Visszatekintés a 2019-es évre – Irány 2020! – 1. rész

Zozzie kíváncsi volt, hogyan értékelték a szerkesztőség tagjai, munkatársai a 2019-es évet, és mit várnak a következő esztendőtől – természetesen a heavy metal-lal kapcsolatosan. A feltett kérdésekre megkaptuk a válaszokat.

1. Mi volt számodra ennek az évnek a legkellemesebb meglepetése?

Atter-M:
Nálam ebben az évben a Rotting Christ The Heretics című albuma vitte el a pálmát. Ők leptek meg a legkellemesebben idén.

Bársony Péter:
A Tool új lemeze tényleg meglepett. Nem maga a zene (mert az nem lepett meg), hanem az, hogy egyáltalán megjelent. A 10.000 Days óta kikerültek az érdeklődési körömből, azt sem tudtam, léteznek-e egyáltalán. Aztán egyszer csak itt van ez a lemez. Azt nem mondom, hogy lecsaptam rá, de belehallgattam. Nekem semmi újat nem mondott, relevánst meg pláne nem. Nem is számítottam rá. Amit ebben a zenei világban el lehetett mondani, az mind ott van az első három lemezen. Azon a fokon nem lehet örökké lángolni.
Emellett a Heilung albuma volt számomra a legkellemesebb és legérdekesebb hallgatnivaló. Rendesen kibillentett a megszokott kerékvágásból. 🙂

Buga B:
Elég mozgalmas évem volt, sajnos nem mindig tudtam annyit foglalkozni a metal élettel, mint korábban, de így is nagyon örültem például a Vio-lence és a Mercyful Fate újraalakulásának (nagyon megnézném mindkettőt koncerten), illetve a Sacred Reich új lemezének és turnéjának. Aztán ott volt az Exumer, a Possessed, az Entombed AD, a Legion of the Damned, az In Flames és a Carnifex új albuma, amik szintén nagyon betaláltak nálam.
Emellett részt vehettem egy andalúziai metál fesztiválon is, ami olyan szempontból volt meglepetés, hogy milyen színvonalas és érdekes rendezvényt tudtak összehozni a semmiből, lévén ez volt az első (és mint kiderült, sajnos az utolsó) ilyen program ebben a kisvárosban (Fuengirola). Szóval egy nagy meglepetést nem tudnék említeni, de sok kisebb azért volt, vagyis eddig számomra pozitív ez az év metal szempontból.

Coly:
Hirtelen két dolog jut eszembe: az egyik a sok (jó) koncert, a másik pedig az a rengeteg tehetséges zenekar, amelyeket régebbi vagy idei albumuk révén ebben az évben ismertem meg, fedeztem fel magamnak.

Dávid László:
Ha arra gondolsz, hogy új zenekart, illetve kiadványt fedeztem fel, akkor nem. Régóta elpuffogtatott közhely, hogy nincs új a nap alatt, és ez ebben az esztendőben is így volt, vagy csak én süketültem meg. 🙂 Bár az is igaz, hogy egyéb elfoglaltságok mellett – különösen nyáron – nem volt annyi időm zenét hallgatni. Rengeteg feldolgozatlan anyag gyűlt össze a „műhelyemben”.

Gabrielkiss:
A Tanith zenekar In Another Time lemeze, mert nem igazán rajongok a csajos rockbandákért, ennek ellenére ez az album mégis nagyon tetszik.

John Quail:
A Riot V váratlanul beiktatott budapesti klubkoncertje.

Novák Norbert:
Egyre több régi csapat koncertezett: Angel Witch, Annihilator, Atomic, Diamond Head, Iron Maiden, King Diamond, Kiss, Metallica, Possessed, Sacred Reich, Scorpions, Sinner, Slayer, Tygers Of Pan Tang stb.

Sipy:
A norvég Sarke együttes munkássága. Nálam egyértelműen ők ebben az évben a legújabb kedvenc bandám.

Zozzie:
A L’Acéphale együttes idei anyaga, de az is kellemes meglepetés, hogy a francia színtér rendkívül megerősödött. Innen az Aephanemer-t, a Blut Aus Nord-t és a The Great Old Ones-t emelném ki. Amúgy a L’Acéphale, nevével ellentétben, nem francia együttes.

