Running Wild: Crossing the Blades EP (2019)

Na, kinek mit hozott a Fémapó? Nekem egy kisebb csomagra való kalóz-metal nótát! Bizony-bizony, a jó öreg Rock ‘n’ Rolf éppen december 6.-ára időzítette csapata új EP-jének megjelenését. Igazán rendes húzás volt tőle, így legalább nem lesz a rajongóknak kettős látása az elvonási tünetektől, amíg a jövőre esedékes, új Running Wild lemezre várnak. Én legalábbis már nagyon várom, mivel továbbra sem vagyok hajlandó kiábrándulni Rolf kapitányból, az újkori anyagait rendszeresen érő kritikák ellenére sem. Nagy örömmel fogadtam tehát ezt a négy új dalt is.

Ahogy vitorlát bontunk a címadó dallal, egyből nyakig is merülünk a jól ismert Running Wild-hangulatban. Minden itt van, amiért szeretni lehet őket: lelkesítő gitárdallamok, harcias énektémák, csatába hívó refrén és egy szívbemarkoló harmóniáktól roskadozó gitárszóló. Rolf szerint ez a dal amolyan ízelítőnek is tekinthető abból, hogy mit várhatunk a következő lemeztől. Én azt mondom, a csapat fanatikusai már kezdhetik is dörzsölni a markukat, mert jövőre komoly zsákmányra van kilátás!

A jelek szerint Rolf mester egy igazi riff-gyártó gépezet, aki valószínűleg álmából felkeltve is bármikor megír egy olyan himnuszt, mint a Stargazed. Minden lemezre felkerül egy-két ehhez hasonló ökölrázós téma, akár sztenderd Running Wild daloknak is nevezhetném ezeket, de csakis jó értelemben véve, mert szerintem a csapat egyik legnagyobb erőssége éppen ezekben rejlik. Remekül sikerült darab ez is.

Harmadikként egy klasszikus Kiss-dal, a Strutter feldolgozása csendül fel, egyenesen Gene Simmons-ék első lemezéről. Mit is mondhatnék erről? A világ egyik legkirályabb rock bandájának a dalát hallhatjuk a világ egyik legkirályabb metal bandájának a tolmácsolásában! Rolf-ék értő kezekkel nyúltak a dalhoz, mert amellett, hogy abszolút sikerült megőrizniük az autentikus rock ‘n’ roll hangulatot, ebben a formában mégis keményebben, fémesebben szólal meg ez a több mint négy évtizede íródott nóta. Legszívesebben megmutatnám Simmons-nak ezt a feldolgozást, és hozzátenném: „Tessék, itt van egy énekes, akinek talán már annyi hangja se maradt, mint Paul-nak, és látod, hogy mit csinál? Siránkozik? Egy frászt! Tojik rá, és teljes gőzzel nyomja tovább, mert ez itt nem operabál, hanem rock ‘n’ roll! Talán már elfelejtetted, de valahol erről szól ez az egész! Úgyhogy ne csesztesd tovább szegény Paul-t, hanem húzzatok fel a színpadra, és csapjatok a húrok közé!”

Sajnos gyorsan a műsor végére érünk, de a Ride On the Wild Side-dal legalább ütős lezárást kap az anyag. Egy jóféle, ős-Motörhead jellegű döngölés, frankó söröskorsó-emelgetős refrénnel, és a metal koncertek hangulatát remekül megidéző szöveggel. Ha már itt tartunk, jobb lenne, ha Rolf nem csak énekelne a koncertekről, hanem végre összekapná magát, és az alkalmi, fesztiválos fellépések helyett csinálna egy rendes turnét. Jó lenne már élőben látni őket, és akár ezt a dalt is nyugodtan előkaphatnák, én biztos nem sértődnék meg!

Kellemes kis kedvcsináló anyaggal örvendeztetett meg bennünket a csapat, a három saját szerzeményben nagyjából az összes erősségük jól megmutatkozik. Na, jó, egy vérbeli Running Wild-féle nagyeposz még elfért volna ide, de ne legyünk telhetetlenek, maradjanak meglepetések a nagylemezre is! Annyira megszerettem ezeket az új dalokat, hogy ismét hajlamos vagyok szemet hunyni az esetlegesen felróható hiányosságok felett. Azt mondjátok, Rolf hangja már nem a régi? Persze, hogy nem, hiszen ő sem lesz már fiatalabb. Gépies a dobhangzás? Az hát, de ez így van már legalább húsz éve! Az igazi fanatikusok magasról tesznek az ilyesmire, inkább bontanak egy sört, és élvezik a zenét. Tegyünk hát mi is így! És ide azzal az új albummal!

A cikk szerzője: Gabrielkiss34 további cikk
Több mint 20 éve rock/metal fanatikus, a mai napig aktív lemezgyűjtő. Jelenleg Nagy-Britanniában el, ahol egy nemzetközi áruházlánc alkalmazottja.

Legyél az első aki hozzászól

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*