Számomra mindig is CDG (eredeti neve Christopher Lee DeGarmo) és az énekes Geoff Tate volt a Queensryche arca, holott a lavinát nem ők, hanem a másik gitáros, Michael Wilton indította el, amikor 1978-ban létrehozta az együttes kezdeti csírájának számító Jokert, amihez egy évvel később csatlakozott DeGarmo. Wiltont és a basszusgitáros Eddie Jacksont viszont nevük és külsejük hasonlósága (jellegtelensége) miatt mindig is összekevertem; náluk jóval karakteresebbnek találtam a törékeny, keskeny arcú muzsikust, aki ráadásul a zenekar fő dalszerzője is volt.
A ’90-es években azonban eltávolodtam az együttestől: a Promised Land album még úgy-ahogy bejött, a rá következő Hear in the Now Frontier erősen (megkésett) grunge-os stílusával azonban már nem tudtam mit kezdeni. Úgy tűnik, DeGarmo sem, mert ennek a lemeznek a megjelenését követően, 1997-ben búcsút intett társainak. A Queensryche csapategysége, klasszikus felállása másfél évtized után megbomlott, Chris helyére Kelly Gray került, az alapító gitáros pedig új kihívások után nézett.
Mindenekelőtt civil hivatást válaszott magának, magánrepülőgép-pilóta lett, és e szenvedélyének mind a mai napig hódol. Ahogy a zenének sem fordított soha hátat. Sőt: közvetlenül a QR-ból való távozása után csatlakozott Jerry Cantrell zenekarának turnéjához, amelyen a szőke gitáros frissen megjelent szólólemezét, a Boggy Depot-t népszerűsítették. A következő évben pedig DeGarmo, két másik Alice in Chains-muzsikus, Mike Inez basszusgitáros és Sean Kinney dobos, valamint a Sponge-énekes Vinnie Dombroski létrehozták közös bandájukat, a rövid életű Spys4Darwin-t, amellyel egyetlen EP-t jelentettek meg, a 2001-es Microfish-t.
A Seattle vonzáskörzetébe tartozó Wenatchee-ben élő Chris-nek természetesen Cantrell-lel és az AIC-vel sem szakadt meg a kapcsolata. Slide gitáron játszott kollégája 2002-es, Degradation Trip című szólóalbumának egyik számában, az Anger Rising-ban; 2005 januárjában ő is színpadra állt az Alice in Chains még élő tagjaival a Tsunami Continued Care Relief Concert-en; illetve a banda tavaly megjelent albumán, a Rainier Fog-on is hallható a játéka, akusztikus gitáron, a Drone című dalban.
Hasonlóan szórványos DeGarmo és egykori csapata, a Queensryche együttműködése. Chris nem csak hogy játszott az együttes 2003-as albumán, a Tribe-on, de zenét és szövegeket is írt a dalokhoz. És bár ezt követően ismét elváltak útjaik, a felek a mai napig jó barátok maradtak: az idén már 56 éves gitáros például heti rendszerességgel golfozik Tate-tel és Wilton-nal (természetesen külön-külön, amióta társai 2012-ben az énekesnek is útilaput kötöttek a talpára).
S hogy még tiritarkább legyen a kép: 2011 januárjában DeGarmo is fellépett az NFC (az amerikai futballszövetség) Seattle-i rájátszás-mérkőzésének félidejében tartott gálakoncerten. Zenésztársai Michael Wilton, Mike Inez és a Heart dobosa, Ben Smith voltak.
A Queensryche egykori, legendás gitárosa jelenleg egyetlen zenei projektben érdekelt, a The Rue-ban, amelynek énekese nem más, mint a lánya, az idén már 26 éves Rylie. Csapatuk 2015-ben jelentette meg eddigi egyetlen anyagát, a zenekar nevét viselő hatszámos EP-t, amelyen a DeGarmo-lány vokális témáit alapvetően akusztikus gitár kíséri.
Ui: Chris annak idején többek között azért szállt ki a QR-ból, hogy – zenésztársaival ellentétben – sikerüljön egyben tartania a családját. Ez akkoriban össze is jött neki, mostanra viszont már ő is az elvált férfiak táborát gyarapítja…
Leave a Reply