„Sikerült meghatároznunk egy alapvető hazai death-vonalat”

Levélváltás Bazsó Lászlóval, az egykori Testimony zenekar énekesével – 2. rész

1998-ban országos turnén vettetek részt a Dark Clouds-zal és a Diafragma-val. Kérlek, beszélj részletesen erről a ma már legendássá nemesedett körútról!

Annak az ötlete, hogy a feltörekvő death bandák nyomjanak egy országos turnét, basszusgitáros szervezőnk, Forray Tomi fejéből pattant ki. Mindent tökéletesen megszervezett, és az egészet elnevezte Monsters of Death-nek. Felváltva játszottunk főbandaként a Diafragmával, a Christian Epidemic és a Dark Clouds pedig nyitottak nekünk. A zenekarok részéről minden állomáson óriási volt a világmegváltó hangulat, és persze őrült bulizás ment a koncertek után. A közönség pedig mindenhol vette a lapot, és örültek nekünk. Más-más stílusban ugyan, de sikerült meghatároznunk egy alapvető hazai death-vonalat. Azóta is jóban vagyunk az akkor együtt játszó csapatok mindegyikével, akár zenélnek még, akár nem.

Első lemezetek, a 2000-es Inhale the Sadness az egykori győri Nephilim Records égisze alatt látott napvilágot. Hogyan került képbe a kiadó? Más érdeklődök is voltak akkoriban, akik kiadták volna a bemutatkozó anyagotokat?

Talán már fél éve kint volt a demó, nagyon jó kritikákat kaptunk rá, de sehol egy szerződés. Ez még elég gyerekcipőben járt ekkor itthon. Inkább a nagyobb cégek, mint a Sony és azok label-jei adtak ki egy-két mainstream-ebb vonalon mozgó extrém metal lemezt. Death bandaként nem is számítottunk hazai kiadásra. Inkább külföldire. Ez idő tájt költözött haza Janó Misi Dunaújvárosba, aki akkor még, azt hiszem, ektomorfos volt, vagy már félig nem. Ő mondta, hogy a Nephilimnél vannak, és hogy elviszi a lemezünket Czifrik Misinek (R.I.P.), a kiadó főnökének. Hittük is meg nem is, hogy lesz ebből valami. Két hét múlva csörgött a telefon, hogy leszerződtet minket a Nephilim Records.

Milyen feltételeket kínált a kiadó? Hány lemezre írtatok alá?

A szerződésben három nagylemezre írtunk alá, azt hiszem, öt év alatt kellett azokat leadni. Kötelesek voltunk megjelenni a Nephilim által szervezett koncerteken, illetve a ránk fordított pénzen felül bejövő összeg 30 százalékára voltunk jogosultak.

Akkoriban dolgozott náluk a Sear Bliss, az Ektomorf és a Christian Epidemic is, igaz?

Igen, nagyon jó istállója volt akkoriban a kiadónak: a Pokolgép és a P. Mobil is hozzájuk tartozott, és ha jól sáfárkodott volna ezekkel a zenekarokkal, simán rentábilis lehetett volna. Mivel sok egyéb mást is kiadott, ami inkább mecenatúra volt vagy szívesség, így elaprózódott anyagilag, és második nagylemezünk előtt beleállt a földbe.

Mikor álltatok neki dolgozni az albumon?

Mire megkaptuk a szerződést, már több kész dalunk is volt, így nem jelentett problémát, hogy adott időre meglegyen egy albumnyi cucc. Jó vénánk volt akkoriban.

Hol, mikor és hogyan rögzítettétek a lemezt? Mennyi időt vettek igénybe a felvételek?

2000-ben, az akkori legjobb hazai stúdióban, a Dunakeszin található HSB-ben vettük fel a lemezt. Külön kértük oda hangmérnöknek Scheer Viktort, akivel igen gördülékenyen tudtunk együtt dolgozni. A Sear Bliss The Haunting című anyaga miatt szerettük volna őt. A felvételeket négy nap alatt letudtuk, a profibb körülmények miatt egy kicsit döcögősebben, digitális „takk” jel nélkül, hangszerenként vettük fel az anyagot. Utána öt nap alatt megkeverték és maszterelték a szörnyet. Otthonról, telefonon belehallgattunk, és áment mondtunk a szakértők munkájára.

