Ez az írás kivételesen hadd legyen a szokásosnál is személyesebb, hiszen számomra ez a nap nemcsak az olvasókkal, hanem régen látott barátokkal és egy külföldön élő kollégával való találkozóról is szólt.
Előtörténetként röviden felidézném, hogy a nyomtatott Metal Attack/Rattle Inc. fanzine-t 1989-1991 között gyakorlatilag öten írtuk: Benjoe, Vilmosh, Attermann, Vectomi és én. Miután befejeztük a közös munkát, életünk addig párhuzamos ösvényei elkanyarodtak egymás mellől, magyarul onnantól nem kerestük egymás társaságát. A fanzine (webzine) 2016-os újraindulásával reaktiválódtak ezek a kapcsolatok, még ha az egykori kollégák közül csupán Attermann/Atter-M is vesz részt tartósan ebben a projektben.
Egyetlen kivétel volt: Vilmosh, azaz Varga Vili, aki az utóbbi években nagyon más vonalon mozgott, és ezért még csak egy rövidebb cikk megírására sem tudtam őt rávenni. A sors úgy hozta, hogy legalább negyedszázadnyi kihagyást követően most szombaton, közvetlenül az olvasótalálkozót megelőzően ültünk le ismét egy személyes beszélgetésre. S hogy mi történt vele az azóta eltelt időben? Az erről szóló interjút is hamarosan olvashatjátok.
De ugyanilyen nagy ajándék volt számomra, hogy egy hasonlóan hosszú szünet után az olvasótalálkozón ismét kezet rázhattam Attermann-nal, aki bár egy ideje már csapatunk lelkes tagja, de személyesen utoljára a ’90-es évek elején találkoztunk. Németországban élő kollégánk, Novák Norbert pedig kifejezetten erre az alkalomra látogatott haza; több mint két éve dolgozunk együtt, de egészen mostanáig kellett várni arra, hogy „offline” is szót válthassunk egymással.
Számomra már csak ezek miatt is ünnep volt ez a nap, amelynek fényét tovább emelték rendezvényünk vendégei. Elsőként az egykori Classica zenekar három alapító tagjával, Szalai Tamás billentyűssel, Fejes Zoltán gitárossal és Weitner Ferenc dobossal ültünk ki a pódiumra, akikkel felidéztük a csapat karrierjének legfontosabb mérföldköveit, majd azt fejtegettük, vajon pechsorozat vagy sorsszerű volt, hogy nem tudták befutni azt a pályát, amelyre pedig mindenki hivatottnak tartotta őket. Az elhangzott beszélgetés hamarosan írásos formában is elérhető lesz oldalunkon.
És amire nem volt még példa a Rattle-olvasótalálkozók történetében, Zoli és Tamás két dalt élőben is előadtak a Classica legelső (1989-ben elkészült, de végül meg nem jelent) albumáról: az Instrumentális című szerzemény rövidített változatban, a Magad vagy a csoda című egykori slágernóta pedig Fejes Zoli énekével hangzott el.
Somogyi „Manitou” Péter csaknem öt éven keresztül volt a legendás Hunky Punky üzlet arca, nála vásároltuk a heavy metal műfajával kompatibilis ruházatunkat, kiegészítőinket. A vele folytatott beszélgetés során izgalmas kulisszatitkokra is fény derült – ezeket hamarosan írásban is megosztjuk veletek. Ami számomra a nap csalódása volt, hogy bár ígéretet kaptunk rá, a holmik jelenlegi tulajdonosa végül mégsem tudta leszállítani a találkozóra a Hunky Punky megmaradt készletét, amelynek darabjait pedig meg is vásárolhattuk volna. Azon leszek, hogy a következő alkalommal pótoljuk ezt a mulasztást.
Somogyi Peti persze elhozta saját piros-fekete csíkos darázsgatyáját, és Jakab Viktornak köszönhetően életemben először én is magamra ölthettem egy ilyen emblematikus ruhadarabot.
Remélem, a megjelentek is jól érezték magukat. Decemberben folytatjuk!
Leave a Reply