Interjú Bojti Vilmossal (ex-Reaper, ex-Bedlam, jelenleg Razzia)
Szia, Vili! Ha jól emlékszem, veled sosem készült önálló interjú, jóllehet ott voltál a Reaper és a Bedlam zenekarok születésénél, pontosabban az előbbi csapat utóbbivá történő alakulásánál, amelyek underground metal körökben országszerte ismertek voltak. Innentől kezdve jegyeznek téged a zenei palettán. De haladjunk időrendben: mikor tudatosult benned a zene szeretete, mikortól tudtad, hogy ez nem csak egy hobbi, hanem rendszeres tevékenység lesz számodra?
1980-82 táján történhetett, hogy a foci helyett (hálóőr voltam 🙂 ) egyre inkább zenét hallgattam, és dobórákra jártam.
Hogyan kerültél kapcsolatba a keményebb irányzattal? Mi volt a kulcsélményed?
A nővérem Piramis- és Dinamit-lemezeket hallgatott, amik nekem is nagyon tetszettek, és otthon azoknak a dalaira doboltam, amin tudtam. Számomra akkor az Edda és a Beatrice volt az etalon, és a zene új barátokkal hozott össze. Még édesapámmal néztem meg a Ballagás című filmet a moziban, csak a zenéje miatt! ’82-től már lejártam helyi zenekarok próbájára és a művelődési házban rendezett koncertekre. Innen már csak egy lépés volt Metallica-, Scorpions-, Iron Maiden- és egyéb lemezeket hallgatni, beszerezni viszont annál nehezebb volt ezeket. Emlékeim szerint a rádióban csütörtök esténként adtak le koncertfelvételeket, és azokat rögzítettük kazettára.
Milyen úton jutottál hozzá a zenékhez (LP-k, műsoros kazetták, kazettára való felvetetések, haveroktól átmásolás)? Melyik volt akkoriban a kedvenc lemezboltod?
1985-től, a középiskolában a spórolt pénzemet már LP-kre és műsoros kazettákra költöttem. A haveri körrel közösen egyeztetve vásároltuk meg az aktuális kedvencek albumait. Kiemelném Puli barátomat, akivel mindig megbeszéltük, hogy ki melyik LP-t szerzi be. Kedvenc hanglemezboltom a Duett volt a miskolci színház mellett és az Audio, amelynek bódéja az Uitz Béla és a Szemere Bertalan út sarkán, a tűzfal alatt volt található.
Elmondanád, hogyan történt a „Kaszás” alapítása, és hogyan/miért váltottatok később „Tébolydára”?
Amikor én csatlakoztam, a Reaper már egy szárnyait bontogató formáció volt. Olyan dobost kerestek, akinek felszerelése is van, és akkor nekem a dobtanáromnak és ismerős zenészeknek köszönhetően már voltak dobolásra éppen hogy alkalmas „csontvázaim”, amiket édesapám hegesztett össze, és festett „szalonképesre”. 🙂 . Ezután lett egy kis Amatim, amit később egy Tacton-felszerelés váltott. Az első komoly cintányér-szettemet (Meinl Laser) Tarcza Lacitól (Pokolgép) vásároltam!
Visszatérve a kérdésedhez, érkezésemkor a „Kaszás” főleg feldolgozásokat játszott (Destruction, Megadeth, Metallica), ám Cicó (Jánosi Szabolcs gitáros) és Fodi (Fodor Zoltán énekes) hamarosan saját riffeket is hoztak, amiket próbán összegyúrtunk, elkezdődött az alkotás, amelynek végeredményét kisebb nézőközönség előtt aztán be is mutattuk. Ez amolyan házibuli-jellegű thrash-őrület volt egy iskolai tornateremben és a város peremén lévő, régi Táncsics Mihály Művelődési Házban. A Bedlam-hez együtt nőttünk fel, az már egy jóval letisztultabb és stílusában is kifinomultabb produkció lett. A nóták megalkotásában itt is Cicóé volt a főszerep, Fodi írta a szövegeket, amelyek már angol nyelven szólaltak meg, megcélozva ezzel a tőlünk nyugatra élő, zeneszerető közönséget is. Csaba (Mester Csaba basszusgitáros – a szerk.) is kivette a részét az alkotásból, mind zeneileg, mind a grafikai munkák (demóborítók, molinók, plakátok stb.) tekintetében.
Hogyan raktátok össze a dalokat? Cicó hozta a témákat, vagy a nyers ötletekhez a saját hangszereiteken ti is hozzátettétek a magatokét?
Részemről adott volt a téma, amire a szám hangulatát figyelembe véve doboltam. Volt olyan rész, ami közösen született, de ezt értsd a gitár- és énekdallamokra is.
