Jégkorong és metal

„Ice hockey is the most metal sport on the planet…” – ezt nem én állítom, hanem egy cikkben olvastam, ami Mike McKenna jégkorongkapusról szól. A nevezett hálóőr rengeteg csapatban megfordult az NHL és az AHL bajnokságban, és amúgy teljes mértékben egyetértek ezzel a kijelentéssel. Nem nehéz kitalálni, hogy McKenna óriási heavy metal-rajongó, de ez így önmagában semmi különlegességgel nem bír, mivel rengeteg hokijátékos rohangál (csúszkál) a Földön (jégen), akik között biztosan sok fémzene-szeretőt találhatunk. A cikkíró szerint Mike a „legmetalabb” fej a jégkorongosok között, ami persze szubjektív kijelentés, de szerintem nem érdemes azon pörögni, hogy ki a „leg-leg”, személy szerint nagyon örülök, ha bármelyik hírességről kiderül, hogy kedveli szeretett zenei műfajunkat, így számomra teljesen mindegy, ki a legnagyobb rocker a sportolók, színészek stb.-k között.

Buga B Foci és metál című cikke ösztönzött arra (nagyon tetszett az írás, itt olvasható), hogy folytassam a sort egy másik sport, valamint a fémzene kapcsolatáról. Nem állítom magamról, hogy én lennék a legnagyobb tudora és rajongója a jégkorongnak (szerintem Zana Zoltán profibb ebben, de róla később 🙂 ), de a labdarúgással együtt a kedvenc sportom a hoki, főleg annak fényében, hogy kisebbik fiam az UTE csapatában kergeti a pakkot, és a nagyobbik srácom is lenyomott egy évet a jégen, így egyre inkább kikupálódom ebben a jeles sportágban. Még korcsolyázni is megtanultam miattuk „vén fejjel”. 🙂 Természetesen nem mostanában kezdtem el jégkorongot nézni, a legelső emlékem ezzel a sporttal kapcsolatban az 1988-as téli olimpián lejátszott Finnország-Kanada meccs volt, amit óriási meglepetésre a finnek nyertek, és végül olimpiai ezüstérmet szereztek. Na, Ganxsta Zolee, én innentől számítok finn drukkernek. Az első jégkorongmeccs, amit élőben láttam, egy UTE-FTC volt a Megyeri úton, amelyen Farkas Gábor (Caja) barátom is játszott – aki szintén kedveli a metalt. Ő előtte nem sokkal pont a Fradiból igazolt át Újpestre, és mit ad ég, Caja két góllal be is köszönt volt csapatának (így is az FTC győzött), ráadásul emlékként őrizhetek egy korongot is, amit elkaptam a meccs alatt.

Miért is nevezhetjük a legmetálabb sportnak a hokit? Metal on ice. Hmm, ez eléggé ütős páros. A korcsolya éle hasítja a jeget. Kell ennél „hevimetálabb”? Nem igazán. Kutakodtam cikkek után az interneten, ám csalódásként éltem meg (vagy én nem vagyok elég ügyes szörfölő), hogy elég kevés írást találtam (ezek is szinte mind NHL-lel kapcsolatosak), de azért néhány infóval alá tudom támasztani ennek a két jeles dolognak az összefonódását. Vegyük mindjárt Dave Mustaine-t, aki Arizona Coyotes (korábban Phoenix Coyotes) szurkoló, és a Risk album Crush ’Em dala régóta felbukkan az NHL meccsek kis szüneteiben, amely szövegének a megírásához sportesemények ihlették meg Dave-et. Már egy jó ideje nyomják a zenéket a hangulatfokozás érdekében minden hokiderbin, és természetesen nem maradhatnak el a rock/metal nóták sem. Welcome to the Jungle, We Will Rock You, Enter Sandman – csak hogy néhányat említsek.

És akkor lépjünk tovább, de ne menjünk messzire, maradjunk kis hazánk területén! Ki ne tudná, hogy Zana Zoli (aka Ganxsta „Döglégy” Zolee) nem csak rocker-rapper, hanem amatőr jégkorongjátékos is (volt), néhány zenész haverjával egyetemben. A csapat neve CSZKA Cannibals (korábban Rock and Roll Cannibals) volt, és Zoliék az UTE-pályán edzettek és játszották meccseiket, amelyek, mint hallottam, remek hangulatban teltek. Kérdeztem Caja haveromat, hogy tud-e jó sztorikat velük kapcsolatban a régi időkből. Ezt a választ kaptam: „Igen, tudok, de egyik sem publikus”. 😀 Az mindenképpen vicces, hogy a CSZKA egyszer egy kupameccsen összekerült a Dunaújvárossal, ahol éppen Ancsin János – örökös legnagyobb újpesti hokis, manapság szakosztályigazgató – levezetett, és mivel Zolee-nak nagy haverja (Ancsin is rocker, ezt is megtudtam), asszisztált ahhoz, hogy „Gengszterzoli” lőjön egy gólt, ami végül össze is jött neki!

