Beszélgetés Lakatos Csabával
Csaba az 1980-as évektől kezdve a miskolci underground élet legismertebb eladói és ízlésformálói közé tartozik Borsod megye-szerte. Azóta is rendületlenül viszi tovább a metal fáklyáját, éppen ezért több mint esedékes vele egy részletes interjú ezen az oldalon, hogy megismerjük őt, akinek üzlete annak idején a zenei életünk szerves részét képezte.
Bemutatnád magad egy pár szóban? Mit érdemes tudni rólad ezen a fórumon?
Lakatos Csaba Gábor vagyok, de inkább csak a Csaba nevet használom. 1984 óta van üzletem, azóta nyilván többször is költöztem. Miskolcon a Mindszenti kereszteződésnél, az Uitz Béla utcában voltam az „aranykorban“; talán az a bolt volt az, amit a legtöbben ismertek.
Hogyan kerültél kapcsolatba a keményebb zenével? Volt ezzel kapcsolatban valamilyen meghatározó élményed?
Igen, egyértelműen volt ilyen: a Black Sabbath. De annak a bizonyos négyesnek a többi tagja is: a Led Zeppelin, a Uriah Heep és a Deep Purple is nagy hatással volt rám. Ezek a zsenik határozták meg a diákéveimet, és idővel, fokozatosan az üzleti életemet is.
Mikor nyitottad meg a miskolci boltodat, milyen néven, és ki volt a társad benne?
1984-ben, szimplán Audio néven. Kerékgyártó István volt a társam, akitől – mivel 10-12 évvel idősebb volt nálam – sokat tanultam. Az akkori miskolci, feketepiaci üzletben mindent megtanultunk egymástól.
Mennyi ideig létezett ez az üzlet?
Én 1992-ig dolgoztam ott, ő pedig ’95-ig vitte tovább a boltot.
Mi vezérelt benneteket, és hogyan jött az ötlet, hogy egy ilyen boltot nyissatok?
Az ötlet úgy jött, hogy előtte már feketén is üzleteltünk Miskolcon LP-kel és kazettákkal. Plusz én hétvégenként Budapesten is adtam el – a Múzeum körúton, az Ecseri és a Rózsavölgyi piacon – lemezeket és kazettákat. Istvánnal egy helyen dolgoztam a Diósgyőri Gépgyárban (ami 1915–1990 között működött – szerk.), és ő ajánlotta fel, hogy fogjunk össze. Itt a gyár, minek? – kérdeztem. Nyissunk egy üzletet – válaszolta. Ő ismert egy építési vállalkozót, az akkori főépítészt, aki az Építészeti Vállalat igazgatója volt. Így jött össze az üzlethelyiség, az a házikó, ahol sokáig működtünk.
Hogyan jutottatok hozzá nem magyar kiadású termékekhez? Kik voltak a szállítóitok, és milyen gyakran találkoztatok velük?
Az áru egyik fele Budapestről származott: Herczeg Tamástól, a Solarisból, a Labiritmusból és Németh Oszkártól, a Fonográf dobosától. A termékek másik feléért kijártam Németországba, Nyugat-Berlinbe és Münchenbe, de főleg Nyugat-Berlinbe. Ezeket nem is annyira „feketén“, mint inkább vámmentesen hoztam be. 🙂 Havonta jártam külföldre, és hetente Pestre.
Mi alapján döntötted el, hogy milyen hanghordozókat szerzel be más országból?
Nyugatról kizárólag hanglemezeket hoztam, azok közül is olyanokat, amiket kerestek nálam. Akkoriban még a Depeche Mode is ment, náluk főleg a maxikra fókuszáltam. A metálon kívül a new wave iránt is komoly érdeklődés mutatkozott.
1985-86-ban nálad fedeztünk fel olyan zenekarokat, mint az Exodus vagy a Black Task. Ezek a tippek kitől származtak?
Herczeg Tamástól. Jöttek az új kiadványok, ő szólt, én pedig mentem hozzá, és látatlanban megvettem ezeket. Ja, és a Solarisból is.
Szóval nem voltak saját preferenciáid.
Nem voltak. Odamentem, és mindig voltak új lemezek: Tamás jó érzékkel eldöntötte, hogy miket vesz meg, és pedig lecsaptam rájuk. Nem kellett gondolkodnom. 🙂
Hogyan alakítottátok ki az árakat? Mennyi volt a beszerzési ár, és mekkora volt a hasznotok egy lemezen?
