A székesfehérvári Cadaveres De Tortugas 2005-ös feloszlása után, ha nem is azonnal, de létrejött a Mangod Inc., Perso (ének, basszus), Kecskés Peti (gitár, ének) és Viniczai Szabi (dob) részvételével, kiegészülve Bacsa Gabival (gitár, ének) a Cyborn-ból. A tagság nem tagadta meg a CDT modern groove-os világát, amely az új formáció zenéjében ügyes elegyet alkotott a space-es és rock’n’roll-os lüktetéssel. A MaNGoD z új dallamvilága valahol a ’60-as, ’70-es évek táncdalaiból fakadt, ami karcos popzenét alkotott a metál és rock mezsgyéjén.
A 2007-es anyag egy hihetetlenül színes és magával ragadó kavalkád, az EDGE Records jó lóra tett velük. A belföldi és a nemzetközi keresletet is maximálisan kielégítő, igényes megjelenésű és jó hangzással megspékelt album remek fogadtatásban részesült (anno én is írtam róla a Fémforgácson: https://www.femforgacs.hu/kritika-1538-mangod_inc_near_life_experience_2007).
2011 őszén Bacsa Gabi és Persó elhagyta a csapatot, így a többieknek új tagok után kellett nézniük. Így került a képbe Ales (basszus, ex-Necropsia), Szinger Szabolcs (gitár) és Hunyadi Zoltán (ének). A változások nemcsak a logóban és a csapat nevében mutatkoznak meg, hanem magában a zenében is. A 2012-es Vivos Voco (Az élőket hívom) kislemez már csak promóban jött ki az EDGE Records égisze alatt (írott CD nyomott felülettel), és mind a hangzás, mind a külsőségek tekintetében, mind pedig zeneileg alulmarad a debüthöz képest.
A srácok lényegében jól megoldották azt, hogy a közönség ne várhasson el egy újabb Near Life Experience-t. Nem is várhatja el, hiszen ma már csak szimplán Mangod-ról beszélhetünk (és azóta ez a formáció is pihenőpályára került). A kritika megírása előtt hosszasan gondolkodtam, hogy hogyan is álljak neki: egyszerűen leírjam, mennyire sajnálatos az, ami történt, és az EP mennyivel gyengébb és felszínesebb, mint a debüt, vagy próbáljam értékelni a négyszámos folytatást, mint egy új kezdetet? Komoly dilemma, hiszen a 2007-es anyag, mint már fentebb taglaltam, egy abszolút színes és könnyen emészthető, de nem kommersz produkció. Nos, a Vivos Voco legnagyobb rákfenéje éppen ez: nem túl színes, nem lüktet kellően, nincs meg benne a mélység. Túl dallamos, és mondjuk ki: kommersz.
A zenészek tudnak, ezt az első másodperctől egyértelmű. Az anyag remek választás egy hosszú autópályára, ahol csak szeled a kilométereket, azt leszámítva, hogy nézed, ki van előtted, és ki előz balról, illetve néha csekkolod a navit, hogy van-e sebességkorlátozás vagy nincs. Optimális választás lehet tanuláshoz, vagy olyasmihez, amikor nem kell komolyan odafigyelni a zenére, csak lebeg a háttérben.
A négy dal hangzása remek, de korántsem izmos. A basszusok túlságosan a háttérben vannak, a gitár hangzása is inkább háttérré vedlik. És ezen az sem segít, hogy szinte egyetlen igazi riffet sem kapunk, míg az ének és a dobok előtérbe kerülnek – avagy tipikus rádió rock feelinget érzek. Meg kell, mondjam, néhol olyan nevek jutottak eszembe, mint a Linkin Park vagy a Bring Me The Horizon, esetleg a Bullet For My Valentine, azonban az említettek esetében a zene a nyugis, dallamos részek és a durva–beindulós–őrjöngős témák váltakozásaiból épül fel.
És éppen itt a másik gond az EP-vel: a dalokban a változatosság a profi zenészek ellenére sem jár be túl nagy perspektívát. Mondhatni, végig tempós, de nem igazán gyorsul vagy lassul: súlyoktól, mélységtől mentes, és ez az énekre és a gitárjátékra is igaz. Nem kapunk mást, csak jó dallamokat, ám ezek annyira mégsem erősek, hogy ne tudnánk könnyedén kiverni a fejünkből – persze, erről biztos másként vélekednének a mai 14-16 éves lányok…
Valahol nagyon rossz érzés hallani, mi lett a Mangod Inc.-ből, és az sem éppen a legpozitívabb, hogy az ember igyekszik megérteni, befogadni, de valahogy mégsem talál be az anyag, alkossák bármilyen jó zenészek is a formációt.
A srácok amúgy jól kitalálták a koncepciót. Három EP volt a terv: Az élőket hívom, A holtakat siratom, A villámokat megtöröm – Vivos Voco, Mortuos Plango, Fulgura Frango. Mivel az élőket hívják, így pozitív gondolatokat és dallamos muzsikát kapunk. Sajnos nem lett folytatása, holott A holtakat siratom valószínűleg több mélységet és sötétséget tartogatott volna…
https://www.mangod.hu/
http://www.facebook.com/mangodinc
Kiadó: EDGE Records
Formátum: CD-R
1. Annoya (4:31)
2. Morning Shelter (4:31)
3. Scars of Tomorrow (4:19)
4. Shout in the Noise (4:31)
Leave a Reply