„A Jelek az egyik legjobban sikerült lemezünk”

Levélváltás Nagyfi Zoltánnal, az Omen zenekar dobosával – 1. rész

Nagyfi Zoltán lassan három évtizede az Omen dobosa. bátyja, a gitáros Nagyfi László mellett ő a zenekar másik alapembere. 1992-ben, a Brutális tangó lemezzel ismertem meg a zenekart, és lettem Omen-rajongó. A hosszú évek alatt sajnos egyetlen interjút sem olvastam Zolival. Amikor megkerestem a beszélgetés ötletével, az volt a válasza, hogy az Omenben nem ő szokott interjúkat adni. Felkértem, hogy rendhagyó módon tegyen kivételt, és röviden tekintsük át eddigi pályafutását. Következzenek Zoli gondolatai az elmúlt évtizedekről!

Kezdjük a legelején: hogyan lettél metalrajongó? Gondolom, hogy ebben meghatározó volt a bátyád befolyása. Emlékszel még arra, hogy melyik volt az első album, amivel megismerted a stílust? Mely zenekarok voltak az első kedvenceid?

Az első heavy metal album, amit nagyon megszerettem, a Judas Priest British Steel című lemeze volt. A Breaking the Law című dal akkora sláger lett, hogy szerintem nem volt olyan ember, aki ne ismerte volna. De nem ezzel kezdődött a heavy metal iránti rajongásom: kezdetben, a tesóm hatására a kicsit „lightosabb” hard rockot kedveltem meg. A közös gyerekszobában nem lehetett megúszni, hogy a kistesó ne azt hallgassa, amit a bátyja. Ő többek között Led Zeppelin-t, Deep Purple-t, Uriah Heep-et, Styx-et és Queen-t hallgatott.

Miért éppen a dobok?

Laci több formációban is játszott, miközben én sportoltam. Véletlennek tartom, hogy dobos lett belőlem. Focistaként igazolt játékos voltam, majd jégkorongozni kezdtem, amit édesanyám nem nagyon kedvelt; túl veszélyes sportágnak tartotta, mindenáron le akart beszélni róla… Közben annyit jártam a tesómék próbáira, hogy belém ivódott a muzsikálás. Éppen próbáló zenekart ritkán hall az ember… Nagyon tetszettek a dobosok, akikkel Laci játszott akkoriban, így Bodó Karcsi, Gigor Karcsi, Szakáll Miki játéka. A dob lényegében sportnak is tekinthető, sőt kőkemény sport, főleg a heavy metal műfajon belül. 1981-ben, 14 évesen választottam a dobot, mint hangszert. Édesanyám beíratott az Erkel Ferenc Zeneiskolába, ahol négy éven keresztül Nesztor Iván tanítványa voltam. A dzsessz tanszakra jártam, ami nem igazán tetszett, mivel a tesóm hatására a rockzene irányába tolódott az érdeklődésem, ugyanúgy, ahogy minden korombeli kamasznak.

Hogyan kezdődött a zenekarozás?

A barátaimmal megalakítottuk a Sámán zenekart, amelynek Beloberk Pisti, Wéber Attus, Sárközi Lajcsi, illetve jómagam voltunk a tagjai. Elkezdtünk énekest keresni. Kezdetben Szizsó volt az emberünk. Jó ideig a pincénkben zenélgettünk, majd meghívást kaptam a Pardon együttesbe, ami már jóval komolyabb dolog volt. Ebben a zenekarban Ablonczy Misi, Szűcs Kálmán és Varga Tibi voltak a társaim. Velük szerepeltem először hanghordozón, egy kislemezen, amit még Erdős Péter adott ki. Magyarul szólaltattuk meg a Europe The Final Countdown című dalát, ami, úgy gondolom, remekül sikerült, Ablonczy Misi hangja nagyon hasonlított Tempest-éhez. A Pardon zenekar után megalapítottuk a Medalion-t, ahol Szekeres Tomi lett a gitáros és Kőszegi Attila a basszusgitáros. Ez egy elég rövid ideig tartó zenekar volt. Utána Tomi megalapította a Szekeres Tamás Project-et, ahová meghívott dobolni. Ekkor jelent meg – Guitarmania címmel – az első nagylemez, amin szerepelhettem.