A szövegek témáit megbeszéltétek, vagy ezeket a kezdeteknél Csaba, később pedig szinte csak Fodi hozta, minden külső javaslat nélkül?
A szövegírás emlékeim szerint teljes mértékben egyénileg történt. Esetleg a beszélgetéseink alkalmával szóba került egy-két olyan, aktuális téma, amely megérintett bennünket, és ez később visszaköszönt valamelyik dalban, egy jól megkomponált dallam kíséretében.
A koncertek előtt ütköztetek cenzúrába a hivatalos szerveknél (rendőrség, művelődési ház igazgatója stb.)? Erről esetleg van valamilyen sztorid?
Egy alkalommal beidéztek a B.-A.-Z. Megyei Rendőrkapitányságra, ahol a zenekar által írt szövegeket kellett bemutatnom. Ez még a rendszerváltás előtt történt, és egy kicsit megijedtünk, mert voltak olyan szövegeink, amelyek a Reaper-témakörrel voltak kapcsolatosak (Aljas mészáros, Kínhalál stb.). Ezeket természetesen nem vihettem el a kihallgatásra, így Fodi gyorsan leírt kézzel néhány verset a néhai angol költő Lord Byron-tól. Ezeket mutattam be. Kérdezték, miről szólnak. „Fogalmam sincs – válaszoltam. – Én csak dobolok a zenekarban, és nem tudok angolul.” Utóbb kiderült, hogy politikai témájú, akkoriban rendszerellenesnek számító szövegeket éneklő fiatal bandákat kerestek, így végül szabadon távozhattam, ujjlenyomatot sem vettek tőlem, és rabosítási fotó sem készült rólam. 🙂
Egyesek számára a General Rejection az első demótok. Igaz, ez volt az első, stúdióban felvett anyagotok, de előtte már az Aktuális veszély-t is próbateremben rögzítettétek, és országosan terjesztettetek. Emlékszel még az elsőként említett anyagra? Miért olyan a dobok hangzása, mintha üres karton- és tejfölös dobozokat ütnél? 🙂 Eleve így akartátok?
Az Aktuális veszély egy próbahelyen felvett anyag volt, olyan színvonalon, amit az akkori lehetőségeink megengedtek. A General Rejection már stúdióban készült, Miskolcon, az Újgyőri főtér mellett, egy kis utcában működő magánstúdióban. Itt a tulajdonos ajánlotta azt a dobhangokat utánzó elektronikai berendezést, ami egy billentyűs hangszer volt, mivel a stúdióban nem volt akusztikus dob. Igaz, felajánlotta, hogy bevihetjük a dobokat, de az macerás lett volna. Mindez a sorkatonai szolgálatom kezdete előtt egy héttel történt, ezért siettünk a felvételekkel, és úgy gondoltuk, hogy majd a keverésnél kihozzuk belőle a lehető legjobbat. Kerestük a zenénkhez illő dobhangot, de a pergő nagyon telt volt, vékonyabb sound-ot kerestünk, és ezt (amit a demón lehet hallani) találtuk a legjobbnak. Ez egyébként valami tam-hangminta volt.
Melyek voltak akkoriban a kedvenc zenekaraid?
A Reaper-es időkben (és még ma is!) a Metallica, a Slayer, a Destruction, a Kreator és a Pokolgép, a Bedlam-korszaban (és most is) a Testament, az Iron Maiden, a Saxon és Ozzy.
Pontosan mikor és miért kerültél ki a zenekarból?
Vas megyébe vonultam be sorkatonai szolgálatra, ami a közös munka szempontjából áthidalhatatlan távolságnak bizonyult. Ezt követően megjelent egy Metal Hammer-cikk, miszerint így is, úgy is megváltak volna tőlem. Ezt később Fodi szerette volna velem tisztázni, de nem kértem magyarázatot, inkább megittunk közösen egy üveg kaliforniai bort.
Ismerted Lőrincz Józsefet, akivel koncertet is adott a Bedlam?
A „Barcikai Bonzót” mindenki ismeri!
Mi történt veled a katonaság után? Úgy tudom, a hivatalosan működő zenészeknél kötelező ORI-vizsgát is letetted…
A katonaság alatt is zenéltem a HEMO-ban és különféle tiszti üdülőkben, Szombathelyen és környékén, majd család és munka mellett, hétvégén is mindig doboltam a szórakoztatóiparban. Jó sok bál, lagzi, utcabál: jól jött a a bulik után járó gázsi, főleg fiatal családfenntartóként. A haknizást követően is elég sok zenekarban megfordultam: A Riff-Raff-nál voltam beugrós, plusz volt az Orsy & The Krém, akikkel klub- és fesztiválszinten is megmutathattuk magunkat a nagyérdemű előtt. Aztán jött a Razzia punk&roll zenekar, ahol a mai napig ütöm a bőröket, most már körülbelül másfél évtizede, vagy lehet, hogy több is. A csapat már a Bedlam-korszakban is létezett, sőt, játszottunk együtt is.