Atter-M idén kellemesen csalódott a Rotting Christ albumában

2. Melyik koncert volt nálad a csúcs 2019-ben?

Atter-M:
Nem sok koncerten voltam ebben az évben, de talán a Septic Flesh bulija volt rám a legnagyobb hatással, annak ellenére, hogy nem igazán kedvelem a zenéjüket.

Bársony Péter:
Nem vagyok egy koncertlázban égő típus, és úgy általában sem kedvelem a “sok ember egy helyen” szituációkat. 🙂 Passzolom ezt a kérdést, bocs! 🙂

Buga B:
A Sacred Reich koncert iszonyatosan jól sikerült, talán azt élveztem a legjobban egész évben, de szeretném még megemlíteni a Cavalera testvérpár Beneath/Arise koncertjét és a Nekrogoblikon budapesti fellépését is, mindkettő kellemes emlék számomra. Plusz az M.O.D. is jól nyomta novemberben, annak a koncertnek is élveztem szinte minden pillanatát.

Coly:
A Sacred Reich fellépése a Dürerben.

Dávid László:
Újfent csak idő hiányában és egyéb okokból kifolyólag nem tudtam koncerteken részt venni, így erre a kérdésre “nincs”, “nem” a válaszom.

Gabrielkiss:
Szégyen, de idén még nem voltam egy koncerten sem, de a jövő héten, ha minden igaz, eljutok a Tygers Of Pan Tang bulijára (megtörtént – a szerk.). Ha ez összejön, akkor kizárásos alapon az lesz a legjobb idei koncertem.

John Quail:
Hazai: Stress/Riot V, 2019.11.07. BackStage Pub, külföldi: KISS, 2019.05.29. Wiener Stadthalle.

Novák Norbert:
A KISS Essenben, 2019. június 2-án.

Sipy:
Természetesen a Slayer a Papp Laciban! Amikor második számként belekezdtek az Evil Has No Boundaries-be, rajtam egy óriási érzelmi töltet futott át… Első lemez, első szám, és igaz, közel 40 év csúszással, de hallhattam ezt is élőben… Köszönöm, Istenem! Nagyon ott volt!

Zozzie:
Sajnos, idén kevés élő fellépésen voltam, de az Inter Arma koncert annyira jó volt, hogy ha minden héten eljutottam volna valamilyen bulira, valószínűleg akkor is ez lenne nálam az év koncertje.

A Sacred Reich remek visszatérést produkált

3. Van-e olyan régi kedvenced, aki ebben az évben olyan albummal rukkolt elő, amitől újra lelkesedni tudtál értük?

Atter-M:
A Borknagar idei lemeze abszolút ilyen például, de a Rammstein is nagyon korrekt anyagot készített. A Malevolent Creation is újra a régi fényében tündököl. De a sort folytatva, megemlíteném az Abbath-ot, a Blut Aus Nord-ot, az Advent Sorrow-t és a Disentomb-ot is.

Bársony Péter:
Nem igazán. A régi kedvencek nálam már lefutották dicső köreiket, nem is várom el tőlük, hogy ugyanazzal a vehemenciával próbáljanak jelen lenni mindennapjaimban, mint fénykorukban. Ha ki is jönnek egy friss anyaggal, már másképpen hat rám, akkor is, ha zseniális. A Tool remek példa erre. Legutóbb talán a Judas Priest tudott szikrát csiholni a múltból a Firepower-rel, de az még tavaly volt.

Buga B:
Ismét a Sacred Reich-et tudom említeni, kellemes albummal leptek meg az idén, és a koncerttel feltették az i-re a pontot. Soha rosszabb visszatérést! Remélem, hogy a Vio-lence és a Thanatos is meghúzza ugyanezt 2020-ban.

Coly:
Jó pár ilyen csapat van. Honnan kezdjem, hogy ne rántsam le idő előtt a leplet az év végi Top 10-es listámról? 🙂 Az „újra” számomra azt jelenti, hogy az adott zenekar előző albuma esetleg nem tetszett annyira, mint a mostani. Néhány név: In Flames (I, the Mask), Sacred Reich (Awakening), Avantasia (Moonglow), Myrath (Shehili).