Először az Ossian harmadik lemezén, az 1990-as A rock katonái albumon hallottam a játékodat. Hogyan kerültél az Ossian-ba? Részt vettél a dalszerzésben is? Milyen volt akkoriban a hangulat a zenekarban? A frissen induló Omen miatt távoztál a csapatból, vagy egyébként is véget ért volna velük az együttműködésed?

A Szekeres Tamás Project-tel 1989-ben előzenekarként együtt turnézhattunk az Ossian-nal. Ezt nagy sikerként éltük meg, mivel ez volt az első országos turnénk. A turné után Paksi Endréék számomra ismeretlen okokból megváltak Galántai Zsoltitól és Pálvölgyi Lacitól. Engem kértek fel, hogy doboljak az Ossian-ban. Ez nagyon meglepett, de eleget tettem a kérésnek, sőt Vörös Gabi barátomat (akivel a Szekeres Tamás Projectben együtt játszottam) is elhívtam az Ossian-ba. Így komplett ritmusszekcióként csatlakoztunk Endréékhez.

1989-ben nagyon jó hangulatú próbáink voltak. Maróthy Zolival és Endrével elkezdtünk dolgozni az Ossian harmadik lemezén, az A rock katonái című albumon. Csináltunk egy erdélyi turnét, magyar zenekarként a Bikini után másodikként tudtunk koncertezni Erdélyben. Közben majdnem kihagytam az egyik legfontosabb zenekart, ugyanis a Pardon után 1987-ben a Beatricébe kerültem. Majdnem egy évig játszottam velük. Ekkoriban mindössze 19 éves voltam.

Három évtized távlatából hogyan emlékszel vissza az Omen megalakulására? Szekeres Tamás és a basszusgitáros, Ács András tudomásom szerint nem rendelkeztek metalos múlttal. Tamás 1989-ben kihozta első szólóalbumát, illetve a ’80-as évek közepén megfordult a Senator-ban, valamint Andrással közreműködtek Varga Miklós szólólemezein is. Ők hogyan kerültek a képbe nálatok?

Visszatérve az Ossian-hoz: a tesóm révén ekkoriban már nagy barátságban voltunk Kalapács Józsival és Ács Andrissal. Együtt jártunk szórakozni is. Laci ekkoriban a Pokolgép tagja volt, de testvérekként mindig arról beszélgettünk, hogy milyen jó lenne, ha valamikor együtt tudnánk zenélni. Miután Laci és Józsi elhagyták a Pokolgépet, megalakítottuk az Omen-t. Ekkor távoztam az Ossian-ból. Kihagyhatatlan lehetőség volt, hogy együtt zenélhessek a bátyámmal és a barátaimmal. Ács Andris a Varga Miklós Band-et hagyta ott az Omen miatt, majd Szekeres Tomi lett a második gitáros.

1991 és 1993 között, változatlan felállásban három nagylemezt rögzítettetek, amelyek mára egytől egyig a hazai heavy metal klasszikusaivá váltak. Milyen emlékeid vannak erről az időszakról? Hogyan működött az együttes? Kizárólag a zenélésből éltetek, vagy volt civil foglalkozásotok is?

Ebben az időszakban elég nagy sztárok voltunk, bár ezt a szót nem igazán szeretem, de azt hiszem, ezt nem nagyon lehet máshogy nevezni! 🙂 Nagyon nagy turnékat nyomtunk, telt házas művházak, szabadtéri színpadok… Ezeket az éveket leginkább a nagyon sok koncerttel tudnám jellemezni. Ekkoriban nem kizárólag a zenélésből éltünk, volt egy közös autós boltunk a tesómmal, Ladákkal és Daciákkal foglalkoztunk. 🙂 Ez volt a civil foglalkozásunk, ami tudott magától is működni, ezáltal nagyon sok időt tudtunk a zenélésre fordítani.

