Tovább ürítem egykori fanzine-ünk virtuális postaládáját. Feltételezve, hogy a kiadvány digitalizált változatához hozzá tudtok férni (valamennyi lapszámot feltöltöttem a netre, igény esetén újra meg tudom adni hozzájuk a linkeket), ezért itt igyekszem olyan levélrészleteket megosztani veletek, amelyek eddig még nem kerültek nyilvánosságra. (Az itt következő írás első mondatai, mondjuk, éppen hogy szerepeltek a nyomtatott – akkor még Metal Attack néven futó – újságban.)
„Kedves, tisztelt Metal Attack!
Óriási meglepetés volt számomra lapotok! Mi több, szenzációs, hogy ilyen szerény lehetőségekhez képet ilyen színvonalas olvasnivalót tudtok nyújtani. Talán a név lehetett volna kicsit eredetibb. Egy dolog viszont nagyon furcsa volt a 3. számban. „Meg is akadt a torkomon.” Kétségtelen, hogy a Vendetta Brain Damage LP-je színvonalasabb, változatosabb, mint az első album, de hogy utóbbi gyenge lenne, az szerintem túlzás. Óriási a Go and Live…
Egyébként, ha valami munka akadna számomra, például lemezkritika, rejtvény stb., bármit szívesen elvállalnék. Sőt, egy-két aránylag színvonalas ötletem is akad. Korábban én is gondolkoztam heavy metal magazin készítésén, de abszolút lehetetlen lett volna megoldani. Mindenesetre fanatikus, megszállott metalrajongónak tartom magam. Különben Frölich Tamás vagyok Budapestről.
Még egyszer, ha lehet, adjatok valami munkát. Képeket is szívesen küldök. Írjatok! Küldünk egy listát is a barátnőmmel, véleményünk szerint a legjobbak.
Sok sikert kívánok!
Vectomi”
Így lett Tomi is a munkatársunk – egészen addig, amíg csak el nem indította barátaival „konkurensünket”, a remek Panic fanzine-t. Az ötödik számtól kezdve írt nekünk lemezkritikákat (akárcsak Attermann), és a 9. számig tartott velünk. Érdekes, úgy emlékeztem, mintha tovább tartott volna az együttműködésünk. Lehet, hogy azért, mert ezt követően is sűrűn találkoztunk még, amikor is főleg én vettem át tőle zenéket.
*
Kovács Péter a XIX. kerületből talált ránk. Szuper, Voivod-stílusú sci-fi/fantasy rajzokkal sűrűn illusztrált leveleket küldött nekünk. Úgy emlékszem, volt olyan alkotása, amit fel is használtunk a lapban.
„Hail the Hordes!
Üdvözlöm a Metal Attack alkotógárdáját! A fanzine-t nagyon jónak tartom, mert a keményebb, igazi metal zenével foglalkozik. Sajnos, a nagyobb újságokban egyre-másra sok olyan banda is felbukkan, amelyek inkább popzenét játszanak, és ezerszer elcsépelt témáik vannak. Ez a fanzine viszont jó bandákat ismertet, illetve tájékoztat róluk. Őszintén szólva, a nyelvezetét is jobban találom, mint a Metallica Hungarica-ét. A glam-ellenességgel viszont nem teljesen értek teljesen. Ha az ember piázik, vagy valamivel el van foglalva, akkor zajnak jobb az ilyesmi, mint a trágya, idiótáknak való popzene.
Én csak jófajta metal zenére tudok mozogni. Igaz, a komolyzenét is kedvelem: főleg Malmsteen, a Metallica és a Mercyful Fate zenéje volt az, aminek a hatására rászoktam, hogy néha klasszikusokat is hallgassak.