Dávid László:
Igen volt, de értük nem kellett újra lelkesednem, mert a diszkográfiájuk önmagukért beszél, sohasem okoztak csalódást számomra. A St. Vitus-ra, a Protector-ra, a Possessed-re és a Pentacle-ra gondolok, és valamilyen szinten ide csatlakozik a Candlemass is, bár esetükben voltak itt-ott „elhajlások” a múltban. És ne felejtsem ki a felsorolásból a Sacred Reich-et sem. Mind ez idáig sajnos nem jutottam hozzá örök kedvencem, az Agent Steel lemezéhez – pedig John Cyriis-szal a mikrofonnál rögzítették azt, és októberben ki is jött –, azonban a menedzsment az ígéretek ellenére még nem küldte el az anyagot. Elméletileg dobogó-esélyes.

Gabrielkiss:
Geoff Tate a Sweet Oblivion lemezzel eléggé helyreállította a renoméját a szememben, nagyon tetszett az az album, így kissé óvatosan ugyan, de újra bizalmat szavazok neki a jövőre nézve.

John Quail:
Igen, Michael Schenker a Michael Schenker Fest formációval az idén nagyot gurított.

Novák Norbert:
Possessed – Oblivion

Sipy:
Hogy a kék égbe ne volna! A Possessed!!!

Zozzie:
A Borknagar most is nagyot alkotott, de a VHK is újra régi fényében tündököl.

Sok év után újra Possessed-lemez: csalódás kizárva

4. Találtál-e idén olyan fiatal zenekart, aki szerinted a metal jövőjét képviselheti?

Atter-M:
Ezt a kérdést passzolom, nem igazán találkoztam idén alakult bandák lemezeivel… 🙂

Bársony Péter:
Ha nem is a jövő, de egy lehetséges és érdekes irány lehet, amerre a (Dolch) vagy a Waste Of Space Orchestra zenéje mutat. Az Inter Arma és a Cult of Luna is érdekes lehetőségekkel kecsegtet. Mondjuk, a régiek közül a Nine Inch Nails vagy a Killing Joke legjobb lemezei is – még mindig – a jövő felé visznek. Nekem ezek tűnnek a legérdekesebbnek, de más alternatívákra is vevő vagyok, és ha majd felbukkan ilyen, remélem, észreveszem. 🙂

Buga B:
Őszinte leszek: mivel egyéb teendőim idén nagyon lefoglaltak, ezért már annak is örültem, hogy elkezdtem bepótolni a múltbéli hiányosságaimat. Az új, reményteljes fiatalokra semmi időm nem maradt. De nagyon örülnék neki, ha valaki tudna ilyesmit ajánlani nekem, főleg thrash-vonalon, ha már magamtól nem volt rá időm.

Coly:
Hogy a metal jövőjét képviselik-e, fogalmam sincs. Még az is lehet, hogy nem. Viszont a Bloody Hammers személyében új kedvencet avattam, de tetszik, amit az Aeternal Requiem, a Majesty, a Septris, az Acrania, az Albez Duz, a Dying Gorgeous Lies, az Immortal Guardian, a Phenomy vagy a Warg mostanában csinál, és idén végre a Suicidal Angels-szel is egymásra találtunk. 🙂

Dávid László:
Igen, többet is. Traveler, Morbid Stench, Steel Night, Thrashfire, Equipoise – még akkor is, ha sok újat nem tudtak hozzátenni az eddig lefektetett alapokhoz.

Gabrielkiss:
Nem éppen ebben az évben ismertem meg őket, de az idén vált világossá számomra, hogy a Ghost zenekar, ha zeneileg ugyan nem is újítja meg a műfajt, de népszerűség tekintetében a jövő egyik vezető bandájává válhat. Függetlenül attól, hogy tetszik-e, amit csinálnak.

John Quail:
A kanadai Traveler.

