„Minden gyertya csonkig ég egyszer”

A Witcher új lemezéről a csapat frontemberét kérdeztük

Neubauer Roland és Gere Karola a magánéletben is egy párt alkotnak, 2010-ben indították el a Witcher-t, amely formációval november elején jelentették meg soron következő nagylemezüket. Az új albummal kapcsolatos kérdéseimet Roland válaszolta meg.

A Csendes domb című bemutatkozó albumot követően négy évvel később jelentkeztetek az A gyertyák csonkig égnek című második lemezzel. Jól számolok, vagy az eredetileg demóként megjelentetett Boszorkánytánc című hanganyagot is nagylemeznek tekintitek? A köztes időben egy Vrag nagylemezt is kiadtál. A Witcher-rel kapcsolatban történt valami ez alatt a négy év alatt?

A Boszorkánytánc története érdekes, mert a felvétel után mi sem tudtuk pontosan, hogy mit kezdjünk vele. Mivel más lehetőségünk nem volt, szerzői kiadásban, sima írott CD-n jelentettük meg, amit nem illendő nagylemeznek hívni, ezért mindenhol demóként tüntették fel, többek között a Metal Archives-on is, amit sokan szentírásként kezelnek. Aztán az anyag megjelent kazettán, majd bejelentkezett az orosz Nihil Art Records, hogy kiadná gyári lemezen, amelynek borítóján egyértelműen jeleztük, hogy ez a zenekar első nagylemeze. Tehát ez a hivatalos állásfoglalás.

A négy év kihagyást ugye második nagylemezünk, a Csendes domb megjelenésétől számolhatjuk, ami így leírva soknak hangzik, de, őszintén szólva, mi észre sem vettük. Nem akartunk kapkodni sem a dalírással, sem a felvételekkel, ezúttal inkább a minőségre koncentráltunk, így például megengedtem magamnak, hogy hat hónapig csak a szövegeken dolgozzak, amelyek számomra ugyanolyan fontosak, mint egy jó dallam.

Mennyi időt vett igénybe az új dalok megírása? Hogyan készült az új Witcher album? Folyamatosan gyűjtöttétek a dalötleteket, vagy egy intenzív időszakban, gyorsan formát öltött a végleges hanganyag?

Ebben a négy évben gyakorlatilag folyamatosan zajlott a munka, hol intenzívebben, hol lazábban. Volt, amikor egész hetek kimaradtak, de ez összességében csak jót tett a kreatív folyamatoknak. Nincs bevett receptünk a dalírásra. Hol Karola hoz egy dallamot, hol én egy riffet, ezeket raktározzuk, és ha nekilátunk a tényleges dalírásnak, akkor ezeket előszedjük, és abszolút a hangulat alapján szelektáljuk, dalokká alakítjuk őket, de a szövegírásig lényegében bármi változhat, és a tapasztalatok alapján változik is. Ez a szépsége ennek az egésznek, az alkotás. Csak ezért csináljuk, mert túlzás nélkül mágia, ahogy a semmiből teremtődik valami új dolog.

A Witcher-t a kezdetektől fogva a feleségeddel ketten alkotjátok. Mindketten részt vesztek a zeneszerzésben és a szövegírásban? Hogyan osztjátok meg egymás között az alkotói munkát? Mi alapján válogatod ki a saját ötleteidet aszerint, hogy melyikből legyen Vrag-, illetve Witcher-szerzemény?

A dalírásból mindketten kivesszük a részünket, de Karola hozza a több témát, a szövegírás viszont kizárólag az én reszortom. Az alkotói munka nincs felosztva. Itt nincs egó, nincs versenyzés vagy önzőség. A cél az, hogy együtt létrehozzunk valamit, teljesen mindegy, hogy az adott dalhoz ki és mennyit tett hozzá. Ezek mind közös gyerekek, hiszen ketten formáljuk őket eggyé.

Mivel a Vrag keretein belül teljesen másként, sokkal ortodoxabb módon közelítek a black metal felé, ezért egyáltalán nem nehéz szétválasztani a témákat. Egyébként teljesen ösztönös az egész: a nyersebb, régi vágású dolgok mennek a saját lemezre, ami pedig atmoszferikusabb, egy kicsit jobban elrugaszkodik a klasszikusabb dolgoktól, az egy Witcher lemezre kerül.

Ki felelt a nagylemez rögzítéséért? Hol, illetve mennyi idő alatt készültek a felvételek?

Soha nem érdekelt minket a kristálytiszta hangzás vagy a profi produkció, mert feleslegesnek tartjuk ebben a zenei műfajban, ezért mindent itthoni körülmények között rögzítettünk. Meg sem fordult a fejünkben stúdióba menni, szerintem azzal simán kivégeztük volna ezt a lemezt, megöltük volna a lelkét, mert elveszett volna belőle a piszkos misztikum. Nem tudnám megmondani, hogy pontosan mennyi idő alatt lettünk kész, mert apránként zajlottak a felvételek, de rengeteg munkaóránk van benne.