(…)
A másik, amit fel akartam vetni (mint halat a víz): jónak tartom, hogy thrasher-beállítottságotok ellenére keményen megkritizáljátok a zenei anyagokat. Teljes mértékben igazat adok Benjoe-nak: a thrash-bandák legtöbbje tényleg egyformán szól, tekernek, mint a barom, és egy csomó elcsépelt dologról hörögnek-hadarnak, és jellegtelen az egész. Nekem az egyik nagy kedvencem a Bathory: régebben Quorthon is milyen korongokat csinált, és akkor is volt hangulat, sőt, meg merem kockáztatni, érzelem a dalokban. A legutóbbi LP-je is milyen frankó, talán pár hosszal még jobb is, mint a többi.
Ezzel be is fejezném. Ugyanilyen jó számokat, sok sikert és erőt kíván egy félőrült:
a barátaimnak: Petya
(Arzén, Cvikker,
esetleg Véresszáj stb.,
vagy ahogy tetszik)”
*
De ennél furcsább leveleket is kaptunk:
„Mélyen Tisztelt Metal Attack!
A lemezismertető rovatba szeretnék én is bekerülni. Budapesten, egy lakótelepen éldegélek. 17 éve hozott a muter a világra. Most egy komcsi igazgatónő vezette suliban tengődöm. S mivel büszke vagyok a magyarságomra, művészi nevem: Koppány.”
Azt már meg sem írom, ő milyen illusztrációkkal körítette sorait. 🙂 Szerzőnk elsőként a D.R.I. Thrash Zone-jának kritikáját küldte el nekünk, ami meg is jelent a lapban, és mait még több másik írás követett.
*
Egy kolléga levele:
„Helló Tamás!
Köszi, hogy írtál! Jó, hogy szeretnél segíteni, de most nem írok erről bővebben, majd ha figyelmesen elolvasod a Sides-t, akkor ott mindent meg fogsz találni. Sajnos, az első két számból már egy darab sincs, de remélem, nem lesz baj, ha a harmadik számból küldök két példányt. Mivel a Stormwitch-dalszöveg a második számban található, mellékelem a magyar szöveget:
Tears…
Könnyek a tűzfénynél
(…)
Ez volt a Stormwitch! Nekem egyébként ők az első számú kedvenceim!
A Sides térítése: küldj el 45 forintot a címemre! (30 Ft ár + 15 Ft postai költségek)
Köszi!
Kiss András
Metal Sides fanzine”
*
Varga Vili a legelső volt azon munkatársaink közül, akik aztán hosszú távon velünk maradtak. Már a 3. számban jelentek meg írásai, később pedig egy saját rovatot is vitt, Rotten to the Core címmel, amelyben HC-bandák történetével ismertette meg olvasóinkat. Róla sok minden kiderült már a közelmúltban vele készült interjúból (itt olvasható), így most csak egy apró levélrészletet ragasztanék ide, amiből jól látszik, hogy hősünk már akkoriban is tövig nyomta a gázpedált.
„Hívtalak telefonon, de foglalt volt. Később már nem próbálkoztam, mert azt hittem, úgyis találkozunk a Thrash Fesztiválon. Tényleg, miért nem jöttél? Bár nem sokat vesztettél. Nekem csak a Neckrofight és a Beyond tetszett, a többi „sájze” volt. A Suicidal-levél nálam van, majd az alapján megírom a story-t. A Coroner-koncertbeszámoló is kész, azt is küldöm a többivel.
(…)
Hopp, most ugrott be, hogy 30-án megyek Bp.-re, U.K. Subs-koncertre. Ha te is jársz arrafelé, találkozhatnánk. Na, most tényleg vége.
Szia
Vilmosh”
És a neve mellett az elmaradhatatlan logó:
És végezetül egy levelezőlap a tulajdonostárstól, akit a pozitív visszajelzések mindig végtelenül fellelkesítettek. 🙂
„Szia Coly!
Hát, olyan sem volt még, hogy előbb kapok egy számhoz gratuláló sorokat, min hogy olvastam volna. Na, mindegy. 11-én összerakhatjuk a 13-ast, itthon leszek, várlak. Képzeld, felhívtak Varsóból a „rajongóink”! Oda is kijut a lap, és a legjobb magyar (kelet-európai) fanzine-nek minősítették.
Hallo!
Benjoe”
(folytatjuk)
Leave a Reply