Jót szoktam derülni a köztünk lévő különbségen, eltérő zenehallgatási szokásainkon: a feleségem, ha tetszik neki egy zene, lépten-nyomon azt pörgeti, aztán két hét vagy egy hónap múlva ugyanezt teszi egy másik albummal. Ezzel szemben én tartalékolok, beosztom a jót, élek a változatosság adta lehetőséggel, így egy-egy lemez jóval ritkábban kerül elő nálam. Egyszer-kétszer meghallgatom, aztán jó időre talonba kerül. Nem szeretem a monotóniát, igyekszem minél változatosabb zenei élményben részesíteni magam.
Nincs általános recept, mindenki úgy hallgat zenét, ahogy az neki a legjobb. Mindez csak annak kapcsán jutott eszembe, hogy a lemezismertetőkhöz sűrűbben – naponta vagy kétnaponta – veszem elő az adott anyagot (szakítva ezzel a fent említett szokásommal), ugyanis ez kell ahhoz, hogy az új zene jó ismerősömmé váljon, valamennyire belém épüljön. De ilyenkor sem csak ezt az egy albumot hallgatom, hanem felváltva más alkotásokkal.
Ti hogy vagytok ezzel?
Nálam gyakran váltják egymást az albumok, de időnként előfordul, hogy egy-egy alkotás „beragad” az asztali CD-játszóba vagy a Discman-be. ?