Anekdota, hogy azért négy nap volt a felvétel, és nem öt, mert az első nap nem vettünk fel semmit: ismét bealakított a zenekar rock and roll részlege. Maradjunk annyiban, hogy szerepeltek benne rosszlányok, jakuzzi és rengeteg ital. Másnap a stúdiótulajdonos, a vezető hangmérnök Regi azt mondta, hogy ha ma sem veszünk fel semmit, elhajt bennünket haza, úgyhogy összekaptuk magunkat.

Ki finanszírozta a stúdiózást?

Ezt teljes egészben a kiadó állta, persze ez is lejött a lemezeladások utáni bevételből.

Felkészülten érkeztetek a stúdióba, vagy a felvételek folyamán is születtek új dalok?

A dalokat úgy-ahogy megírtuk, felrántottuk, nem volt kecmec. Mindig így voltunk kalibrálva: annyit írunk, amennyit kell, azt tisztességesen begyakoroljuk, feljátsszuk. Tudjuk, hogy mit akarunk. Például, mialatt gitároztak, egy napra vissza kellett mennem dolgozni. 6-kor indultam az utolsó napra Dunakeszire, 9-re ott voltam vonattal, 12-re felénekeltem az összes dalt, vokálokkal, készre.

Voltak esetleg olyan nótáitok, amelyek végül nem kerültek fel az albumra?

Nem, ilyen dalok nem voltak, de ekkor már javában készültek a második lemez nótái.

A demós időkből csak a Last Hope szerepelt a lemezen. Ezt az eredeti formájában vettétek fel újra, vagy egy kicsit „csinosítottatok” rajta?

A demós felvételt egy az egyben átemeltük a lemezre. Nem akartuk veszni hagyni a nótát. Annyi történt, hogy ez is átment a masztergépen, mint a teljes lemez.

Kinek az ötlete volt, hogy feldolgozzátok a P. Mobiltól az A főnix éjszakáját?

Sok ilyen ötletünk volt, ezek általában a kocsmában, a wurlitzergép előtt jöttek, „de jól szólna ez death metalban!” felkiáltással. Volt szó a Police Message in the Bottle, a Rolling Stones Paint It Black és a U2 Hold Me, Thrill Me, Kiss Me című daláról, de valahogy időközben ezeket mind ellőtték a híresebb bandák. Azt hiszem, Rudi fejéből pattant ki a Mobil-nóta egy ilyen zenegépes estén. Lehozta a próbára, jól szólt. Mivel egy kiadónál voltunk, elkértem Schuster Lóri számát, felhívtam, hogy lehet-e ezt, és ha igen, hogyan. Azt mondta, megadom az engedélyt, ti viszitek a vásárra a bőrötöket, hajrá magyarok!

A The Mankind-hoz videó is készült…

A Sear Bliss-nek nyitottunk a Wigwamban, lemezbemutató koncertünk volt a kiadó szervezésében. Három kamerával vették a bulit a színpadról, eggyel totálban szemből, ebből vágott a kiadó egy klipet, aminek az eredetije máig nincs meg, illetve maga a felvétel sincs. Ha valaki ezt olvassa, és esetleg a birtokában van egy kópia, szívesen venném az archívumomba egy példányát másolatként.

Mai fejjel/füllel hogyan jellemeznéd az anyagot? Változtatnál rajta valamit?

Úgy tökéletes, ahogy van. A lüktetésével takk nélkül, a korabeli hangzásával, őserejével. Ha mostantól számított 20 év múlva felteszed egy 2019-es korong mellé, megállja a helyét. Tudtak valamit az akkori hangmérnökök, stúdiók..

Voltak lemezbemutató koncertek, netán turné? Azokról milyen emlékek, élmények jutnak eszedbe?

Nem sok időnk maradt bemutatni az anyagot, a nyári szigetes, Hammer nagyszínpados koncertünkön már kölcsön hangszerekkel játszottunk.

Amire én emlékszem, hogy a Koroggal és a Mood-dal láttalak benneteket 2000/2001 környékén Budapesten, a Kinizsi utcai Kultiplexben…

Nah, az a koncert még éppen belefért, és óriás hangulat fogadta zenekart. A Mood is a csúcson volt még, éltük a zenészek életét, de már ott sejlett a tolvajlás árnyéka.

Azt olvastam, hogy ez idő tájt rabolták ki a próbatermeteket, ami komoly érvágás volt számotokra. Ez vezetett ahhoz, hogy elhagyd a zenekart?

