„Mi sosem a zenekart tartottuk elsődlegesnek”

A csapat '96-ban, az Álmatlanság album időszakában

Levélváltás Oláh Zsolttal, a Remorse gitárosával – 1. rész

Az ózdi Remorse a ’80-as évek végétől változó aktivitással, de folyamatosan jelen van a hazai színtéren. A jelenlegi lemezmentes időszak azonban a rendszeres élő fellépések ellenére több mint egy évtizede tart. Ennek magyarázatára a zenekar vezetőjét, Oláh Zsolt gitárost kértem fel. A beszélgetés során a zenekar múltja is szóba került, illetve zárásként néhány személyes kérdésre is választ kaptam.

Szia, Zsolti! Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést, és időt szakítasz a kérdések megválaszolására! Kezdjük a legfontosabbal; kérlek, nyugtasd meg az olvasókat, hogy az új lemez munkálatai miatt tűntetek el ilyen hosszú időre! Légy szíves, tájékoztass bennünket minden aktualitásról ezzel kapcsolatban! Hogy állnak a felvételek, mikor fog megjelenni az album, van-e már végleges címe az anyagnak?

Hell mindenkinek! Ami biztos, hogy a lemez címe –hozzánk illő módon – Kohó lesz! A szólók és az ének van még hátra a felvételekből, de ígérni már nem merek… Igyekszünk, az biztos. 🙂 Ismét a Denevér stúdióban dolgozunk, mint az előző két lemezünknél.

Eltűnni még nem tűntünk el, legalábbis remélem, de ismét vannak változások, én pedig egyelőre a családomra koncentrálok. Nemrég megszületett a kisfiam, és van egy majdnem négyéves kislányom is. Az új lemezen Kálmus (Oláh Kálmán) dobol, Pecer (Szabó Péter) bőgőzik, az alapgitárokat pedig én és Kossuth Lali nyomtuk fel. 32 év aktív zenekarozás után, 47 évesen már nem ez a legfontosabb az életünkben, viszont a lemeznek a lehető legjobbnak kell lennie! Ezért is húzódik ilyen sokáig az elkészítése… Az énektémákon most Róm Gaby (Harc! lemez) és én dolgozunk.

Jobban belegondolva, már régóta 100 tagú thrash zenekarként működünk. Az utóbbi évek koncertjein mindenféle felállásban játszottunk, az utolsó két lemez zenészei: én, Kálmány, Parola (Ráckevi Imre), Pecer, Igor (Hocza Róbert), Lalimaestro, Róm Gaby, Krisz (Kovács Krisztián), Erdélyi Peti (lásd: Archaic, Salvus), akik közül mindenki megfordult a színpadon is. Sőt, a zenekar eredeti felállása is aktív, Old Versio néven.

Miután Igor Tunéziába költözött, egy kicsit belassultunk, hiszen Lali is Ausztriában él. Kerestünk gitárost, de nem jártunk sikerrel. Azért nem egyszerű elpengetni azokat a témákat, szólókat, amiket ezek a barcikai emberek odatettek. Igor és Parola a legmegbízhatóbb emberek a zenekar életében, viszont a kreativitásukat a saját zenekaraikban (Mytra, illetve Decadence) élik ki. Sokat beszélgettünk erről, a lemez elkészítéséhez viszont segítségre van szükségem. Én sem vagyok már gyorsvonat, mint régen… 🙂 Ebben pedig a leghatékonyabban Lali és Róm Gaby tud segíteni, ezért jelenleg itt tartunk. Kohó-ügyben tizenegy év után végre látszik az alagút vége.

Új infó, hogy Kálmán az Ektomorfban is dobol és eszik. 🙂 Erről többen is kérdezték a véleményemet; örülök, hogy most elmondhatom, és nem kell százfelé írnom. 🙂 A legfontosabb, hogy azóta Ózdon tiszta a levegő hétvégente! 🙂 Ennek örülünk, már csak a gyermekeim egészsége miatt is! 🙂

Komolyra fordítva a szót, mi Kálmánnal elsősorban unokatestvérek vagyunk, és csak utána zenésztársak. Ezért mindenképpen örülök, hogy ilyen lehetőséget kapott, hiszen az Ektomorf más szinten mozog, mint mi. Zoli (Farkas Zoltán) mindent feltett a zenekarára, ennek meg is lett az eredménye, én viszont sosem tudtam volna így gondolkodni. Nekem a zene mindig is hobbi volt, a munka, a tanulás és most már a család mellett. Végül is amit én mindig vér komolyan vettem, az a dalok megírása, ezt a részét szeretem a legjobban a zenélésnek. Régen persze nagyon élveztem a koncerteket, és az utána következő szórakozást is, de most már ezt másképpen gondolom. A színpad még most is jó dolog, csak utazni ne kellene. 🙂

