kaptatok interjúfelkéréseket?

Metallica Hungarica, Rattle Inc., Metal Mirror – kb. ezek ugranak be. De nem gyűjtöttem őket, egyet-kettőt olvastam. Ezekről az interjú dolgokról viszont nem rémlik semmi.

Egykori dobosotok, Orosz József Szabó Ákossal az Answer-t szerkesztette…

Így van. Emlékszem, nekem nagyon bejött a Vio-lence Opressing the Masses című lemeze, Józsi pedig jól lehúzta a kritikában. 🙂

Ha nem tévedek, a Mr. Harlequin-t követően további dalokat is rögzítettetek a Rocker stúdióban. Azok milyen zenei irányt képviseltek, illetve mi lett a sorsuk?

Egy számot vettünk csak fel egy majdan megjelenő Garázs-válogatáslemezre, a Prison of Soul-t. Szerencsére ebből végül nem lett semmi. 🙂 Egy-két alkalommal leadták a Garázs című rádióműsorban, és kész. A stílusa thrash volt a technikás fajtából. Életünkben először kellett volna metronómra játszani, nem sikerült. 🙂

Azokat a dalokat amúgy terjesztettétek?

Nem tudok róla.

Mikor és miért oszlott fel a Plague?

Bénák voltunk, ez az igazság. 🙂 A Rocker stúdiós felvétel előhozta a zenekar gyengeségeit. Ráadásul a többiek death metálosabb zenét szerettek volna csinálni. Utána ők még próbálkoztak egy másik basszusgitárossal, de nem sokáig.

A ’90-es évek közepe táján Orosz Józseffel létrehoztátok a Demon nevű csapatot. Kérlek, foglald össze, ennek a zenekarnak a pályafutását!

Mindenről az első Cathedral lemez tehet. 🙂 Abban az időben nagyon benne voltam a Black Sabbath-os zenékben, gondoltam, csináljunk egy zenekart. Józsival úgyis zenélgettünk, én akartam gitározni, sőt a zenéket is én szándékoztam megírni. Basszusgitáros posztra Béres-Deák Balázs jelentkezett, és több gitáros (például Skrivi) kipróbálása után végül Hatalyák Viktor maradt velünk. Két demó (1997, 2000) és egy single után azonban kifulladt az egész. Voltak fellépéseink például a Mood, a Dark Clouds és a Convoy együttesekkel, voltak interjúk, de aztán valahogy érdektelenné vált számomra az ügy. Nehezen születtek a számok, új basszerosunk lett Wiltner László személyében, a dolog kezdte elveszíteni a varázsát. Személy szerint nem vágytam erre az éjszakázós, hétvégenként egy-egy koncertes életre. 🙂

Azt olvastam, hogy két demó, egy koncertalbum és egy promó single volt a termésetek. Ezeket az anyagokat országszerte terjesztettétek?

A második demót (Elérhetetlen álmok) terjesztettük, az utolsó egy szem szám egy Shock! magazinos válogatáson lett volna rajta. Vagy rá is került? Nem tudom. 🙂

A Plague-hez képest a Demon milyen zenei irányt képviselt?

Egyértelműen doom-ot játszottunk, méghozzá a Black Sabbath-os vonalon.

Miután a Demon 2000 környékén megszűnt, más formációkban is játszottál, vagy teljesen felhagytál a zenéléssel?

Nem hagytam fel, Józsival azóta is együtt nyomjuk a heavy metalt. Eljátsszuk gyerekkorunk legjobb dalait. 🙂

Egykori zenésztársaiddal tartod még a kapcsolatot?

Nagyjából. Gulyás Anders-szel 2005-ben találkoztam utoljára, kb. két mondatot váltottunk. Viktorral sem sűrűn futok össze, bár róla azért vannak információim. 🙂 Szóval akik itt maradtak Gyöngyösön, azokkal tartom.

Követed még a metal színtéren zajló eseményeket, történéseket?

Természetesen követem. Vannak olyan új zenék, amelyek tetszenek. LP-ket, CD-ket is vásárolgatok, bár nem vagyok fanatikus gyűjtő.

András, köszönöm szépen a válaszaidat, és minden jót kívánok neked!

Szívesen és viszont!

A cikk szerzője: Dávid László683 további cikk
Első cikke 1994-ben jelent meg a Metal Hammerben. Hazánk első webzine-je, a Ragyogás egyik alapítója. Később a Stygian Shadows fanzine munkatársa, hazai és külföldi fanzine-ek/webzine- ek cikkeinek szerzője.

Legyél az első aki hozzászól

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*