„A jelenlegi felállás minden szempontból nagyon egyben van”

Levélváltás Fekete Szilárddal, a Rotor együttes dobosával – 1. rész

A miskolci Rotor zenekar – hosszúra nyúlt hallgatást követően – idén egyszerre két lemezzel is jelentkezett, amelyek egyike, a Még élünk címmel megjelent kiadvány egy alapos válogatás mellett DVD melléklet formájában mutatja be a zenekar történetét. A csapat dobosával, Fekete Szilárddal beszélgettem, érintve néhány olyan témát is, amely nem a Rotorhoz, hanem személyesen hozzá kapcsolódik.

Szia, Szilárd! Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést egy visszaemlékezésre az eddigi zenei pályafutásodról. Azt javaslom, hogy haladjunk időrendben! Hogyan, mikor kerültél kapcsolatba a fémzenével? Emlékszel még az első kazettádra/lemezedre? Melyek voltak a korai kedvenceid? Milyen emlékeid vannak a ’80-as évek elejének miskolci metal életéről?

Szia! Én köszönöm a felkérést! Nos, akkor nézzük szépen sorban. Azért ez már elég régen volt. 🙂 Az első rockzenei élményem a Kiss Alive II koncertalbuma és az AC/DC Highway to Hell lemeze volt. Mázlim volt, mert apu akkoriban minden évben kiutazott Frankfurtba, egy céges vásárra, és kintről tudott lemezeket hozni. Itthon akkoriban esélyed sem volt ilyen dolgokat beszerezni. Valahol itt indult el a fémfertőzés. Aztán jött az Iron Maiden Number of the Beast albuma, és kész lettem. Innen már nem volt menekülés, egy életre megpecsételődött a sorsom.

Zenélni kezdtem a lépcsőházi meg az iskolai haverokkal, és nagyon jól éreztük magunkat. Mai fejjel visszagondolva, minden tiszteletem a szüleinké, mert azt a borzalmat, amit akkor csináltunk, nem is tudom, hogyan tudták támogatni. 🙂 Mindenesetre szép évek voltak. Sőt, abban az időben a környékünkön rengeteg banda alakult, hasonszőrű fiatalokból, mint amilyenek mi is voltunk. Igazi underground világ volt akkoriban Miskolcon. Egyébként sokan a mai napig is muzsikálnak azok közül, akik akkor belevágtak. Mind a mai napig sok jó zenész van Miskolcon.

Milyen formációban kezdtél zenélni? A Rotor előtt milyen felvételeken szerepeltél?

Az első együttesem a Kretén RT. volt. A név onnan eredt, hogy az általános suliban a tornatanárom mindig kretének gyülekezetének hívott bennünket. Amúgy imádtuk a palit! A zenei tudásunk akkoriban a nulla felé konvergált, így valamiféle punk rock stílusban írtuk a dalokat. Aztán persze jöttek a sikerek, a haverok szerint mi voltunk a legkirályabb zenekar, meg ilyesmi. Majdnem el is hittük ezt, de aztán a józan ész diadalmaskodott, és úgy döntöttünk, hogy megtanulunk rendesen játszani a hangszereinken. Ahogyan egyre jobbak lettünk, a dalaink is egyre jobbak lettek. Nevet változtattunk, énekest cseréltünk, és így alakult meg a Reaktor zenekar.

Ez egy jó kis NWOBHM-vonalat követő csapat volt. Ment is mindaddig, amíg be nem vonultunk katonának. Akkor gyakorlatilag feloszlott a banda. A sereg után nekem jött a Marilyn-tagság, majd miután onnan kirúgtak, megpróbáltam egy saját bandát összerakni. Közben Sonor endorser lettem („reklámarc”, aki ingyen használja az adott cég hangszerét – a szerk.), és megkeresett Ferenczi Laci meg Szentesi Jancsi a Rotorból, hogy ők már régóta szeretnének velem együtt zenélni, és meginvitáltak a zenekarba. Így kezdődött.

Ja, igen, a felvételek. Nos, amire biztosan emlékszem, és hivatalos kiadványon is szerepelt, az a Garázs lemezen megjelent Marilyn-dal, a Why Do You Want to Go. Persze más felvételeken is játszottam akkoriban, de talán ez volt az első hivatalos kiadvány, amin megjelentem. Mondjuk, tényleg össze kellene már szednem azokat a felvételeket, amelyeken játszom. Egyszer az unokáimnak fogom majd mutogatni ezeket! 🙂

Az 1991-es, Tépj szét minden láncot! című lemezen még az elődöd, Bodnár Levente dobolt. Tudsz esetleg arról, hogy miért távozott a Rotorból? Te ténylegesen mikor csatlakoztál a csapathoz?

