„Ebben a csapatban mindenki mindent úgy csinál, ahogy akar”

Pódiumbeszélgetés a Slogan zenekar tagjaival – 2. rész

Valaki közületek inkognitóban muzsikál a csapatban. Mi ennek az oka?

V. A.: Jó kérdés. Valószínűleg mindenki tudja, hogy mi áll a hátterében, de nem mondom ki. Ez egyfelől poén, titokzatosság, amitől az emberek biztos nagyon kíváncsiak, és ez jó. De kettős a történet: nincs kitalálva a koncepció, hogy ezt hogyan kommunikáljuk, vagy hogyan ne.

J. R.: Nagyon fontos, hogy ebben a csapatban egy kimondatlan és tök megvalósult szabály, hogy mindenki mindent úgy csinál, ahogy akar. És ha én valamit így akarok, akkor a másik nem mondja, hogy ne így akard. Ettől ilyen kaotikus ez a zenekar. És ettől nehéz a zenénket is befogadni, mert mindenki, amit akar, azt megcsinálja. Ez az inkognitós téma is pont ugyanilyen, hogy ő ezt így akarja. És ha majd azt akarja, hogy ne így legyen, akkor nem így lesz.

Hogyan reagált a szakma és a közönség legutóbbi albumotokra, a 2016-ban megjelent Előbújhat minden állatra?

V. A.: Uzseka Norbert, aki itt ül velem szemben, rendkívül magasra értékelte, és Rácz Péter is. Míg Joze Bese, aki szintén itt ül velem szemben, fenntartásokkal fogadta. Biztos, hogy nagyon más a zenénk, mint korábban. Nehezebben befogadható anyag lett. Ez már tényleg nagyon extrém muzsika. A Hammerworld Hangpróbáján mindössze egyetlen zenekart előztünk meg, utolsó előttiek lettünk. A szakújságírók botrányos szinten képesek felfogni azt, hogy mi történik körülöttük. Olyan mértékben az automatizmusok rabjai (és ez az általános kultúrközegre is igaz), olyan szinten darálja le a tudatukat a gépezet, hogy nagyon nehezen értékelik azt, ha egy zene nem illeszthető be valamilyen sztenderd kommunikációs csatornába.

És a közönség?

H. E.: Nincs közönség. Tessék, a Messer szeretne mondani valamit!

Márkus „Messer” Attila (egykori basszusgitáros): Nem kevesen vagytok itt. Ki az, aki közületek még sosem hallott a Slogan-ről? Aki úgy esett be az utcáról, hogy „lesz itt valamilyen buli”? Egy ember. Mindenki más ismeri a zenekart. Mennyire ismeritek a Slogan-t? Ki az, aki hallott már egy-két számot? Aki látott már Slogan-lemezt? És ki vette meg azt? Ilyenek is vannak. Tök jó! Csak azt akarom érzékeltetni, hogy itt és most olyan emberekhez beszélünk, akik igenis ismernek bennünket. Az a nézőpont, hogy „Úristen, itt nincs jövő, nincs tér”, régen lehet, hogy igaz volt, de miért kell nekünk ehhez még most is ragaszkodni? Persze, a körülmények kényszerítenek bennünket, de miért nem szarjuk le ezeket a magunk szokásos, humoros módján? Ki az, aki eljönne újra, rendszeresen a Sun Club-ba vagy a Moon Club-ba, ha lenne? Sokan. Ennyit akartam csak hozzátenni: ti vagytok azok, akik mondhatnának egy jó szót a barátjuknak a Slogan-ről, aki tegyük fel, hogy még nem hallotta a csapatot. Akár lehetne valamit újra kezdeni együtt, most, hogy semmire nincs időnk. Ki az közületek, aki akkor is eljött volna erre a bulira, ha nem ingyenes lenne? A jelenlevők többsége.

H. E.: Tévedtem: van közönség.

Az új lemez szövegei finoman szólva erősen társadalom-kritikusak. Kevésbé finoman fogalmazva, szerintem irtózatos frusztrációról árulkodnak. Ez a zenekar általános hangulata vagy a szövegíróé?

