Fates Warning: The Spectre Within (1985)

Ugyan nem ül kerek évfordulót, de ma jubilál a Connecticut állambeli Hartfordból származó brigád második albuma, amely 1985. október 15-én lett először elérhető a nagyközönség számára. Jim Matheos gitáros és John Arch dalnok neve fogalom metálos berkekben, ráadásul manapság egy saját nevükön futó, közös projektet is működtetnek. Lássuk azonban, mivel szórakoztattak bennünket 34 évvel ezelőtt!

Amikor a nyolcvanas években először hallottam ezt a remekművet (a debüt anyagukat csak később ismertem meg), az első benyomásom az volt, hogy furcsa. Progresszív power, az nyilvánvaló. Jó zenei részek bukkannak fel végig, igényes hangszereléssel. De ki ez a Dickinson-iskolából kinőtt, Bruce mesternél magasabb hangfekvésben vonyító ürge, aki ennyire „széténekli” a dalokat? Eleinte nem tudtam mit kezdeni vele, de a zene tetszett, úgyhogy hallgattam is serényen. Arch témái – akkor még ifjú – füleimnek nem csupán szokatlanok, hanem követhetetlenek, megjegyezhetetlenek voltak. Mindig valami más hajlítást, kacifántot alkalmazott, mint amit vártam. Ez a kiszámíthatatlansága döbbentett rá végül John maestro zsenialitására. Pörgött a CD, sorjáztak egymás után a nóták, mígnem egyszer csak azt vettem észre, hogy beleivódtak az énekdallamok az elmémbe, méghozzá bonyolultságuk ellenére kitörölhetetlenül. Innen kezdve tudtam: ez az a fajta zene/ének szimbiózis, amely megunhatatlan számomra. Most is órák óta megy a lejátszóban, újra és újra.

Nos, vegyük sorra, mit nyújt ez a hét mestermű, bő 48 percben! Sejtelmes óraketyegés a fúvó szélben… ezzel az effekttel indít a Traveler in Time, utalva az idő megállíthatatlan mivoltára. Miután kisvártatva elnémul az óra, felcsendül egy Big Ben-szerű harangjáték, alatta súlyos gitárral. Lassan kibontakozik a zene, megérkeznek a már fentebb taglalt, különleges énekdallamok. Szépen csordogál az „Időutazó”, mígnem a roppant hangulatos gitárszólók közé ágyazva csodás, több szólamban egymásra kevert vokálokat ereszt meg dalnokunk. A dal végén visszatér a nyitó gitármotívum, immár szaggatottan/menetelősen, amelyre Arch még rákontráz egy hihetetlen énektémával.

Következik a minden ízében zseniális Orphan Gypsy, egy olyan refrénnel, amelyet csak egyetlen ember képes kiötleni: John Arch. A fickó egyszerűen lenyűgöz míves cikornyáival. A Without a Trace-ben szinte magam előtt látom a megénekelt, menekülő nyulat. Jó húzós nóta, nagyszerűen összerakott dalszerkezettel. Ezután megismerkedhetünk az alvilág kalózaival: nincs kegyelem, a Pirates of the Underground bő hét perce magába szippant és elvarázsol. Két perccel a szám vége előtt, egy fél másodpercnyi leállás után kissé begyorsul a szekér, amely kitart a hátralévő időben.

Ötödikként a lemez csúcspontja is elérkezik. A The Apparition elképzelhetetlen dallamai elvarázsolnak egy ködbe vesző, távoli világba. Képtelenség leírni, hallani kell! „Kyrie eleison, kyrie eleison” – csendül fel a gregorián ének a középkori templom félhomályában, az arc nélküli, csuklyás szerzetesek révén… Indul az album legtempósabb szerzeménye, hallgatóját egy letűnt korba ragadva magával. Uram irgalmazz, Krisztus kegyelmezz! Eljutottunk a hetedik, záró tételhez, amely a maga 12 perces hosszával egy valóságos mini metal-opera. Már a címe is hátborzongató: Epitaph (Sírfelirat). Az egyidejűleg akusztikus és elektromos gitárok által aláfestett, túlvilági vokáltémákból kimondottan fenyegető, szigorú menetelés bontakozik ki. Minden hang pontosan ott van, ahol lennie kell. Alvilági utazásunk utolsó két percében elérkezik a magasztos vokálokkal és billentyűtémákkal végigkísért, doom metalnak sem utolsó befejezés.

Aki egy kicsit is nyitott a különleges, nem egyből a fülben megragadó muzsikákra, itt rálelhet a maga zenei Paradicsomára! Az első pillanattól az utolsóig egy szomorúan szépséges utazás vár ránk. Végezetül azt kell, hogy mondjam, egy esztendővel később ezt a tökéletes remekművet is sikerült túlszárnyalniuk az Awaken the Guardian című csodával. Mindkét album a Fates Warning megkerülhetetlen, örök érvényű darabja. Amennyiben ismered őket, és kellőképpen nyitott vagy a zenéjükre, tudod, miről áradoztam az elmúlt percekben. Ha viszont még nem hallottad az említett gyöngyszemeket, ideje gyorsan rájuk keresned!

About John Quail 52 Articles
Ifjúkora óta a hard rock és a heavy metal műfaj megszállottja, de időnként szívesen hallgat reneszánsz zenét vagy akár templomi gregorián énekeket is. A történelem, ezen belül elsősorban a magyar középkor kedvelője.

1 Trackback / Pingback

  1. Arch/Matheos: Winter Ethreal (2019) – Rattle Inc.

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*