Igen, Levente dobolt ezen a lemezen. Azért távozott a zenekarból, mert behívták katonának. Ráadásul eltitkolta a srácok elől, hogy behívót kapott, így egyszer csak ott maradtak dobos nélkül, lekötött bulikkal a nyakukban. Vészmegoldásként az Eclipse ütőse, Takács Joci segítette ki őket, de kellett egy fix pali a dobok mögé. Ez lettem én. Mondjuk, elég fixre sikeredtem, mert 1993 óta vagyok itt. 🙂 A Marilyn után elég mély víz volt a sztori, de felnőttem a feladathoz.

1996-ban részt vettél egy hivatalosan soha ki nem adott lemez, a Remo-Rudán Band Emberként élni című albumának munkálataiban. A csapatban rajtad kívül a két névadó zenész (Rudán Joe énekes és Andrásik Remo gitáros) és Hudák Attila basszusgitáros játszott. Az album méltatlanul ragadt a fiókban. Pár éve megkaptam tőled a felvételt, amit ismét csak köszönök! Légy szíves, mondj el mindent ezzel a hanganyaggal kapcsolatban! Hogyan állt össze a felállás? Milyen emlékeid vannak a felvételekről? Illetve a legfontosabb; miért nem jelent meg hivatalosan az album? Gondolom, a többiek is elégedettek voltak a felvétellel, hiszen Rudán Joe honlapján, a diszkográfiában is megtalálható az Emberként élni…

Igen, ez valóban így volt. Szerintem ez egy elég jó hard rock anyag, ami sajnos méltatlanul el lett hanyagolva. A történet annyi, hogy volt a Rotorban egy basszusgitáros-válság. Söndi családi okok miatt elhagyta a zenekart, és akikkel utána próbálkoztunk, nem váltak be. Nem illettek a képbe, vagy nagy volt a korkülönbség…stb…stb. Ezért Laci úgy döntött, hogy akkor majd ő basszusgitározik, és keressünk egy gitárost. Remo így került a képbe, és vele éltük akkoriban a rock ’n’ rollt. De tényleg. 🙂 Kiváló gitáros, és nagyon jó ember, de ez nem az ő műfaja volt, és ő sem érezte igazán a magáénak.

Írogatta a saját számait, és szüksége lett egy dobosra meg egy basszusgitárosra, akik feljátsszák vele az albumot. Mivel amúgy is együtt játszottam vele, kézenfekvő volt, hogy segítek ebben neki. Attila pedig akkoriban nyert meg egy országos tehetségkutatót, ráadásul ő is nagyon jó srác. Megkértük, és elvállalta. Sőt, dalt is írt a lemezre. Jocit pedig Remo kérte fel, és ő örömmel vállalta a részvételt ebben a projektben. Sajnos hiába lett igényes a zene, akkoriban éppen a Nirvana szelleme kúszott végig a zenepiacon, ezért nem volt olyan kiadó, amelyik bevállalta volna, hogy megjelenteti ezt a kőkeményen hard rock stílusú albumot. Pedig amikor készült, volt rá ígéret. Ez egy másik történet, egyszer talán majd ezt is elmesélem.

Akkor térjünk át a lényegre, a Rotorra! Több mint két évtizede dobolsz a bandában. A csapatban azóta csak a szólógitárosok személye változott, ti négyen (Plósz József gitáros, Szentesi János énekes és Ferenczi László, aki korábban basszusgitáron játszott, illetve te) tartjátok egyben a zenekart. Hogyan oszlanak meg a feladatok köztetek: ki a fő zeneszerző, illetve ki a szövegíró, és ki felel a háttér-munkálatokért, például a szervezésért?

Nos, igen, mi négyen valóban folyamatosan együtt vagyunk azóta, hogy én is bekerültem a csapatba. Elég stabil középpályás sor ez. 🙂 Ez azért lehet így, mert emberileg is el tudjuk fogadni egymás hülyeségeit. Egyébként nem működne. Nem lenne meg az a kohézió, amitől az egység megmarad. A jelenlegi felállás, Gáborral kiegészülve, minden szempontból nagyon egyben van. Jók vagyunk így együtt. 🙂 A dalok zömét Laci hozza. A második virágkorát éli, ez tagadhatatlan. Tonnaszámra hozza az ötleteket, aztán ezeket gyúrjuk közösen dalokká. Nagy szerepe van abban, hogy a mai napig születnek új Rotor-dalok.