A ’80-as években viszonylag alacsony haszonkulccsal dolgoztunk. Mondok egy példát: Tamásnál 400 forint volt a bakelit beszerzési ára, és én ezt 500-ért adtam el. Később emeltük a lemezek árát 600 forintra, mert én 500-ért tudtam beszerezni, és Tamásék is maximum 550 forintért adták el az albumokat a boltban. Pluszbevétel abból származott, hogy a lemezeket 60, később 80 forintért felvettük kazettára, vagy műsoros kazettát gyártattunk belőle a fiataloknak.
Hol készültek a műsoros kazetták?
Ezek négy helyről származtak: az Elektromos Krokodilból, a Solarisból, Herczeg Tamástól, illetve mi is gyártottunk ilyeneket.
Ti dolgoztatok Sony kazettára?
Nem, az Herczeg Tamás volt. 🙂
És a „Max” kazetta?
Az pedig lengyel termék volt. A többi borítója nyomdai úton készült Magyarországon. A miénk körfotós volt, a Krokodilé teljes egészében nyomdai borítós, Herczeg Tamásé pedig ragasztott nyomdai fotós.
Hányféleképpen értékesítettetek egy albumot?
Készítettünk belőle műsoros kazettát, felvettük hozott kazettára, a végén pedig eladtuk, mint vinylt. De ha gyorsan megvették a bakelitet, akkor nem volt idő az átmásolásra.
Emlékszel még arra, hogy mely zenekarok lemezeiből adtátok el a legtöbbet?
Hát hogyne! Metallica és Iron Maiden – egyértelműen ezek voltak a legmenőbbek. Utánuk a Helloween, a Judas Priest és a Slayer. Ez gyakorlatilag a mai napig így van. Ami akkor jól ment, az ma is jól fut.
A vevők körében melyik stílusirányzat volt a legnépszerűbb?
A heavy metal.
Magyar demókat is hallgattál?
Azok nem nagyon jutottak el hozzám. Kivéve az Atomic-ot és a Tankcsapdát.
Mely albumok voltak a kedvenceid?
Mindenekelőtt azoknak a zenekaroknak a lemezei, amelyeket említettem. A Helloween-től viszont csak az első három album és az 1985-ös maxi jött be. Plusz a Celtic Frost.
Az akkori rendszer hogyan kezelte ezeket a maszek üzleteket? Mert Miskolcon is volt legalább három másik (Korona, Duett és Popsarok), amiről tudomásom volt, és akiket vizsgálhattak. Volt gazdasági ellenőrzés vagy erkölcsi kontroll a lemezborítók kapcsán a hatóságok részéről?
Volt kontroll, de csak azután, hogy bejött az MMC az országba, Hegedűs László koncertszervezővel és a DJ-rádiós műsorvezető B. Tóth Lászlóval az élen. Ez a Metallica Black albuma idején, vagyis 1991 nyarán történt. Ekkortól kezdték el komolyabban ellenőrizni a feketepiacot.
Az elején, 1984 táján azért nem volt gond a kazettákkal, mert ők maguk sem tudták, hogy hogy néz ki az eredeti, mert az ugye hivatalosan be sem juthatott az országba nyugatról. A rendszerváltást követően kezdték B. Tóthék behozni ezeket az MMC-s cuccokat, és onnantól mondták meg, hogy mi az eredeti, és mi nem az. Innentől kezdődött a mizéria, le is állt mindenki, aki ilyet gyártott ´91 táján Magyarországon. Egy-két kivételtől eltekintve senki nem vállalta be, hogy ilyen kazettát készítsen.
Volt kapcsolat közöttetek, a különböző lemezboltok között? Történt arra kísérlet, hogy felosszátok egymás között a szűz piacot, vagy mindenki azt adott-vett, amihez kedve volt? Volt valamilyen speciális profilja az üzleteknek?
Miskolcon, a Korona üzletben csak metal volt. Budapesten Herczeg Tamás inkább a progresszív rock irányzatot és a metált kedvelte, a solarisos fickó mindent, C. C. Catch-től a Slayerig, és hanglemezen nálunk, az Audioban is volt minden: metal, Depeche Mode, Modern Talking és más egyebek.
Mi alapján döntötted el, hogy milyen metal albumokat szerzel be?
Körülbelül 1987-től a magyar Metallica Hungarica volt a mérvadó. Előtte Herczeg Tamás és a Solaris adták a tippeket, és nyitották meg számunkra is az utat.