Zolee-ék a Kartellel a finnek első világbajnoki győzelmét (Hyva Suomi) is megörökítették a Jégre teszlek albumon, ami csak egy kis laza zenei aláfestés az id. Knézy Jenő által közvetített döntőből kiollózott részletekkel.

Na, most már tényleg fókuszban a metal, mert egy kicsit elkanyarodtam az eredeti témától. Rengeteg sportszergyártó cég van, és néhányan hajlanak arra, hogy egy kicsit szélesítsék a palettájukat, így néha nemcsak sportolókkal „paktálnak le”, hanem más területekre is kivetik a hálójukat. Találtam egy amerikai hokis márkát, akik nem kifejezetten mezeket vagy védőfelszereléseket gyártanak, hanem kabátokat, pulóvereket, táskákat stb., és készítettek már nem egy metal együttes mintájával is pólókat. A cég neve Violent Gentlemen Hockey Club, és az Amon Amarth volt az egyik „áldozat”. Íme, a cucc:

Szerencsére hokimezt is vásárolhatunk sok helyen számos együttes logójával, az egyik kedvencem – nem meglepő módon – ez a Slayer-emblémával díszített ruhadarab:

Most azt nézzük meg, hogy a zenészek között kik azok, akik óriási hoki fanok. Dave Mustaine-t már említettem, rajta kívül az Abbott-tesók (Dimebag Darrell és Vinnie Paul, R.I.P.) is ide sorolhatók, ők a Dallas Stars nagy rajongói voltak, és 1999-ben, amikor a Dallas Stanley-kupát nyert, a Pantera egy élő show-val járult hozzá az ünnepléshez. „When I think of my Dallas Stars, I want to hear Pantera” – írja egy cikkszerző. Alice Cooper, Mustaine-hez hasonlóan szintén Arizona Coyotes-drukker, a Metallica tagjai pedig szívesen feszítenek San Jose Sharks-mezekben. Rajtuk kívül egészen biztosan sok metal zenész rajong a hokiért, de ízelítőnek ennyi elég.

Térjünk inkább vissza a hokijátékosokhoz, és keressünk még néhány metal-arcot! Aki járatos a labdajátékokban, nagyon jól tudja, hogy a kapusok egy kicsit őrültek, a jégkorong-hálóőrök pedig különösen. Lehet, hogy emiatt kedveli sok kapus a fémzenét? 🙂 Egy 150 km/órás sebességgel meglőtt korongba beleállni… hát, nagy tisztelet nekik! Azért a játékosok sem nevezhetők „anyámasszony katonáinak”, valljuk be… És itt jön a hokikapusok specialitása, a fejvédő, amit gyönyörűen ki lehet pingálni, és azzal a lehetőséggel szinte minden kapus él, hogy egyedivé változtassa egyik legfontosabb védőfelszerelését. Az említett McKenna-n kívül Robin Lehner-t, Ben Scrivens-t, Chris Mason-t, Roman Turek-et, Sean Burke-öt érdemes szóba hozni, akik valamilyen rock vagy metal zenekarral kapcsolatos ábrával díszítették fejfedőjüket, de akit érdekel, nézze meg ezt az oldalt, remek kapussisakok sorjáznak az NHL-ben szereplő vagy szerepelt goalie-k tulajdonában:

https://www.si.com/nhl/2011/08/22/22goalie-masks-that-rock#&gid=ci0255c90180172515&pid=roman-turek

A cikkből nem maradhat ki az az együttes sem, akik mindenekelőtt a labdarúgással ápolnak jó kapcsolatot (Buga B kivesézte), de a hoki sem „idegen terep” számukra. Hogy az Iron Maiden nem véletlenül a világ egyik legnépszerűbb zenekara, arra a jégkorongos „példák” is rámutatnak. Láthattuk nem egy kapusfejvédőn Eddie-t (Chris Mason, Roman Turek, Tuukka Rask), magát Eddie-t jégkorongozni, de a legtutibb dolgot az USHL-ben szereplő Green Bay Gamblers követte el, akik tavaly Iron Maiden-mezben léptek pályára.

Nagyjából ennyi információt tudtam összeszedni, de egészen biztos vagyok benne, hogy Észak-Európában is szoros kapcsolatban áll egymással a fémzene és a jégkorong. Akinek van konkrét példája, ne habozzon megosztani! Ja, és szerintem a legkirályabb csapatnév a Metallurg Magnyitogorszk. 🙂 Blood on ice, ice in your blood.