Novák Norbert:
Nem idén, de pár éve a Dust Bolt. Olyan bevetéssel végzik a dolgukat évről-évre, és adnak fel privát dolgokat közösen az álmaikért, hogy az csodálatra méltó! Ezen felül pedig egy fejlődőképes, jó kis thrash-csapat.

Sipy:
Passz!

Zozzie:
A Heilung elég fiatal zenekarnak számít, úgyhogy őket nevezem meg.

A Traveler együttes nagy reménység

5. Melyik zenekar új albumát várod már nagyon, ami 2020-ban fog kijönni?

Atter-M:
Az Enslaved új lemezét például, és a King Diamond új anyagát is nagyon várom. Na, meg persze minden vérpezsdítő újdonságot, amiket még csak nem is sejtek…

Bársony Péter:
Erre a legkönnyebb válaszolni. Egyértelműen a Thy Catafalque új albuma érdekel a legjobban. Az előzetesen közzétett két szám alapján nem érdemes előre ítélkezni, mert Tamás esetében csak egész albumok adnak teljes képet. Arra azért számítottam, hogy “dallamosabbra” veszi az irányt, ez már benne volt az eddigi lemezek ívében is. Mindentől függetlenül, izgalmas, amit csinál, és biztos vagyok benne, hogy a “szellem” ugyanúgy át fogja hatni a Naiv-ot is, mint a többit. Januárban kiderül. A Monolithe új műve, az Okta Khora is csak karnyújtásnyira van, ki nem hagynám. A Khonsu is mocoroghatna kicsit (a The Xun Protectorate már rég volt), jöhetne tőlük valami új cucc, és egy Wolvennest-megjelenés is fel tudná dobni az évet.

Buga B:
2019 új albumok szempontjából nem az én évem volt, de 2020 már sokkal ígéretesebbnek tűnik. A már biztosan érkező új albumok közül különösen a Demons and Wizards, a Helloween és a Kreator érdekel, de a pletykák alapján jönni fog még új anyag a következő kedvenceimtől is: Anthrax, Arch Enemy, Atheist, Blind Guardian, Carcass, Deathstars, Static-X, King Diamond. Illetve kiemelném még a Thanatos-t is, az ő anyaguk is különleges csemegének ígérkezik számomra.

Coly:
Egyelőre csak azokkal az anyagokkal számolok, amelyeknek már tudjuk a megjelenési dátumát. Leginkább az új Sons of Apollo-albumra vagyok kíváncsi: tudják-e hozni a bemutatkozó nagylemez színvonalát? Hasonló kíváncsisággal várom a Sepultura és a Green Day 2020-as korongját is.

Dávid László:
Jó kérdés. Még nem nagyon foglalkoztam a jövő évben megjelenő kiadványokkal, de Kirk Windstein (Crowbar) szólólemeze mindenképpen az élbolyhoz tartozik.

Gabrielkiss:
Anvil, Running Wild, Ozzy, Magnum… Hirtelen ennyi jut eszembe, akikről tudom, hogy jövőre új lemezük jelenik meg.

John Quail:
Anvil, Wolf, Running Wild.

Novák Norbert:
Már nem igazán várok lemezeket, inkább hagyom magam meglepni. De ha tippeket akartok, akkor alfabetikusan: Agent Steel, Heathen, King Diamond, Perzonal War, Psychotic Waltz, Testament – így spontán.

Sipy:
Gojira, Mastodon, Nightwish.

Zozzie:
Jó lenne, ha a Melechesh végre kiadna új lemezt, de kíváncsi vagyok az új King Diamond-ra, és remélem, hogy Ozzy is mesterművet tesz le az asztalra. És ne feledkezzünk meg a Thy Catafalque-ról sem, mint várós albumról.

Többen is várjuk az új King Diamond-művet

(17.30-kor folytatjuk)

A cikk szerzője: Zozzie 329 további cikk
Először 15 éves korában kóstolt bele a fanzine-újságírásba (Feszültség), sok évvel később, teljesen véletlenül került ismét közelébe a „szakmának”. Civilben egy vegyipari vállalatnál tudományos segédmunkatárs.

Legyél az első aki hozzászól

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*