Mivel foglalkozol manapság? Milyen termékek kaphatók jelenleg az üzletedben, és az helyileg hol található Miskolcon?
Jelenleg a Metropol üzletházban vagyok, az első emeleten, a Széchenyi István utca 78. szám alatt. Főleg heavy metallal foglalkozom, amiből széles termékkínálatom van, de ezen kívül más zenei irányzatok is megtalálhatók nálam, a jazz-től a popon át egészen a progresszív rockig. Gyakorlatilag ugyanazzal foglalkozom, mint régen, annyi különbséggel, hogy a korábbi hanghordozó-kínálat (bakelit, kazetta) pólókkal, pulóverekkel, sapkákkal, felvarrókkal, bögrékkel, szíjakkal, CD-kel, kiegészítőkkel, satöbbivel egészült ki. Hanglemezből van mindig körülbelül kétezer példány a boltban, magyar és külföldi albumok egyaránt.
Megrendeléseket is veszel fel, amiket aztán postán elküldesz, vagy amiket személyesen lehet átvenni az üzletben?
Igen, veszek fel rendeléseket. Sokan szeretik nálam beszerezni az adott terméket. Nincs vele gondjuk, mindent elintézek helyettük. A megvett árut be is lehet cserélni. A textiltermékeknél annyi a feltétel, hogy ne hordják, és ne mossák ki visszahozás előtt. De mindenre vonatkozik a csere. Nálam megszokták, hogy visszahozhatják, ha valami nem stimmel. Viszont ez félévente körülbelül egyszer, ha előfordul.
Postán is küldesz cuccokat?
Igen, mivel interneten is hirdetek, és ezúton a postai megrendeléseket is teljesítem. Jelenleg a Vaterán lehet engem elérni, „csaba60“ néven; onnan mindenkinek mindent postázok, ahová kell.
Mi lenne számodra minden idők kedvenc 10-es lemezlistája?
Hát, itt azért az elején egy kicsit elkalandoznék a metáltól:
1. King Crimson: Lizard (1970)
2. King Crimson: Red (1974)
3. King Crimson: Lark´s Tongues in Aspic (1973)
4. Blodwyn Pig: Ahead Rings Out (1969)
5. Blodwyn Pig: Getting to This (1970)
6. Metallica: Ride the Lightning (1984)
7. Metallica: Master of Puppets (1986)
8. Helloween: Walls of Jericho (1985)
9. Motörhead: Ace of Spades (1980)
10. Slayer: Reign in Blood (1986)
Van még valami, amit el szeretnél mondani?
Nem. Az eddigi beszélgetésünk tökéletesen lefedte a dolgokat.
Akkor köszi szépen, hogy válaszoltál a kérdésekre!
Én is köszönöm a lehetőséget!
Edesapam mindig emlegette, Csabikanak tudtam akkor, es nagyon szerette. Nalunk is volt gyermekkoromban, meg az 1980-as evek derekan. 1986 juniusaban diszidaltunk Canadaba, de azota is nagyon sokszor megfordult az eszemben, es kellemes emlekekkel tolt el arra gondolni, hogy apam menni sok jo lemezt mutatott be nekem. Koszi
Köszi a gondolataid! Melyik lemezboltra gondoltál?
1973-74-el kezdődően, Csabi számos fúziós jazz és prog-rock lemezét volt lehetőségem magnószalagokra felvenni. Ezek figyelmes hallgatása nyitott meg számomra/számunkra 15-16 éves korunkban egy olyan utat ami egy igényesebb zenevilág irányába vezette el akkori baráti körünk tagjait. Egyéni ízlésünk és társadalmi környezetünk határozta meg később azt hogy milyen zenei stílusokat kedveltünk meg ezen a „felfedező úton” és hogy milyen műfajokhoz érkeztünk el a zenehallgatás gazdag univerzumában. Ki gondolta volna hogy Csabi akkoriban még szerényebb lemezgyűjteménye egy olyan vállalkozáshoz vezet ami a hosszú évek során immár valószínűleg tízezrek igényeit elégítette ki, CD-k, kazetták, és LP-k formájában.
Csak pozitívumokat tudok mondani a Csaba Audioról és bizalommal tudom ajánlani ezt az üzletet minden zenekedvelőnek. Ez egy olyan hely ahol szinte mindenki talál kedvére való zene anyagot, ruházati tárgyat vagy esetleg ékszert / accessorit.