Igen, nem sokkal ezután seperték ki a próbahelyünket. Pont készülünk a szigetes koncertre, így még a gitárok is ott voltak. Óriási érvágás volt, nem is tudtunk felállni belőle. Három évig még különböző tagsággal próbálkozunk, koncertek is voltak, de én már erőlködésnek éreztem ezt, és 2003-ban kiszálltam.

Távozásod után kapcsolatban maradtál egykori zenésztársaiddal?

Azóta is jóban vagyunk, nincs harag. Mondhatom, életre szóló barátság a miénk a Testimony-tagokkal, még ha ritkán találkozunk, akkor is.

Megváltozott névvel (Tesstimony) és tagsággal a csapat további egy EP-t és két lemezt jelentetett meg. Azokról mi a véleményed?

A két dalt, ami kijött, és a kettes Testimony-lemezhez íródott, még a magaménak érzem, rá is szoktam énekelni az én verziómat, amikor előkerül. A Gospel of Judas lemez kifejezetten tetszik, jól viszi tovább az egy s-es Testimony szellemiségét.

Visszatérve még a Testimony-ra, 2000/2001 környékén felléptetek a Nephilim Fesztiválon, többek között a Sodom és a Cannibal Corpse társaságában. Az a buli, hogy sikerült?

Szerintem ebben az időszakban volt a csúcson a zenekar. Egy olyan kiadóval a hátunk mögött, amelyik egy ilyen kaliberű fesztivált tud szervezni, az album mindenhonnan jó kritikákat kapott, a közönségünk egyre nagyobb lett – jó időszak volt. Úgy emlékszem, második nap kora délután kellett játszanunk, előttünk talán két banda lépett fel, alig lézengtek a forró napsütésben az emberek. Na, akkor ez halott buli – gondoltuk előtte, de ahogy eljött az időpontunk, a fesztivál minden pontjáról elkezdtek összeseregleni az emberek. Csak lestünk, ahogy megtelt a színpad előtti placc. A szemben lévő sátorig full tele nézőkkel. Óriási formában csapattuk, élvezte is a közönség, és érdekes módon a bulink végén, ahogy jött a nép, azonmód el is tűnt. Elő sem dugták az orrukat estig. Nyilván voltak azért egy páran a többi banda koncertjén is, de ez nagyon látványos és jó visszajelzés volt nekünk. A szívünkben őrizzük a rendezvény és a kiadó emlékét.

Nem volt esély összetartani a Bazsó–Forray–Kerek–Török–Kótai felállást, vagy nem is akartátok?

Esélyt talán egy jókora tőkeinjekció adott volna. A hangszerlopás idején mindenki civil adósságba verte magát, kezdte felépíteni a zenekaron kívüli életét, és így új hangszerek vásárlására már nem maradt megfelelő tartalékunk. Először a Kerek-Kótai páros jelentette be a távozását. Utána, mint említettem, különböző póttagokkal még három évig próbálkoztunk, majd 2003-ban én is beadtam a törölközőt. Utána pedig jött a két s-es időszak. Szóval némi akarat még mozgott bennünk, de győzött az ellen.

(Valamikor a nem túl távoli jövőben Laci másik zenekarával, a The Morning Star-ral folytatjuk.)

About Dávid László 822 Articles
Első cikke 1994-ben jelent meg a Metal Hammerben. Hazánk első webzine-je, a Ragyogás egyik alapítója. Később a Stygian Shadows fanzine munkatársa, hazai és külföldi fanzine-ek/webzine- ek cikkeinek szerzője.

3 Comments

  1. Jo kis banda voltak. Egyszer Pesten volt egy underground fesztival (talan eppen a Stygian Shadows rendezeseben, errol talan David Laci tud felvilagositast adni), ahol tobbek kozt a Testimony is meg volt hirdetve, mint fellepo. Egy szep teli hideg napon elhatatroztuk hát egy cimborammal, hogy elmegyunk es megnezzuk oket. Nagy nehezsegek aran feljutottunk Makorol Pestre, nagy nehezen megtalaltuk a helyszint, stb. Vidaman ittuk a soroket, amikor egyszercsak megpillantottuk Forray mestert. Odamentunk, kezeltunk, stb, kerdeztuk: mikor kezdodik a koncert? Valasz: Ja, az sajnos elmerad… Sebaj, lagalabb a CD boritot alairattam vele. Mai napig ott virit a felirat: „Gabornak, aki 200 kilometert utazott az elmaradt koncerteret”. 🙂

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*