A korai Omen-lemezek hosszú ideig beszerezhetetlenek voltak, az első album ráadásul akkoriban csak kazettán és LP-n jelent meg. 2012-ben, a Kalapács 50 koncert kapcsán az 1997-es Idegen anyag mellett mindhárom korai album CD-, illetve újrakiadást kapott. Az eltelt időben azonban a Brutális tangó és az Anarchia a bolti forgalomban ismét elérhetetlenné váltak. Számíthatunk esetleg a közeljövőben ismételt CD-s kiadásokra ezekből a korai albumokból?

Valóban, jó ideig nem lehetett kapni az Omen-lemezeket. Ennek az volt az oka, hogy a Hungaroton már nem nyomta újra őket. Hála Istennek, a Hammer Records elvállalta, vagy jobb szóval, felvállalta a dolgot. Megragadva az alkalmat, itt is szeretném megköszönni, hogy időt, energiát és pénzt nem kímélve felkarolták ezt a dolgot, és újra elérhetővé tették az összes lemezünket. Sajnos a Brutális tangó és az Anarchia ismét eltűntek a boltok polcairól. A Hammer Records és a Hungaroton közötti szerződés részleteit nem ismerem, így nem tudom, mi az oka ennek, de nagyon szeretném, ha ezek az albumok is újra elérhetők lennének.

Három lemez után egy meghatározó pozícióban tagcsere történt. Mi volt az oka Szekeres Tamás távozásának? Hogyan találtátok meg Sárközi Lajost?

1993 végén Tomi úgy döntött, hogy csatlakozik az Omegához, azóta is a zenekar tagja. Lajcsival, mint már említettem, annak idején együtt zenéltem a Sámánban, így őt én ajánlottam a többieknek. Tartottunk meghallgatást is, mindenkinek nagyon tetszett a játéka, és emberileg is passzolt a zenekarba, így bevettük magunk közé. Együtt kezdtük el megírni a negyedik albumot.

A sajátomon kívüli, mértékadó vélemények szerint is az 1994-es Jelek album a legjobb hazai heavy metal lemez. Mi a véleményed 25 év távlatából erről a zenei anyagról? Én máig hibátlannak tartom.

Magam is úgy gondolom, hogy a Jelek az egyik legjobban sikerült lemezünk. A közönség reakcióiból is sokszor kiderült, hogy a rajongók ezt az albumot kedvelik a legjobban.

Több helyről hallottam pletykákat arról – és egyszer a tesód is utalt rá –, hogy 1994-ben angol nyelvű Omen-demók is készültek. Hitelesek ezek az információk? Ha igen, a felvételek fennmaradtak valamilyen formában, illetve van esély arra, hogy valamikor a rajongók is hallhassák ezeket a dalokat? Milyen felállással rögzítettétek a számokat?

A pletykáknak mindig van valami alapjuk, így ennek is. 🙂 Valóban készült egy angol nyelvű demónk, de nem Józsival, hanem Edwin Balogh közreműködésével, aki egy holland srác. Vele úgy jöttünk össze, hogy Szekeres Tomi lemezeit Nyugat-Európában is kiadták, így egy holland menedzser utazott Magyarországra, akinek nagyon megtetszett az Omen is. Szóba került egy Omen lemez nyugati kiadása, azonban az angol nyelvtudásunk nem igazán volt a topon. 🙂 Emiatt javasolta a menedzser Edwint. A demó véleményem szerint nagyon jól sikerült, de nem tudom, hogy fennmaradt-e bármilyen formában. Másrészt úgy gondolom, hogy a megjelentetésének sincs semmilyen aktualitása.

(holnap folytatjuk)