Noha a ’80-as évek legelején alakult meg a Dorsal Atlantica és a Vulcano, úgy gondolom, hogy a dél-amerikai metal színteret a Sepultura áttörése hozta közelebb a rajongókhoz. Erről a fejleményről különösen az akkori, megrögzött tapetrader-ek tudnának bővebben nyilatkozni. Ugyanakkor 25-30 éve nem feltétlenül az ottani bandák vitték a prímet a nemzetközi metal mozgalmat illetően.
Egy biztos, Brazília Dél-Amerika vezető „metal-exportőre”. Időtől és tértől függetlenül: Mystifier, Violator, Whipstriker, Farscape stb. Szerintem ezek a csapatok bőven ismertebbek bármelyik másik ottani (a kontinensről beszélek) csapatnál, leszámítva, mondjuk, a perui Mortem-et vagy a chilei Pentagram-ot. Természetszerűleg ez nem zárja ki azt a tényt, hogy a többi dél-amerikai országban ne lennének tehetséges metal bandák.
Idei – ottani – felfedezettem az Ecuador fővárosából, Quitóból származó Fullmoon Sacrifice. Mindössze hároméves múltra tekint vissza a Satanic Warlord dobos/énekes, valamint Acid gitáros/basszusgitáros/énekes alkotta formáció (emellett egyéb csapatokban is érdekeltek, hadd ne soroljam fel őket), azaz 2016-ban hozták létre a Fullmoon Sacrifice-ot, és a Sacrifice Your Soul for Metal demót (2017), illetve a Venomous Sound EP-t (2018) követően, idén dobták piacra bemutatkozó kiadványukat, a Prime Hex-et.
Esetükben egy az egyben old school metalról beszélünk, egészen pontosan a korai, illetve mai német vonal jelenti számukra a kiindulópontot. A harangzúgással, felhőszakadással bevezetett nyitótételt, a Satan’s Legacy-t például kifejezetten a Running Wild Branded and Exiled című klasszikusa ihlette; kis túlzással rá is lehetne énekelni annak a refrénjét az ecuadoriak szerzeményére. Furcsa az is, hogy nem egy velős, döngölős szerzeményt zúdítanak a nyakunkba, hanem egy 8 és fél perces, középtempós dalt. Ezt követően az akusztikus gitárral kezdődő Metal Arise tartja a tempót; a maga 6:14-ével ez is viszonylag hosszú szerzemény, így az első két felvétel után akár azt is mondhatnánk, hogy nehéz elkapni a fonalat. Azonban ez csak látszat, mert a nóta háromnegyedénél speed-be váltanak, ami pedig arra utal, hogy a Desaster munkásságával is tisztában vannak. Utóbbi vélhetően nagy kedvence az dél-amerikai duónak, ugyanis a Fullmoon Sacrifice és a barokk hangulatú kezdéssel átszőtt Cyclon Leather & Metal Infernal-t és népi zenekarát juttatta eszembe.
Nagyjából fele-fele arányban kaptak helyet a korongon a középtempós, valamint a gyors tételek: a szellős, „laza” The Older One-t például a Slayer mindenható Black Magic-jének motívumát felvonultató Possessed by Metal, a váltással tűzdelt Heavy Metal Nightstalker és a Maximum Speed Metal „kontrázza meg”. Mind a számcímek, mind a szövegek a ’80-as évek közepére utalnak, hiszen a mágiával, sátánizmussal, alkohollal, drogokkal, metallal foglalkozó tematika a metal muzsika hőskorába repít vissza bennünket.
Nem hallgathatom el, hogy basszusgitáron Equidnos segítette ki a bandát a felvételek alatt. Az ő ténykedése kizárólag session jellegű, ennek megfelelően futamai nem töltenek be meghatározó szerepet, de kétségtelenül hozzátette a magáét a végeredményhez. Az anyagot otthonukban, azaz Quitóban, az Evil Sounds stúdióban rögzítették, a hangzása a maga nemében és műfajában kielégítőnek mondható, tehát a megszólalással nincs gond, igaz, a zene nem feltétlenül robbantja szét a hangfalakat.
Mindent egybevetve, a magam részéről egy kifejezetten jó, kellemes, abszolút a dicső múltat felidéző alkotásnak tartom a Prime Hex-et. A lemezt minden old school rajongónak ajánlom; kizárt dolognak tartom, hogy megbánnák, ha végighallgatnák vagy beszereznék maguknak a művet. Kérem a következőt!
Leave a Reply