Mindjárt itt, az elején szeretném jelezni, hogy a címben szereplő, egy kissé negatív kisugárzással bíró szójáték természetesen csak az én személyes megállapításom az idei évről. És mivel ez konkrétan az általam nagyra becsült metal műfajt érinti, így némileg keserű szájízzel írtam le a fenti szavakat.
Mi sem bizonyítja jobban a kijelentésem igazságtartalmát, mint hogy az idei, év végi Top 10-em egyetlen black metal albumot sem tartalmaz. Most valahogy az extrém oldal más irányzataihoz tartozó csapatok rukkoltak elő számomra jobban tetsző produkciókkal. Pedig a black metalban ez évben is kijött pár nagy név lemeze (Mayhem, Abbath, Darkthrone stb.), de ezek nálam most nem igazán szóltak akkorát. Jó pár kisebb új bandával is próbálkoztam a műfajon belül (Hadd ne soroljam fel őket!), de szintén nem sok sikerrel. Viszont tudom, hogy most is egész biztos születtek olyan BM-anyagok, amelyek tutira bejönnének. De mint oly’ sokszor megállapítottuk már, minden zenei fronton túlkínálat van, és ember legyen a talpán, aki követni tudja a friss megjelenéseket. Az a 15-20 új lemez, amit én hallottam ebben az évben, sajnos nem ütötte meg nálam a mércét.
A legjobban talán a Rotting Christ The Heretics albuma győzött meg. Elsőre maximálisan osztottam kollégám, Bársony Péter véleményét, amit az albumról szóló cikkében megfogalmazott (itt). Igen, szerintem is kezd kissé egysíkú lenni a görögök zenéje, amitől a későbbiekben akár unalmassá is válhat ez a muzsika. Viszont többszöri meghallgatás után ez (mármint hogy unalmas lenne) erre az anyagra a legkevésbé sem igaz! Sőt! Bizonyos nézőpontból nekik legalább sikerült egy saját hangzást, illetve stílust kialakítani a műfajon belül. Ez szerintem vitathatatlan tény velük kapcsolatban. Ha ők unalmasak, akkor a Slayer, a Megadeth, az Anthrax, a Motörhead, az AC/DC, vagy az Iron Maiden is elég uncsi zenét nyom jó pár lemezén – ha értitek, mire gondolok. Szóval a Rotting Christ szerintem egy egész jó albumot adott ki 2019-ben!
A másik abszolút Top 10-esélyes a Dark Fortress Stab Wounds című anyaga lett volna. Ezzel viszont az a baj, hogy ez az album a 2004-es lemezük feljavított és újra kiadott verziója. Szóval hiába idén jelent meg, újnak semmiképpen nem nevezhető. Pedig szerintem óriási muzsika!!! És most pár mondat erejéig el is időznék ennél a bandánál!
Mivel korábban őket sem ismertem, ezért teljesen váratlanul ért a németek minden tekintetben minőségi black metalja. Erőteljes megszólalás, kellően változatos zene és igazi fekete fémes atmoszféra jellemzi az anyagot. Az eredeti verziót nem hallgattam meg, de szerintem nem is fogom. Ez így jó, ahogy most kiadták. Béci barátom később elárulta, hogy a banda 2010-es Ylem albuma sem piskóta. 🙂 És bizony, hogy nem! Itt szintén egy kiváló megszólalású, és már elsőre is lehengerlő zene hallható. Az album harmadik száma, az Osiris nálam minden idők 10 legjobb BM-dala között van. Menetelős középtempójára nincs az a fej, amelyik ne kezdene bólogatni. Tessék végighallgatni!!! Nálam ezt hívják black metalnak! Ez annyira BLACK, hogy a múlt héten, amikor hallgattam, a kecském az udvaron öngyilkos lett örömében. Befalcolt nyakra! 🙂
A viccet félretéve, a Dark Fortress imént említett két albuma így, az év végére azért némileg enyhítette az idei, nem túl fényes BM-felhozatal miatt érzett bánatomat. Hail Satanas! Hail Black Metal! 🙂 UFF!
Ui.: Ha valaki tud ajánlani az idei évből valami kiemelkedőnek számító feketeséget, FB-oldalunkon, kommentben megteheti. Szívesen veszem. Nálam a hangzás az elsődleges: szeretem hallani a hangszereket. A tompa, kásás megszólalás, sistergés, duhogás, röfögő vagy bugyborékoló hörgés nekem nem jön be! Előre is kösz!
Üdvözletem!
Írtad, hogy nem szólt nagyot a Mayhem Nálad. Szerintem kiemelkedő lett a Daemon, pláne hogy az előz két lemezt végig sem bírtam hallgatni. Az ismertebb bandák közül A Denial Of God, 1349, Kampfar és a Mgla albumait kiemelném idén és az Abigail Williams is jól sikerült. Az új bandák közül a francia Contamination „The Scourge Grows” c. lemezét említeném. Viszont a Deafheaven/Vattnet Viskar-féle post-black vonalról nem találkoztam idén olyannal, amire felkaptam volna a fejem.
Kampfar nagyon jó, ajánlom a L’Acéphale-t.
A Dark Fortress diszkográfiája gyakorlatilag hibátlan. Mindegyik lemezük 10 pontos. Végre 6 év után, február 28-án jön a Spectres from the Old World. Nagyon várós!
Számomra nemcsak az év, hanem az utóbbi évek legizgalmasabb, legelőremutatóbb black metalja a Misþyrming Algleymi-je. Mindenképpen tegyen vele egy próbát az, aki nem ismeri!
Ebben az évben a Schammasch: Hearts of no light és a Mephorash: Shem ha mephorash lemeze volt még az, ami kevésbé ismert, de nagyon ajánlott!