A stoner rock atyaúristeneinek pályafutása szűk egy évtizeden át, 1987-től 1996-ig tartott. Katzenjammer néven kezdték, két évvel később lett belőlük Sons of Kyuss, amit ’91-ben rövidítettek le Kyuss-ra. Öt éven belül négy stúdióalbumot jelentettek meg; a basszusgitáros Scott Reeder-nek a harmadik és negyedik, a dobos Alfredo Hernández-nek pedig az utolsó Kyuss-albumon élvezhettük a játékát.
A csapat két alapemberére, az énekes John Garcia-ra és a gitáros Josh Homme-ra a banda feloszlását követően is bőven ömlött a reflektorfény (Slo Burn, Unida, Hermano, illetve Queens of the Stone Age, Eagles of Death Metal, Them Crooked Vultures). Sőt az első Kyuss-ritmusszekció tagjai, a bőgős Nick Oliveri és az ütős Brant Bjork is komoly ismertséget vívtak ki maguknak (egyfelől Mondo Generator, Bloodclot!, másfelől Fu Manchu, Brant Bjork & The Bros, hogy csak a legnevesebb bandákat említsem). Reeder és Hernández sokkal inkább a háttérbe húzódva maradtak aktívak, és különböző formációk tagjaiként adták a nevüket számos lemezhez. Elsőként nézzük, a basszusgitáros mit tett le az asztalra az elmúlt több mint két évtizedben!
Az 1965-ös születésű Reeder, akit időnként összetévesztenek a Fu Manchu ugyanilyen nevű dobosával, a ’80-as évek közepén a Darkside nevű csapatban kezdte, majd az Across The River-ben folytatta pályafutását. Amikor Scott „Wino” Weinrich 1990-ben újraindította a The Obsessed-et, Reeder is csatlakozott hozzá, és játszott a csapat 1991-es albumán, a Lunar Womb-on. Egy évvel később innen igazolt át a Kyuss-ba.
Utóbbi csapat feloszlását követően egy rövid ideig a Tool-t segítette ki, amíg csak Keenan-ék meg nem találták erre a posztra állandó zenésztársukat, a máig oszlopos tag Justin Chancellor-t. Amikor John Garcia a Slo Burn után megalapította az Unidát, kis késéssel egykori zenésztársa is csatlakozott hozzá. Így a Coping with the Urban Coyote lemezen még nem, a 2003-as For the Working Man-en viszont már Reeder pengette a vastag húrokat. Apropó, vastag húrok: a balkezes muzsikus játékának különlegessége, hogy hangszerén rendhagyó módon a vékony húrok vannak felül.
Reeder az ezredfordulón játszott a Sunn O))) ØØ Void című albumán, a rá következő évben pedig létrehozta saján lemezstúdióját, a The Sanctuary-t, ahol zenei producerként számos anyag készítésénél bábáskodott. A legnevesebbek ezek közül talán az Orange Goblin 2002-es Coup de Grace-e, a Karma To Burn 2010-ben készült Appalachian Incantation-je, illetve az Electric Magma 2012-es Canadian Samurai II-ja volt, de a már említett The Obsessed és Sunn O))) albumok felvételeinél is ő ült a hangmérnöki székben. A Sixty Watt Shaman 2002-es Reason to Live anyagánál szintén nem csak háttéremberként segédkezett: a SWS egyik koncertjén ő bőgőn, a régi harcostárs, Wino pedig gitáron csatlakozott a zenekar tagjaihoz, és így, élőben rögzítették az All Things Come to Pass című nótát, amely aztán a korongra is felkerült.
2003-ban ő is ott volt a között a hét muzsikus között, akiket a Metallica meghallgatott a távozó Jason Newsted lehetséges utódaként. Mint tudjuk, Hetfield-ék végül nem őt választották.
2004-2005 között a Goatsnake-ben, ezzel párhuzamosan pedig a Bütcher nevű csapatban játszott; előbbivel a Trampled Under Hoof EP-t (2004), utóbbival az Auricle albumot (2005) rögzítette. 2006-ban jelent meg első, és mindeddig egyetlen szólólemeze, a Tunnel Vision Brilliance, amelynek valamennyi dalát ő írta, és minden hangszeres részét ő játszotta fel.
Néhány koncert erejéig beszállt a szintén stoner rock-ot toló Nebulába, nevét adta olyan „nevenincs” csapatok albumaihoz, mint a The Freeks, a Ten East és a Yawning Sons, 2011 júliusában pedig ismét John Garcia-val lépett színpadra, amikor is a Kyuss Lives! európai turnéjának négy koncertjén helyettesítette Nick Oliveri-t. Ugyanebben az esztendőben vendégszerepelt honfitársaink, a progresszív metalt játszó Angertea Distrust EP-jének címadó dalában.
S hogy milyen helyzeteket produkál az élet: a Kyuss Lives!-es jelenését követően Josh Homme meggyőzte Reeder-t, hogy csatlakozzon hozzá abban a keresetben, amelyben megtámadták egykori zenésztársaikat, Garcia-t és Brant Bjork-ot a jogtalan zenekarnév-használat miatt. A bíróság nekik adott igazat, amelyet követően az alperesek kényszerűségből Vista Chino-ra változtatták együttesük nevét.
A basszusgitáros 2012-ben rövid időre csatlakozott az Evan Seinfeld énekes (ex-Biohazard) és Ira Black gitáros (ex-Lizzy Borden, ex-Metal Church, ex-Vicious Rumors) nevével fémjelzett Attika 7-hez, ám hanganyagot nem rögzített velük. A rá következő évben viszont megtörtént az, ami sitcom-írók tollára kívánkozik: a Sun & Sail Club nevű csapatban egyesítette erőit a két Scott Reeder (plusz a Fu Manchu-gitáros Bob Balch), s hogy ne okozzanak túl komoly fejfájást a rajongóknak és a szakmabelieknek, a basszusgitáros második keresztnevét is használja ebben a bandában, így ő lett Scott Thomas, míg a Fu Manchu ütőse maradt szimplán Scott (Reeder). Az azóta négytagúvá bővült zenekar eddig két nagylemezt jelentetett meg (Mannequin – 2013, The Great White Dope – 2015).
A Foo Fighters-főnök Dave Grohl-nak újabb nagyszabású projektjéhez, a 2013-as Sound City: Real to Reel filmzenealbumhoz számos kollégáját sikerült megnyernie közreműködőnek, köztük Reeder-t is, aki a From Can to Can’t című szerzeményben penget. Az alkalmi szupergroup produkcióját Grammy-díjjal honorálták. Még ugyanebben az évben a basszusgitáros Jake E. Lee zenekara, a Red Dragon Cartel bemutatkozó albumának War Machine című dalában is vendégszerepelt, 2014-ben pedig csatlakozott az ugyancsak stoner rockot játszó, 1997 óta létező Fireball Ministry-hez; közös munkájuk gyümölcse eddig egyetlen album, a 2017-es Remember the Story.
Míg a zene világában hősünk igazi vándormadárnak tűnik, a magánéletben annál hűségesebb típus, hiszen több mint három évtizeddel ezelőtt kötött házasságot párjával, Renee Siva Reeder-rel, akivel a kaliforniai Banning-ben él.
Leave a Reply