H. E.: A szövegíróé. Különben pedig ez volt a munkakoncepció.

J. R.: Tele van feszültséggel, és így próbálja magából kiüvöltözni, mi pedig engedjük.

H. E.: Én kértem, hogy ilyenek legyenek. Tényleg, és a munkakoncepcióba ez illett bele.

J. R.: Én csak azt kértem, hogy üvöltözzön.

H. E.: Minden megvalósult, amit kértünk.

V. A.: Én bizonyos szempontból nagyon frusztrált vagyok. Nagyon elégedetlen vagyok azokkal a tendenciákkal, amelyek a társadalmunkban megfigyelhetők, általános és kulturális tekintetben is. Például, hogy lenyúlják az országot. És ez nem politika, hanem erkölcs. Ez engem személyesen brutálisan zavar.

V. L.: Hátul, az öltözőben Mága Zoltán arcképével díszített pólókat találtunk. A Slogan Mága Zoltán antitézise.

Hogyan állnak a Slogan könyv munkálatai? Tudtok erről valamit?

J. R.: Erről Joze tudna többet mondani.

Joze Bese: Amikor összeállítottam a Slogan-antológiát, és próbáltam Hartmann Kristófon átpréselni, akkor úgy nézett ki a projekt, hogy kétszer három CD, és az első sikere esetén jöhet a folytatás. Az volt a mániám, hogy ezt így nem szabad ráengedni az emberekre, azokra, akik annak idején nem jártak a Sun Club-ba, mert nem értenék a stílusparódiákat, az utalásokat, a váltást a két korszak között, és hogy kell valamilyen magyarázat. Eredetileg úgy terveztem, hogy egy CD méretű könyvecskét csúsztatnánk be a tokba a három lemez mellé ismertetőnek. Ez körülbelül 50 százalékos mélységben el is készült, nyilván kellett volna még csiszolgatni, stilizálni, átnézetni mindenkivel, aki érintett, de végül ez anyagi okokból félbe maradt. Ennek egy része, egyszerűsítve olvasható a Wikipedián. Végül is meg lehetne csinálni, kedvem is lenne hozzá, de ez ugyanolyan kidobott pénz lenne az egyik oldalon, mint amennyire fontos és szívügyem a másikon.

Milyen terveitek vannak az elkövetkező időszakra?

J. R.: Nekem komoly terveim vannak a Slogan-nel. Nagyon sok ötletem és félig kész nóta gyűlt össze, egy teljes lemezanyag. Otthon viszont nem támogatnak. (nevetés) „Miért nem valami rendes zenét játszol?” – kérdezik. Játszom rendes zenét is, nemcsak ilyet. Igazából várom a körülményeknek az olyan alakulását, amikor alkotóilag is sikerül összejönnünk. Azt mondjuk, hogy nem érünk rá, de ha elindul egy folyamat, biztos vagyok benne, hogy találunk majd időt, hogy megvalósítsuk, amit szeretnénk. Jelenleg várakozom, már nagyon régóta, leginkább talán Endrére, de bízom abban, hogy előbb-utóbb eljön a pillanat, és akkor egyszer csak elkezdjük csinálni.

H. E.: Most még nehéz a jövőbe tekinteni, de szerintem egy fasza kis Sun-időszak következik. Ki kell jönni most már a fényre. Egy ideje azt érzem, hogy megint lesz egy vidám, napos, káromkodós, jó lemez.

V. L.: Tudok majd hozzá adni szöveget, ha kell.

H. E.: Kell.

V. A.: Igen, próbálkoznánk. Robi nagyon rajta van. És tényleg ez a lényeg, hogy össze kellene rezegnünk, hogy megint legyen közünk egymáshoz. Mert most nem nagyon van.

J. R.: Azt hozzátenném, hogy ez most úgy tűnhet, mintha tíz év szünet után a múlt héten találkoztunk volna először. Ez nem így van. Folyamatosan próbálunk, együtt vagyunk, létezünk. Csak azok a folyamatok, amelyek újabb dolgokat szülnek, vannak belassulva.

KÖZÖNSÉG-HOZZÁSZÓLÁSOK

Jancsek Katalin: Most, hogy készültem erre a koncertre, tegnap elővettem a kis leveles dobozomat, és megkerestem a régi leveleket. Attila volt az, aki már akkor is remekül kommunikált. És nem kellett ehhez Facebook: leveleztünk, sőt, esküszöm, táviratot is találtam: „Lesz buli, gyere!” Ami nekem a leginkább megmaradt, az az uszodás sztori. Megnéztem a dátumot: 1991. augusztus. Uszodai buli volt, amire 500 forintba került a belépő, ami azért akkoriban komoly pénz volt. Tudom, hogy ott rohangáltunk fürdőruhában, nyomtuk a seggeseket, arra viszont már nem emlékszem, hogy volt-e koncert. Az viszont biztos, hogy szuper meghívó jött, külön az én nevemre, és nagyon jól szórakoztunk.

