A magam részéről meglehetősen felesleges dolognak tartom, hogy a különböző rockzenei (metal) portálokat felkeresve ugyanazok a hírek jönnek szembe velem. Persze lehet, hogy sok olvasó kizárólag egyik vagy másik oldalt látogatja, így vagy onnan szerez információt a műfaj eseményeiről, vagy sehonnan. Hírekre tehát szükség van. (Ráadásul úgy sejtem, ezek jóval nagyobb látogatottságot generálnak, mint ha csak lemezismertetők és koncertbeszámolók jelennének meg az adott felületen.)
Én a Shock! magazint, a Lángoló Gitárokat és a Rockstation-t szemlézem rendszeresen, valamivel ritkábban jutok el a Hardrock, a Fémforgács és a Hammerworld honlapjára. És mivel ezeken értesülök az aktuális történésekről, nem tartom fontosnak, hogy mi is szaporítsuk a „híroldalak’ számát. Másrészt kapacitásunk sincs arra, hogy folyamatosan bújjuk a külföldi híroldalakat, és a konkurenciával versenyt futva minél előbb igyekezzünk beszámolni az újdonságokról. Kivételt csupán a közvetlenül a zenekaroktól érkező infókkal teszünk, plusz időnként egy-egy nekrológnak is helyet adunk.
Ezzel rokon téma, hogy miközben leírjuk a saját véleményünket, természetesen másokéra is kíváncsiak vagyunk. A sorrend azonban nagyon nem mellékes. Ha elolvassuk más oldalak lemezkritikáit, koncertbeszámolóit, majd ezt követően ülünk neki saját irományunknak, előfordulhat, hogy az ő megállapításaik is beszüremlenek a cikkünkbe. Azzal persze semmi gond nincs, ha ütköztetjük vagy összefésüljük a véleményeket: „ő így gondolja, én viszont máshogy”, vagy „egyetértek vele abban, hogy…”
Rosszabb esetben a társmédiumokat használjuk információforrásként, amivel kapcsolatban mi, a Rattle-nél megbeszéltük, hogy nem élünk ezzel a lehetőséggel. Korábban megkaptuk már (szerencsére nem sokszor), hogy mások cikkéből – idézőjel használata és a forrás megjelölése nélkül – vettünk át mondatokat. Ha tényleg így történt, hiba volt. Máskor viszont kiderült, hogy a két szerző ugyanabból a forrásból (magyar Wikipédia-szócikkből) dolgozott. Hogy még csak ez se fordulhasson elő, én szinte kizárólag angol nyelvű forrásokból tájékozódom.
Másrészt, itt nyer értelmet a személyes hangvétel. Az alapinformációk természetesen kikerülhetetlenek, ám a saját élmények, gondolatok azok, amelyek egyedivé tesznek egy írást, amit így nem lehet plágiummal vádolni, legfeljebb vitatkozni az állításaival, elmondani, hogy én máshogy látom/érzem/gondolom, mint az, aki a sorokat „papírra” vetette. A kezdetektől egyfajta blogként tekintek az oldalunkra, és a munkatársaimat is arra biztatom, hogy ne csak a tényeket sorolják fel, hanem – egyes szám első személyben – ők maguk is legyenek benne a cikkeikben. Ettől lesz az ismertetőknek egyedi ízük, amelyek megkülönböztetik a szerzőt és a médiumot az Univerzum többi részétől. Emiatt várják az olvasók izgatottan az egyik újságíró cikkét, és hagyja őket hidegen a másik stílusa. Klisének hangzik, ám én hiszek abban, hogy mindenekelőtt a saját hang, nem pedig a közös kórus teszi izgalmasan sokszínűvé a világot.
Leave a Reply