Véletlen egyezés vagy tudatos döntés eredménye, hogy az új album elnevezése megegyezik egy Márai Sándor regény címével? Van a szövegek mögött egységes koncepció? Miről szólnak az egyes dalok?

Tudatos döntés volt. Egyrészt, mert az elnevezés tökéletesen szimbolizálja a lemez koncepcióját – legalábbis az én értelmezésemben. Erre építettem fel a szövegeket, a teljes borítót, nem mellesleg pedig Márai műve is óriási hatással volt rám. A szövegek mögött természetesen van koncepció, mindegyiket heteken át írtam, formálgattam és alakítgattam, amíg el nem nyerték a végleges formájukat. Különösebben egyiket sem szeretném túlmagyarázni, mert mindenkinek egészen mást jelenthetnek ezek a versek, de nagy általánosságban mindegyikre jellemző az elmúlás, a modern világgal, de sokkal inkább a mai degenerált értékrendekkel való totális szembeszegülés vagy kívülállás. Minden gyertya csonkig ég egyszer.

Az album utolsó dala Csajkovszkij A hattyúk tava című balettjének egy részlete. Hogyan illeszkedik ez a zenemű a lemez dalaihoz?

Koncepcionálisan sehogy, a hangulatát tekintve viszont szerintem nagyon. Már az előző lemezen is kacérkodtunk egy klasszikus mű átiratával, akkor csak Karola vetette bele magát egy kórusműbe, de most én is vettem a bátorságot, hogy a zongorához gitárokat és dobot tettem, így egy sötét hangulatú feldolgozás született, amiben bőven ott van a metal. Rengeteget dolgoztunk ezzel a dallal, még úgy is, hogy Karola képzett zenész, tehát nem csak úgy kábé vettük át a dalt, hanem hangról-hangra ott az egész tétel. Egyébként annyira megtetszett nekünk a klasszikus zenének a metallal való vegyítése, hogy a jövőben szerintem minden lemezre teszünk majd egy-egy ilyen csemegét.

A második Witcher album egy új hazai kiadó, a Filosofem Records színeiben jelent meg. Mit kell tudnunk a kiadóról? Ki áll mögötte?

A Filosofem Records a saját kiadónk. Gyakorlatilag nevet adtunk a szerzői kiadásnak, mert már korábban is több kiadványba beszálltunk anyagilag, hogy legyen nálunk elegendő lemez, ugyanis a terjesztésünkkel soha nem voltunk elégedettek. Ennél jobb döntést pedig nem is hozhattunk volna, hiszen most, hogy a saját kezünkbe vettük az irányítást, olyan lehetőségek nyíltak meg előttünk, amiről korábban álmodni sem mertünk volna.

A második lemeznél kemény 50 CD-t kaptunk a kiadótól, ami gyakorlatilag mindjárt el is ment tőlünk, és azóta is keresik. Hovatovább szívesen csereberéltem volna belőle kiadókkal, mert rengeteg megkeresést kaptunk ezen a téren, de a legyártott példányokon gyakorlatilag a mai napig ott ül az orosz kiadó, nulla terjesztés mellett. Ebből elegem lett, és a gyakorlat végül engem igazolt, hiszen két héttel a lemez megjelenése után már több mint 200 CD-t postáztunk ki a világ minden tájára, ami a mi szintünkön több mint nagyszerű. Fontos megjegyezni, hogy a Filosofem Records kizárólag a hozzánk köthető formációkra koncentrál, tehát valójában nem is egy igazi kiadó, inkább csak egy név, aminek köszönhetően komolyabban veszik az embert, ha bejelentkezik egy magazinhoz vagy egy kiadóhoz cserélni.

A Csendes domb egy azóta megszűnt orosz kiadónál jelent meg, a tavaly előtti Vrag album CD-változatát pedig a lengyel Werewolf Promotion gondozta. Mennyire tartod fontosnak a nemzetközi underground-ban való jelenlétet? Milyen visszajelzések érkeztek külföldről az első Witcher lemez kapcsán?

Bár magyar szövegeket írok, alapvetően soha nem csak a hazai színtérben gondolkodtam a Witcher-rel kapcsolatban. Sőt, már évek óta nem tudok, és nem is akarok színterekben vagy skatulyákban gondolkozni. Csak alkotni szeretnék, és a végeredményt a világ minden részére eljuttatni, olyan emberekhez, akik értik ezt a műfajt. Emlékeim szerint a legelső lemezünkre rengeteg pozitív visszajelzés érkezett, de mivel sem az, sem a második nem kapott normális terjesztést, nagyon sok ziccert ki kellett hagynunk, ezért is vettük saját kézbe az irányítást.