Én csak a régi időkhöz tudok hozzászólni; az új lemez, ne haragudjatok, hogy ezt mondom, de egy pindurit távolabb áll attól, mint amit én anno nagyon szerettem. Kidobtam az összes régi kazettámat, de a Slogan-anyagok máig megvannak. Az akkor egy nagyon egyedi dolog volt, úgyhogy remélem, hogy a jövőben is vissza tudjátok hozni a régi időket. Többször is említettétek, hogy a mai zenei világban ez így van, meg úgy van; én azt gondolom, hogy mindennek van helye, ennek a zenének is. Borzasztó nagy a zenei tér.

V. A.: Ez ugye nem kérdés volt, hanem egy…

A tömegből valaki: Vallomás!

V. A.: …de nagyon jólesik. Értelemszerűen az ilyen jellegű romantikus eseményekből merít az ember olyan többletenergiát, amivel elérhető, hogy legalább ennyi ember legyen kíváncsi egy-egy koncertre.

Lőrinczy Attila: Ha a Bedlam-nek összejöhetett az Inside Ash, nektek is kijárt volna egy hasonló szintű siker. Mi volt ennek a kerékkötője?

J. R.: A Bedlam szerintem sokkal jobb zenét csinált, mint a Slogan. Ezt persze lehetne árnyalni, de az Inside Ash egy klasszikus lemez, plusz Cicóék sokkal többet turnéztak, mint mi, a Tankcsapdával többször is volt erre lehetőségük, és még így sem értették meg őket – sem. A Bedlam is sokkal nagyobb sikerre lett volna hivatott.

V. A.: Ők azok, akik. Egy sokkal érthetőbb hangot sikerült megütniük, de az akkori magyar valóságban az is elveszett.

J. R.: Jelenleg Magyarországon sajnos az a szomorú valóság, hogy azok a zenekarok tudnak gazdasági értelemben is működni, akik a médiában szerepelnek. A Bedlam sem tudott oda soha betörni, és szerintem Fodiék új csapata, a Storm The Studio sem fog. A mai magyar valóságban egyszerűen mások a szabályrendszerek, igaz, régen sem volt terepe ennek a fajta szélsőséges metalnak és újfajta gondolatiságnak. Ez mindig is egy underground dolog volt, és nem hiszem, hogy ebből ki tudnánk törni. De nem is kell. Ez nem szerepel a céljaink között. Zenéről, riffekről gondolkozunk. Disszonáns dolgokat, direkt szar zenét is csinálunk – teljesen más a koncepció.

L. A.: A rádióműsorban, amit vezetek, van egy ötnótás kívánságblokk, amiben minden héten kérik a Storm The Studio-t…

J. R.: Biztos, hogy az emberek egy jelentős része nyitott, és a zenében is olyan dolgokat keres, ami nem százszor, ezerszer lerágott csont. Új zenéket akar hallani, vagy az eddigieket máshogy akarja hallani, csakhogy olyan óriási lett a zenemennyiség és az infótömeg, hogy nagyon nehéz megtalálni egymást. Rengeteg az út, így minimális az esélye annak, hogy véletlenül összefussunk. Ha van egy nyitott, gondolkozó ember, az nem biztos, hogy meg fogja találni a Slogan-t. Mi túl sokat nem teszünk azért, hogy mutogassuk magunkat. Konkrétan semmit nem teszünk. Leginkább azért nem, mert nagyon sűrűk a hétköznapok, és az az energia, ami marad, már tényleg ahhoz kell, hogy néha koncertezzünk, vagy új dolgokat csináljunk. Úgyhogy lehet jönni menedzsernek, senkinek nem fogunk nemet mondani, aki segíteni akar.

Ha nincs több kérdés, akkor a vendégeinknek köszönöm, hogy a rendelkezésünkre álltak!

V. A.: Nagyon király volt ez a fajta koncepció, hogy lehetett beszélgetni. Nagyon jólesett. Mi is köszönjük, hogy itt lehettünk!