Sijjin: Angel of the Eastern Gate EP (2019)

Manapság a tribute bandák korát éljük, legalábbis abból a szempontból, hogy nagyon népszerűek ezek a formációk. A megítélésük viszont már más lapra tartozik. Van egy olyan tábor, amelyik ötlethiánytól szenvedő, idegen tollakkal ékeskedő bandáknak nevezi őket, míg a zenészek – mármint a tribute csapatot alkotó tagok – úgy vélik, hogy ők csak a rájuk óriási hatást kifejtő zenekarok nagysága előtt hajtanak fejet, az ő zenei világukat kívánják ápolni és továbbadni a jövő generációjának. Akármilyen szempontból is vizsgáljuk a kérdést, van igény a tribute együttesekre.

Megmondom őszintén, Morbid Angel tribute bandáról nem tudok – eleve nagyon merész, kockázatos vállalkozás egy ilyen zenekart összehozni –, azonban idén belefutottam egybe. Na jó, nem tribute, hanem egy alanyi jogon működő német alakulatról van szó, amelynek tagjai egyáltalán nem ismeretlenek az underground-fanatikusok előtt. A berlini székhelyű trió legénységét Malte Gericke basszusgitáros/énekes (Necros Christos, ex-Blood Horns, Nox Intempesta stb.), Iván Hernández dobos (Necros Christos, Legen Beltza, Extinction, ex-The Clockwork) és Ekaitz Garmendia gitáros (Legen Beltza, Extinction, The Great Wound) alkotja – gondolom, egyfajta projekt jelleggel.

Esetükben abszolút tudatosságról, szándékosságról beszélünk, mivel egy az egyben az Altars of Madness-korabeli és az azt megelőző Morbid Angelt kívánják megidézni, magyarán visszanyúlnak az alapokhoz, az ősi, „ancient” death metalhoz. Az EP négy dala hűen tükrözi, hogy a kiindulási alapok az Immortal Rites, a Suffocation, esetleg a Maze of Torment voltak, azonban a németek mindezeket a hatásokat önmaguk képére formálták, és jelentettek meg egy fantasztikus dalcsokrot. Nincs értelme a dalokat külön kielemezni, azok önmagukért beszélnek, maximum annyit teszek hozzá, hogy Gericke-ék roppant professzionális módon teszik mindezt. Lehengerlő a végeredmény, nagyon felkészült legénység szolgáltatja a „talpalávalót”.