Csalódások

A zenei újságokban vagy a netes médiumokban általában az év végi értékelésekben szokott helyet kapni egy-egy ehhez hasonló cikk, amelyben az adott év csalódást okozó kiadványait vagy eseményeit sorolják fel. Bár még messze van, de „Legyen nekem karácsony!” címszóval az alábbiakban összeállítottam az én eddigi, ilyen jellegű listám. Kezdjük néhány nagyobb együttes nemrég megjelent produkciójával. Annál is inkább, mert ezeknek most van aktualitásuk.

Itt van mindjárt a sokak által felmagasztalt új Slipknot-lemez. Ezzel is az a bajom, mint rengeteg más, mostani kiadvánnyal, hogy bár kétségtelenül vannak rajta jó dalok, mint például a Solway Firth vagy az Unsainted, viszont az album egészét tekintve több a középszerű, átlagos vagy éppen töltelékszám. És ez az általam hallott korábbi cuccaikon is pont így van. Engem valahogy sosem győztek meg igazán a zenéjükkel. Az olyan uncsi tételek, mint az itt hallható Spiders vagy a My Pain nálam teljesen kizárja, hogy jó albumról beszélhessünk. Nem beszélve az 1-2 perces, zenei értelemben teljesen értéktelen közjátékokról.

Nálam ők is a „nagyobb a füstje, mint a lángja” kategóriába tartoznak. De mivel Kerry Kinget is a Slipknot élő előadása győzte meg, így jövő februárban lehet, hogy én is adok magamnak még egy esélyt, hogy megváltozzon róluk a véleményem. 🙂 Annál is inkább, mert a Behemoth-tal jönnek, akikért viszont igencsak odavagyok! De ettől függetlenül ez a lemez akkor sem több nálam 3/5 pontnál.

A következő szürke folt számomra a Korn idei, Nothing című korongja. A Slipknot-tól eltérően nekik viszont egy albumuk, a ’99-es Issues abszolút favorit nálam. Igaz, azóta volt még 1-2, talán jónak is mondható lemezük, de mára szerintem sajnos ők is az erősen önismétlő csapatok közé sorolhatók. Ez az új produkció is elég halványra sikeredett. Olyan, mintha lemezről lemezre mindig ugyanazoknak a számoknak az átdolgozását hallanám tőlük. Jóllehet, egy idő után és bizonyos mértékben ez majdnem minden, nagyobb múlttal rendelkező bandáról elmondható,de a Korn-ra és főleg erre az albumra ez különösen igaz.

Szintén nem vagyok kibékülve az új Rammstein-anyaggal sem. Főleg, mert ennyi évvel a legutóbbi lemezük után szerintem bőven lett volna idejük kidolgozni egy jóval ütősebb, ötletesebb számokat tartalmazó albumot is. Ehelyett jött ez az összességében igencsak populáris hangulatú „izé-metal”. Bár a Rammstein esetében a zenei műfajok mindig is egybemosódtak, de itt most szerintem bizonyos dalokban túl sok műfajidegen ötlet kapott helyet. Persze ezt akár az album erényei közé is lehetne sorolni. Nézőpont kérdése. Az is lehet, hogy a Deutschland című, előzetesen kijött klipes szám után én vártam túl sokat ettől a lemeztől. Ki tudja? Az a dal viszont tényleg egy ízig-vérig igazi Rammstein-nóta (a klipről nem is beszélve). Kár, hogy kevés hozzá hasonló szerzemény található az albumon. A szintén klipes Radio-t viszont ki nem állhatom, főleg a refrénjét. Igazi köcsög dal! 🙂

Viszont ide is be kell szúrnom, amit a jövő heti, Reise, Reise lemezükről írt cikkemben is megemlítek velük kapcsolatban. Azt, hogy a Rammstein – mindezen kritikáim ellenére – mindig is az egyik kedvenc együttesem marad. Az ő munkásságuk reális megítéléséhez legalább egyszer koncerten is látni kell őket: a hangzás, a hangulat és a mindent felülmúló látvány egy olyan sajátos atmoszférát teremt a fellépéseiken, amit kizárólag náluk tapasztalhat meg az ember. Minden kétséget kizáróan ma ők az egyik legjobb koncertbanda a világon. (De remélem, a színpadi csókból nem csinálnak rendszert!) 🙂

És részben ehhez a német csapathoz kapcsolódik az utolsó előtti zsémbeskedésem is. Számomra ugyanis felfoghatatlan, hogy idén nyáron európai stadionturnén volt két akkora banda, mint a Rammstein és a Metallica, és egyik koncertsorozatnak sem volt egy nyomorult magyar dátuma… No komment.

Végül jöjjön egy szintén koncerttel, illetve fesztivállal kapcsolatos negatívum a nyárról. Ha egy kicsit ironikusra akarnám venni a figurát, úgy fogalmaznék, hogy a korábbi évekhez hasonlóan idén ismét sikerült egy olyan húzónévnek számító metal bandával (a Cradle of Filth-szel) szerződnie a FEZEN fesztivál szervezőinek, akik ilyen-olyan indokra hivatkozva végül kurvára nem léptek fel a rendezvényen. Pont. Persze előfordul az ilyen. Na de sorozatban? Ez már über pech a szervezők számára, nekünk, látogatóknak pedig szopás!

Most szándékosan csak az úgymond sztárcsapatokkal és a nagyobb tömegeket érintő rendezvényekkel kapcsolatos, részemről negatív megítélésű történéseket vettem lajstromba. Visszanézve az év eddig eltelt időszakára, azért összességében nem lehet okunk panaszra. Az idén is jelent meg jó pár igazán frankó zene, és szerencsére koncertek is voltak bőven, szóval NO PROBLEM!!!

Ui.: E cikk megírása utáni napon olvastam több netes oldalon is, hogy a november 15-én átadásra kerülő új Puskás Stadion hangrendszerét és akusztikáját az egyik éjszaka, több órán keresztül a Rammstein Deutschland című számával tesztelték. A szerzők szerint ez talán nem véletlen, és arra enged következtetni, hogy a banda jövő évben folytatódó stadionturnéjának LEHET, hogy lesz magyar állomása is. Ez persze még csak feltételezés, de hátha…