Bízom benne, hogy Kálmán bírja a kiképzést, és sok sikert fognak elérni, esetleg meg is tud majd élni a zenélésből, ami nem sok embernek adatik meg ebben az országban. A továbbiakról majd akkor gondolkodom, ha eljutunk odáig, hogy megjelenik a lemezünk, és tudunk koncertezni.

Az aktualitások után ugorjunk vissza bő három évtizedet az időben! Hogyan állt össze a Dessant 1987-ben? Mesélj a megalakulásról és az akkori zenei hatásaitokról! Ózdon, a ’80-as évek végén hogyan sikerült szert tennetek a hangszerekre? Milyen gyakran és hol tudtatok próbálni?

Zseniális időszak volt, sajnos vannak videófelvételeim is! 🙂 Orfeus gitárok, majd az abból kifűrészelt nyakat használva mindenféle ragasztott testek. 🙂 A hangszedőt a buli előtt szögeltem fel… csöves rádiók, Europa Star stb…. Aztán továbbfejlődtünk, és jöttek a Regent-ek… Viszont majdnem minden nap zenélgettünk. A zenekar eredeti tagjai a gyerekkori – és ma is a – legjobb barátaim. Egy igen erős baráti kötelék és a zene szeretete… Innen indultunk. A családom révén már gitárral születtem… A többiek pedig a szerint választottak hangszert, ami tetszett nekik. 🙂 Aztán –szerencsére – mindenki elkezdte komolyabban venni a hangszerét, ami az In Versio albumon talán már hallható is.

A Dessant zenekar

Három évvel a megalakulás után, még Dessant néven jelentkeztetek az első demóval. Jól tudom, hogy nem próbatermi körülmények között rögzítettétek a hanganyagot, hanem rendes stúdióban készültek a felvételek? Ki felelt akkoriban a dalszövegekért? Azért kérdezem ezt, mert a Sör című szám szövege nem igazán passzolt az első két dal mondanivalójához! 🙂

Tizenhat-tizenhét évesek voltunk, többen is írtak szövegeket, akkor ez jött. 🙂 Ez egyébként mindig is jellemző volt ránk, szinte minden lemezen van olyan dal, ami stílusában elüt a többitől, de ha jónak érezzük, akkor marad. Ugyanabban a stúdióban voltunk, mint a Bedlam, innen ismerjük Cicóékat…

Egy doboscsere és egy névváltás után immár Remorse néven, 1991-ben jelent meg a következő, háromszámos demófelvételetek. Úgy tudom, hogy a hanganyagot a Dessant demóval közös felvételen terjesztettétek. Miért került sor a tagcserére, illetve mi indokolta a névváltást? Milyen emlékeid vannak az első Remorse demóról, ami szerintem kiválóan sikerült?

Emlékszem… az is valami! 🙂 Szóval, keményedett a helyzet, hiszen több koncertmeghívást is kaptunk, pár állomáson a Tankcsapda akkori turnéján voltunk vendégek. Petya (Hadházi Péter), a dobosunk szintén gyerekkori haver, de olyan Bonzo-szerű látványdobos volt. 🙂 Aztán megjelent István Zsolti, aki már akkor kente a kétlábdobot, és vele összeállt a kép.

Zsolti a ’90-es évek elején

A demók után be is indult a koncertezés, vagy továbbra is a próbaterem falain belül maradtatok?

Azóta is folyamatosan koncertezünk, bár néha visszafogottabban, mint például mostanában is. Igen sok bulink volt nagyobb zenekarokkal, fesztiválokon vettünk részt, és szerveztük a saját klubkoncertjeinket is. Csuda helyekre jutottunk el. 🙂 1990 februárjában, Ózdon volt az első igazi, meghirdetett koncertünk. Az akkori szervező nem akarta engedni, hogy fellépjünk, mivel annyi ember jelent meg hirtelen a kis klub előtt. 🙂

1993-ban szerzői kiadásban jelent meg a zenekar első kazettaalbuma, az In Versio. Akkoriban kerültetek fel egy dallal az első Demonstráció válogatásra is. Hogyan értékeled az első szélesebb körben terjesztett felvételeteket, illetve mennyiben segített a csapatnak a válogatáson történt szereplés?

