Valamikor nyár elején, amikor először értesültem ennek a koncertnek a híréről, már éreztem, hogy ezt nekem látnom kell. Pedig a banda iránti érdeklődésem csupán utolsó lemezük, a 2018-as Prequelle meghallgatásától számítható. Előtte nem igazán foglalkoztam a zenéjükkel. Mint ismeretes, ez az anyaguk számos neves, külföldi rock-metal újságban (Kerrang, Revolver, Metal Hammer) nyerte el az év albuma címet, valamint Grammy-díjra is jelölték (ha ez számít egyáltalán valamit is). Persze, ezek az elismerések csak tavaly év végén kerültek nyilvánosságra, én ezektől függetlenül, a megjelenés (2018. június 1.) után pár nappal, puszta kíváncsiságból hallgattam meg az anyagot. És azt kell, hogy mondjam, némileg meglepő módon, de már elsőre megragadott az album dallam-orientált, slágeres, kissé művészi zeneisége.
Ezek után néhány koncert-, illetve videóklipjük nézettségi adata döbbentett rá arra, hogy milyen nagy népszerűségnek örvendő bandáról is van szó. A jól kitalált imázs, az elsőre is megragadó zene, a szövegvilág és a sajátos megszólalás a rajongók széles rétegét képes megérinteni, érkezzen akár a pop, akár a durvább metal-oldalról az illető. És ez jól látszott az itteni közönség igencsak vegyes összetételén is.
Néhány korábbi koncerttel ellentétben most teljesen időben érkeztünk a helyszínre. Néhány perccel ez után már kezdett is a Tribulation, amelynek dark/gót metalja jól illett a főzenekar zenei stílusához bemelegítésként. A hangzás egy kicsit búgós, kásás, de aránylag elfogadható volt. A vámpíros arcfestés és a színpadi mozgás az, amit kiemelhetünk a csapat előadásából. Szerintem a Strange Gateways Beckon még mindig a legjobb daluk, amit utolsóként el is játszottak az egyre népesebb számban érkező közönségnek.
A színpadot egyébként most is keresztben állították fel, a küzdőtér oldalánál, és fekete függönyökkel választották le a nem használt területeket. Az így kapott rész körülbelül 5-6 ezer ember befogadására volt alkalmas, és a Ghost-ra szerintem kb. bő fél házig telt meg szerintem (vagyis olyan 3000-3500-an lehettünk).
Némi átszerelés után jött a számomra teljesen ismeretlen All Them Wiches. Pszichedelikus, stoner rock-os zenéjük számomra egyetlen pozitívuma a hangerő volt. A rendelkezésükre álló 45-50 perces műsoridőt ugyanis öt-hat, egyenként nyolc-tízperces, teljesen felejthető szám előadásával töltötték ki. Dögunalom! Pedig szemmel láthatóan azt hitték, hogy zenélnek, de ez szerintem még jammelésnek sem volt nevezhető. 🙂 Hosszú percekig pengetni két hangot a gitáron nagy dolog? Azért a közönség soraiban akadtak egy páran, akik vevők voltak erre a csont minimál zenére. Én nem tartoztam közéjük… Fúúú, vazeeee!
Fél 10-kor aztán végre lehullt a színpadot addig eltakaró fekete vászon, és a Rats című szám jellegzetes dobkezdésével beindult a show! Szuper színpadkép, profi hangzás, profi zenészek, konfetti, füst, pirotechnika, minden, ami egy látványos koncerten szokás. Annyira laza és szórakoztató volt az egész… A metallicásan döngölő középtempóktól az érzelmesebb számokig minden játszott. Forge kiválóan és sokszor humorral fűszerezve kommunikált a közönséggel. A zenészek teljesen otthonosan, minden erőlködéstől mentesen mozogtak, illetve játszottak, betöltve az egész színpadot. A nagy slágerek mind sorra kerültek, és a közönségre sem lehet panasz, jól reagáltuk le a zenészek minden kézfeltartásra vagy tapsra buzdító felszólítását. A show-t záró Dance Macabre-ral és a Square Hammer-rel egy igazi örömzenéléssé és örömünnepé változott az egyébként végig jó hangulatú koncert. Hullt a szikraeső, repült a konfetti, a közönség együtt énekelte Forge-zsal a „Just wanna be, wanna bewitch you in the moonlight” sorokat.
A koncert egyik tök szimpatikus pillanata volt, amikor a két gityós rövid szólópárbajt vívott, próbálva felülmúlni a másik teljesítményét. Végül a pálmát a Tavaszi szél vizet áraszt… jól ismert dallamát eljátszó gitáros vitte el, a közönség nagy ovációjától kísérve. Ez a húzás már Freddie Mercury-nak is bejött anno! 🙂 Rokonszenves gesztus volt a magyar közönség felé…
Mindent összevetve egy minden igényt kielégítő, szuper koncert részesei voltunk. Soha rosszabbat! A jövőben, ha bírják a slágergyártást, és nem jön közbe semmi, akkor a Ghost simán stadionokat fog megtölteni nézőkkel, teljesen megérdemelten! És én azon koncertek valamelyikén is ott leszek! UFF!
Az elhangzott dalok:
GHOST
Ashes
Rats
Absolution
Faith
Mary on a Cross
Devil Church
Gitárszólók (Tavaszi szél vizet áraszt…)
Cirice
Miasma
Ghuleh/Zombie Queen
Helvetesfönster
Spirit
From the Pinnacle to the Pit
Ritual
Satan Prayer
Year Zero
Spöksonat
He Is
Mummy Dust
Kiss the Go-Goat
Dance Macabre
Square Hammer
(Fotók: zenefesto.hu)
Leave a Reply