Nem szerettél volna továbbra is ismertebb szinten zenélni?
Szerintem minden zenész álma, hogy sikeres és ismert legyen. Számomra viszont az a legfontosabb, hogy együtt muzsikálhassak, azaz dobolhassak a zenésztársakkal!
Követed a Nomad-ot, a Storm The Studio-t vagy Mester Csabit zeneileg? Van személyes kapcsolatod a volt zenésztársakkal?
Amennyire időm engedi, keresem a velük való találkozás lehetőségét. Elég sok Nomad-bulin ott voltam, legutóbb a budapesti Akváriumban láttam Cicót és a bandát. Az STS kapcsán Fodival találkoztam fél éve, amikor itthon volt, és Diamond-dal együtt jót beszélgettünk vele. Szó volt az új együtteséről is. Mester Csabit pedig körülbelül két hónappal ezelőtt leptem meg egy klubkoncertjén. Szó szerint, mert mondta, hogy ha tudja, hogy ott leszek, akkor egy-két számot eldobolhattam volna vele és a zenésztársával. Jólesett. Szerintem Csabának is az, hogy ott voltam.
Részt vennél egy esetleges Bedlam-koncerten? Egyáltalán látod ennek esélyét? Hiszen Fodi Japánban él…
Természetesen igen, részt vennék, mint ahogy volt is már erre példa, mielőtt Fodi elköltözött volna Japánba. A Dürerben volt egy The Bedlam élő show, és ott egy számot eltoltunk a régi felállásban (Fodi, Cicó, Csabi, Judy és én). Azt hiszem, a Face of Distress nóta volt az.
Hogyan kerültél kapcsolatba a Razziával?
Az idők során elég sok zenész fordult meg náluk, és valahogy engem is megtaláltak. Ha jól emlékszem, az alapító dobosuk éppen a motorozás mellett döntött, és mellette nem fért bele neki még a zenélés is. Így az első próbán még „Germán” (RIP) felszerelésén doboltam.
Itt hogyan születnek a dalok?
A szöveget az énekes Vilcsek Ernő írja, és néha a zenét is. Van egy-két megzenésített vers, de azon kívül mind saját dal és szöveg, amit hallhat a tisztelt közönségünk. Az alapító gitáros Gerőczi Csaba, aki a riffeket és gitártémákat hozza (és változtatja, finomítja). A basszusgitáron a hangokat Papp Tibor csalja elő nagyszerű zenei hozzáértéssel, jómagam pedig a dobot püfölöm. Szabadon játszunk és alkotunk, természetesen a nótákhoz illő hangulatban, és mindenki a saját zenei ízlését-tudását adja bele minden dalba.
Milyen gyakran próbáltok és koncerteztek? Hány embert vonzotok fellépésenként?
Nehéz egyeztetni, de a heti egy próbát azért össze tudjuk hozni, ahová valamelyik zenésztársunk mindig hoz valamilyen újdonságot, vagyis aktívan állunk hozzá ehhez a „hobbi”-hoz. Legutóbb december 21-én játszottunk Kazincbarcikán egy klubban, ahol aznap este negyed-ezer érdeklődő látta a Razzia és Zóna zenekarokat. Innen is köszönet mindazoknak, akik ott voltak!
Koncertek az idei évben és egyéb terveitek?
Egy friss demót szeretnénk, ami lehet, hogy régi nótákat is tartalmaz majd, de a napjainkban használt hangszereken és technika segítségével feljátszva. A téli időszakban klubkoncerteken láthatjátok-hallhatjátok a Razzia punk&roll-t. Legközelebb február 22-én, a miskolci Collins Clubban várunk minden érdeklődőt!
Melyik Razzia-szerzemény a személyes kedvenced, és miért?
Mindegyik nótát szeretem dobolni, de a legjobban talán Petőfi Sándor Anyám tyúkja című versének megzenésített változatát, mert abban változik a legtöbbet a tempó/az ütem. 🙂
Minden idők tízes albumlistája számodra?
Metallica: Master of Puppets
Iron Maiden: Seventh Son of a Seventh Son
Pokolgép: Pokoli színjáték
Testament: The New Order
Slayer: Reign in Blood
Saxon: Innocence Is No Excuse
Scorpions: World Wide Live
Krokus: Hellraiser
Motörhead: Aftershock
The Bedlam: Inside Ash
Utolsó kérdés: mivel foglalkozol jelenleg, amikor nem zenélsz?
Mezőgazdasági munkagépek értékesítésével, amit nagyon szeretek!
Leave a Reply