A szövegeket a zenekaron belül oldjuk meg. Valakinek mindig van valamilyen ötlete, aztán ahhoz hozzákerül egy-két sor vagy refrén, plusz versszak, ilyesmi. Illetve fontos megemlítenem, hogy van egy költő barátunk, Malejkó Norbi, aki számos versét felajánlotta nekünk szabad felhasználásra. Szoktunk is élni ezzel a lehetőséggel. A szervezés egyértelműen Jancsi feladata, de ha kell, akkor nyilván mindenki megmozdul. Millió munka van egy zenekar működtetésénél, egy ember nem is győzi. Sőt, ma már az online jelenléttel is erőteljesebben kell foglalkozni, mint korábban. Ha ott nem vagy jelen, akkor mintha nem is léteznél.

Röviden szaladjunk végig a veled készült Rotor-albumokon! Légy szíves, egy-egy mondatban foglald össze az egyes lemezekkel kapcsolatos legfontosabb emlékeidet! Melyik időszak a legkedvesebb számodra, illetve melyik volt a mélypont?

Húha, várj egy kicsit, ez nem is olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre tűnik! 🙂 Az első ilyen kiadvány (már ami hivatalosan is megjelent) az Árvaház lemez. Na, az tiszta Brooklyn. Mind a zene, mind a hangzás. Emlékszem arra, amikor készült: magam előtt látom, ahogy minden be van kábelezve a próbateremben. A Borsodban születtem című dalt olyan erővel játszottam föl, hogy utána dobverőket kellett cserélnem. Brutális volt. 🙂

A Vegetáció is hasonló körülmények között készült. Jó dalok születtek, de maga az anyag sajnos nem szól jól. A kedvencem a Végleg. Koszos, mocskos és beton. Talán ezt az anyagot kedvelem a legkevésbé, de csak a hangzása miatt. De a Végleg tényleg bitang dal!

Ezután jött egy újabb útkereséses időszak, ennek az eredménye a finn kiadvány, a Semmi Nem Elég lemez. Vagy Hard and Light? Na, már nem is tudom, mi volt a címe. 🙂 Mindenesetre ez egy elég jó kis lemez, bár nem heavy metal, inkább hard rock dalok és témák vannak rajta. A Semmi Nem Elég és a Ne Játssz! a mai napig nagy kedvenceim.

Gyökerek. Itt kezdtünk visszatalálni a helyes útra, de azért ez még szerintem egy vegyes felvágott. Vannak már rajta metal nóták, de még hard rock témák is. Mindenesetre ebben az időszakban már tudtuk, hogy hová tartunk. A Gyökerek az nagyon Miskolc. Aki itt él, érti, mire gondolok.

Acélba zárva. Na, ez az a lemez, ami helyére tette a zenekart. Ezek vagyunk mi. Heavy metal, iker gitárszólók…stb…stb. Szinte mindegyik dal zseniálisan jó. Tudom, elfogult vagyok, de akkor is. 🙂 Három napig játszottam fel a dobokat, egy teljesen új stúdióban dolgozhattunk. Szerettük. A szomszédos kert tele volt csirkékkel és egyéb háziállatokkal. Csak annyi hátránya volt, hogy nagyon meleg volt a feljátszó helyiségben. Gyakran kellett szellőztetni, hogy legyen bent levegő. Az Igaz hangot játszottam fel, a maga közel tíz percével, amikor észrevettem, hogy nem zártuk be az ablakot. A csirkék pedig ritmusra kotkodácsoltak bele a felvételbe. 🙂 Kezdhettem elölről az egészet. Nem volt őszinte a mosolyom. Szeretem ezt a lemezt.

Még élünk. A válogatásalbum. Itt minden egyes dal alatt új dob van. Nemcsak a Tépj szét…-es nótákat, hanem a többit is újra vettük. Azt szerettük volna, hogy egységes legyen a hangzás a lemezen. A Pokoli éj szerintem olyan beton lett, mint addig soha. Érdemes összehasonlítani egymással a régi és a mostani dalt. Még számomra is megdöbbentő a különbség. Ezt az albumot nagyon szeretem.

Most vagy soha! Ez egy letisztult album. Ezek vagyunk most, a magunk tapasztalataival, életigenlésével és érzéseivel. A kiadó nem szerette volna, hogy az legyen a címe, amit mi terveztünk. Így aztán ez lett. De jól van ez így.

(holnap folytatjuk)