„Van értelme olvasótalálkozókat szervezni?” – kérdezte tőlem valaki a minap. „Nincs” – vágtam rá gondolkodás nélkül. Legalábbis nem látom, hogy egy jottányit is növelné a lap ismertségét, népszerűségét. A létszám nagyjából ugyanaz, az arcok többsége is ismerős – tényleg klubjellege van a dolognak.
Mégis szívesen csinálom. Természetesnek gondolom, hogy a hasonló érdeklődési körű emberek időnként összejönnek, és eszmét cserélnek egymással. Ha jól emlékszem, még a fanzine első számát készítettük, amikor 1988 őszén Benjoe-val megszerveztük az egri Metal Attack Klubot a tanárképző főiskola Berzeviczy Gizella kollégiumának teaházában. Hordozható magnóból szólt a zene, benézett Cselő és a későbbi Carmen-gitáros Fáklya Csabi is, akik akkoriban szintén ennek a felsőoktatási intézménynek a padjait koptatták.
Szeretem, ha karnyújtásnyi közelségbe kerül író és olvasó. Fontosnak tartom hangsúlyozni, érzékeltetni, hogy nem kikezdhetetlen véleménnyel és tekintéllyel bíró megmondó emberek vagyunk, hanem ugyanolyan zenehallgatók, rajongók, mint azok, akik olvasnak bennünket. Hogy a cikkeink éppúgy egy szubjektív véleményt tükröznek, mint a poszt alatt sorakozó kommentek.
A feleségem a mai napig fellelkesül a gondolattól, hogy újságíróként bárkit, konkrétan egy tök idegen hírességet is megszólíthat, felhívhat, interjút kérhet tőle, az illető pedig erre azt mondja: „Persze, örömmel!” Az olvasótalálkozók erre is lehetőséget adnak: nekem, hogy élőben kérdezzem a múlt és a jelen nagyjait, nektek pedig, hogy különleges információkat tudjatok meg róluk, majd pedig dedikáltathassatok, közös fotót készíthessetek velük.
Az elmúlt három év rendezvényein exkluzív pillanatoknak lehettünk részesei. Közösen mesélt a Barbed Wire történtéről a zenekar két egykori gitárosa, Kovács Gergő és Vígh Dávid. Atomic-os kollégáik, Szilágyi Tamás és Perényi Dénes gyakorlatilag nálunk jelentették be a miskolci thrash-csapat újraindulását. Az immár nemzetközi sikerekre törő Tormentorból hárman (Csihar Attila, Szigeti Attila és Farkas György) is eljöttek, hogy válaszoljanak a népes hallgatóság részletekbe menő kérdéseire. Az egykori Classica két fő dalszerzője, Szalai Tamás és Fejes Zoltán fél-playback mini koncertet adott nekünk, két egykori klasszikust megszólaltatva, amelyeket feltehetően bő negyedszázada nem adtak elő közösen. Ráadásul azt is jelezték, hogy a csapat nyitott az esetleges újabb fellépésekre. Ma pedig a Slogan áll nálunk színpadra rendhagyó (régi és új) felállásban, ami még ritka koncertjeik sorában is kuriózumnak számít.
Úgyhogy mégiscsak van értelme megszervezni ezeket a találkozókat. Akár harminc embernek is. Magunkat és vendégeinket is különleges élményekkel ajándékozzuk meg, és remélhetőleg a zenészek sem érzik feleslegesnek az erre szánt időt. Úgyhogy ameddig létezünk, folytatni fogjuk.
Gyertek, tartsatok velünk!
Leave a Reply