Lindemann: F & M (2019)

Jó időzítéssel, az idei Rammstein-album farvizén érkezett meg hozzánk a Lindemann projekt második nagylemeze. Utóbbi formáció Till Lindemann Rammstein-énekes és a svéd multi-instrumentalista, Peter Tägtgren (Hypocrisy, Pain) szerelemgyereke. A két előadó csaknem két évtizede ismeri egymást, ám első ízben csupán 2013-ban, egy svédországi fesztiválon nyílt lehetőségük a közös muzsikálásra. Már akkor eldöntötték, hogy egy napon együtt hoznak létre valami újat. Ennek a gyümölcse lett a Lindemann 2015-ös bemutatkozó albuma, a Skill in Pills, amelyet Tägtgren – nem meglepő módon – így jellemzett: „a Pain zenéje Rammstein-es énekkel”.

A stílus ekkor még tisztán indusztriális metal volt, és külön érdekesség, hogy Lindemann ezen a korongon végig angolul énekelt. Mindezek ismeretében kap különös fényt, hogy az idei albumon a zene már jóval inkább Rammstein-es, másrészt Till a dalszövegekben ismét visszatért az anyanyelvéhez.

A lemezt szeptember folyamán a nyitónótából (Steh auf) készült kislemez és videóklip vezette fel, utóbbiban a zenészek mellett a svéd színész, Peter Stormare is szerepet kapott. Az album címében szereplő rövidítés a nőt és a férfit takarja (Frau und Mann), az erről szóló nótában pedig további ellentétpárokat felsorolva Lindemann bölcsen megállapítja, hogy a szélsőségek, az ellentétek vonzzák egymást. 🙂

„Jó időzítéssel” – írtam a cikk elején, és ezt akár már ott is idézőjelbe tehettem volna. A F & M malmára hajthatja a vizet a Rammstein-album iránt megmutatkozó, fokozott figyelem, ugyanakkor a Tägtgren-Lindemann kettős produkciója valamennyire el is halványul az énekes anyazenekara idei, igen jól sikerült lemezének árnyékában.

Pedig egy-két átlagosabb szerzeményt leszámítva a svéd-német duó is erős anyagot rakott össze. Itt van mindjárt a nyitó Steh auf: bár csak a kiabálós refrénre keményít be, lendületes nóta, simán felférne az idei Rammstein-albumra. Ugyanez elmondható egyébként a dalok többségéről, így a szinte végig pumpáló-döngölő, csupán rövid időre ellágyuló Ich weiß es nicht-ről is.

Első igazán nagy kedvencem a Mindenevő, vagyis az Allesfresser a maga mohón erőszakos, már-már militáns refrénjével („Ich liebe dich…”). Másik favoritom a Knebel, amelynek kétharmadában akusztikus gitárral kísért, „történetmesélő” éneket hallunk. Mintha egy folk- vagy countrylemezre tévedtünk volna, de aztán az utolsó harmad mindenért kárpótol: tempóváltás következik, és a napsütésben kergetőző pillangókat tébolyultan táncoló óriások mázsás talpa tapossa a méteres sárba…

Lehet fokozni ezt az emelkedett hangulatot? 🙂 Lehet bizony! A címadó nóta következik, amelynek „ajjajjaj”-os refrénjét már az első hallgatás után együtt énekli Lindemann-nal a hipnotizált hallgató. Ami viszont zeneileg (de nem hangulatilag) kilóg a sorból, az az Ach so gern tangója. A Schlaf ein altatója is hátborzongató a maga módján; ahogy egyébként a Rammstein-dalok többsége és ennek a lemeznek a szerzeményei is (mindenekelőtt a katonás pergő-recsegő nyelvnek köszönhetően), bennem ez a dal is a múlt század ’30-as, ’40-es évei Németországának hangulatát idézi meg.

A Gummi refrénje is pazar, a szám második felében hallható felsorolás és a bemélyülő befejezés miatt ez a tétel egy erősen ironikus felhangot is kap. Na, például ez a szám vagy az Ach so gern miatt nem jelenhetett volna meg ez a dalcsokor Rammstein-név alatt; ezekkel ugyanis Till átlép az anyazenekarát kötő stílushatárokon. A Wer weiß das schon pedig már a második lírai nóta a lemezen, és mint ilyen, egy kissé felesleges, ráadásul nem is igazán emlékezetes darab.

A szűk háromnegyed órás „főműsort” a lemez speciális kiadásán két ráadásnótával fejelték meg: a Kraftwerk-et idéző, álmosítóan pittyegő Mathematik inkább ront, mint javít az összképen, viszont kifejezetten üdítően hat utána a Pain-esített verzióban is elhangzó Ach so gern.

Összességében viszont jó kis anyag az F & M. Először 4 pontot akartam adni rá, de azóta már jóval közelebb került hozzám. Remélem, jövőre egy budapesti Lindemann-koncert is összejön. Én vevő lennék rá…

About Coly 1260 Articles
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*