Elb…tuk! 🙂 Így értékelem… Az igazság az, hogy először hangoltuk le a hangszereket, én pedig jól meg voltam fázva, de a határidő szorított bennünket. A lényeg, hogy az ének nagyon sz.r lett. Persze az ismertségünkön így is sokat dobott az anyag. A zene jó volt, kár érte. El is ment a kedvem az énekléstől, ekkor már ment az énekes-keresgélés is. Kalácska Gabi volt nálunk egy ideig. Ő a mostani Rocker Rádió vezetője, viszont akkoriban annyira rock and roll arc volt, hogy egyszer nem ért oda a bulinkra. 🙂

1993, az In Versio időszaka

1996-ban érkezett a következő kazettaalbum, az Álmatlanság, ahol a zenéteken már hallható volt a thrash mellett a korabeli, groove-osabb modern metal csapatok hatása is. A Remorse felállása ebben az időszakban bombabiztosnak tűnt. Milyen zenekarok voltak rátok nagy hatással a ’90-es évek közepén? Akkoriban mennyire volt vevő a magyar közönség egy ilyen naprakész anyagra?

A felállás ugyanaz volt, mint az In Versio lemeznél. Zenei szempontból nagyon sok energiát fektettünk bele. A zenei érdeklődésünk is szerteágazóbb volt, idősebbek is lettünk. Boci (Bodnár Gábor basszusgitáros) az alapok mellett a progresszívabb zenéket hallgatta. Én pedig sok olyan újabb csapatot is kedveltem, mint a Biohazard vagy a Machine Head. Azt nem tudom, hogy ezek a dalainkra mennyiben voltak hatással, de a bőgőt érdemes kiemelni. Ezen az albumon jól is hallani, szerintem rendesen oda lett téve. 🙂 Volt egy turnénk az Omen-nel, meg pár önálló koncert is. Szerintem működött volna a dolog, de elkezdődtek a változások: volt, aki családot alapított, én pedig Egerbe költöztem.

Koncert Ózdon, a ’90-es évek első felében

A két kazettaalbumot 2007-ben CD-n is kiadtátok Old Versio címmel. Akkoriban egy külön honlapot is indítottatok a kiadvány kapcsán, illetve néhány fellépés erejéig újra összehoztátok a kazettaalbumokat rögzítő felállást. Old Remorse-ként több fellépésetek is volt. Továbbra is koncerteztek a korai felállás tagjaival? Van egyéb terved is ezzel a formációval, vagy csak a régi dalok felidézése a cél?

Nagyon örülök annak, hogy az Old Versio is aktív a régi tagokkal. Nyomtunk már több mint kétórás koncertet is a korai demók, az In Versio, az Álmatlanság és a Sötétség lemezek anyagából. Más tervünk egyelőre nem nagyon van, de zenélgetünk, ha kedvünk tartja. 🙂 Szerintem már ez is nagy dolog. Nagyon élvezem, és örülök annak, hogy a Remorse minden korszakából elő tudunk adni olyan dalokat élőben, amelyek meg is állják a helyüket.

A második kazettaalbumot követően, a ’90-es évek végén megkezdődtek a tagcserék a csapatban. Mi volt az oka a személyi változásoknak?

Ahogy már utaltam rá, a magánélet változásai, az, hogy mi sosem a zenekart tartottuk elsődlegesnek. Ez ma is igaz: a család, a meló mindig fontosabb kell, hogy legyen, mert ebből a zenekarból nem élünk meg. Azt viszont szerettem volna, ha megmarad az aktivitásunk, így egy kis szünet után újraindult a mókuskerék.

(holnap folytatjuk)

Ózd, a ’90-es évek közepe
A cikk szerzője: Rattle Inc.160 további cikk
A Metal Attack fanzine-t 1988 őszén indította két egri főiskolás, Benjoe és Coly. A lap a nyolcadik számtól jelent meg Rattle Inc. név alatt. A kiadvány összesen 18 számot élt meg, és 1991 tavaszán szűnt meg. A fanzine - negyedszázados kihagyást követően - online változatban, 2016 decemberében kelt újra életre a Facebook-on, és 2017 januárjában kapott saját felületet.

1 Trackback / Pingback

  1. Remorse – 11 év után új albummal jelentkezik a zenekar! – Kronos Mortus

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*