Az előző albumhoz és a korábbi két Vrag nagylemezhez hasonlóan az új kiadvány is megjelent kazettán. Hallgatóként is kedveled a kazettákat? A jelenlegi körülmények és hallgatói szokások mellett érdemes ezzel a formátummal jelentkezni?

Nagyon ragaszkodom ahhoz, hogy minden kiadványunk kazettán is megjelenjen, mert nagyon szeretem ezt a formátumot, hiszen abból a korból származom, amikor teljesen természetes volt, hogy a lemezeket csak ezen a hanghordozón lehetett megszerezni – vagy így vagy úgy. Örülök is neki, hogy legalább az undergroundban ennyire visszatért ez a formátum, hogy egyre több kiadó foglalkozik minőségi, gyárilag sokszorosított kazettákkal. Természetesen a mai napig imádom ezt a formátumot, és rendszeresen vásárolok vagy cserélek is, ha meglátok valahol egy szuper kiadványt kazettán.

Hogy mennyire érdemes foglalkozni ezzel a formátummal? Nem érdekel. Mivel számunkra ez az egész zenekarozás nem a profitszerzésről szól, ezért nem érdekel, hogy mire van igény. Ha érdekelne, akkor most papi gúnyába bújva kántálnék a lemezen, vagy teleraknám az összes számot disszonáns gitártémákkal, mert manapság minden második black metal zenekar ezt csinálja. Ez nem a mi utunk.

Mindkét formáció kizárólag stúdióprojektként létezik. Nem gondolkodtál azon, hogy színpadra állítsátok a dalokat? Egyáltalán, működhet élőben az általatok képviselt depresszív/atmoszferikus black metal?

Sokszor eljátszottunk már a gondolattal, de mivel annak idején rengeteget koncerteztünk, tisztában vagyunk azzal, hogy ez mivel járna. Nem mondom, hogy soha nem állunk majd színpadra, de egyelőre biztos, hogy nem. Nincs rá kapacitásunk, és nem is igazán érzünk erre késztetést. A zenénk így is eljut oda, ahová kell. Hogy mennyire működne ez élőben? Fogalmam sincs, de ha fellépnénk, ez lenne az utolsó dolog, amit megkérdeznék magamtól, ha-ha.

Korábban a hazai Earth Plague zenekarban is közreműködtél. Jelenleg szerepelsz más bandákban, vagy kizárólag a Witcher és a Vrag formációkban zenélsz?

Az Earth Plague-ben, ha koncert van, a legjobb tudomásom szerint még mindig számítanak rám a srácok, más kérdés, hogy erre évek óta nem került sor, de talán a közeljövőben, valahol, valamikor ez is megvalósulhat. A Witcher és a Vrag mellett nem sok időm marad egyéb dolgokra. Vannak inaktív formációk, néha kisegítek egy-egy ismerős zenekart élőben, és készül egy black metal lemez is a háttérben, amin csak a hangomat hallatom majd, de erről egyelőre nem szeretnék többet elárulni. Mindent a maga idejében.

A lemez kiadását követően milyen terveitek vannak a Witcher-rel?

A soron következő terv most az új lemez bakelitkiadása. Már elindultak a tényleges előkészületek, így ez jövőre talán meg is valósulhat. De 2020-ban egy jubileumi pólóval is szeretnénk megemlékezni arról, hogy tízéves lett a zenekar. Egyelőre ez minden. Új dalok még nem készülnek, mert a lemezmegjelenés most minden időnket lefoglalja, de év végén talán újra lesz idő elővenni a hangszert, a gyakorlás mellett dalírás céljából is. Jó lenne nem négy évet ülni a következő anyagon, bár kapkodni most sem fogunk, csak azért, hogy mielőbb előrukkoljunk valamivel.

Van esetleg valami, ami kimaradt a kérdések közül, de fontos lenne megemlíteni?

Nem jut eszembe semmi, így engedd meg, hogy még egyszer megköszönjem a beszélgetést! Akit érdekel a tevékenységünk, nézzen rá a Facebook-oldalunkra (https://www.facebook.com/witcherband/), de már a Bandcamp-en is megtalálhatók vagyunk (https://witcherband.bandcamp.com/). Ha pedig CD-t vagy kazettát szeretnétek – pár pólónk is akad még –, írjatok bátran a witcherzenekar@gmail.com címre.

Nameless

A cikk szerzője: Rattle Inc. 166 további cikk
A Metal Attack fanzine-t 1988 őszén indította két egri főiskolás, Benjoe és Coly. A lap a nyolcadik számtól jelent meg Rattle Inc. név alatt. A kiadvány összesen 18 számot élt meg, és 1991 tavaszán szűnt meg. A fanzine - negyedszázados kihagyást követően - online változatban, 2016 decemberében kelt újra életre a Facebook-on, és 2017 januárjában kapott saját felületet.

Legyél az első aki hozzászól

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*