Szubkultúrák: a japán Visual Kei

Amikor megláttam az első fotókat ennek az igen látványos irányzatnak a képviselőiről, arra gondoltam: na, a japcsik megint túltolták a biciklit, jól rágyógyult az ujjuk a hajlakkos flakon nyomógombjára. Az X Japan és a D’erlanger tagjai tényleg úgy néznek ki, mint a punknak állt glam metalosok. Aztán kiderült, hogy ez egy önálló irányzat, a Visual Kei, amelyre külsőségek tekintetében az egészségtelen mennyiségű smink, hajlakk és hajfesték, az igen látványos öltözék, összességében pedig az androgün megjelenés jellemző.

A Visual Kei egyébként egy hibrid szóösszetétel: japánul Vijuaru Kei, ami angolul Visual Style-t vagy Visual System-et jelent. A rajongók eredetileg Okeshou Kei-nek (Make-up Style) hívták az irányzatot. Ebben azonban nem volt valódi tartalom, üzenet, így ebből lett előbb a Visual Shock Kei, majd ez rövidült le Visual Kei-re, illetve egyszerűen V-Kei-re.

Egyes nyugati „szakértők” szerint a Visual Kei egy zenei stílus, amelyben a glam, a punk rock és a heavy metal elemei keverednek. Yoshiki, az X Japan vezetője, dobos-billentyűse azonban úgy véli, sokkal inkább egyfajta szellemiség, amelynek külsőségeiben az önkifejezés szabadsága ölt testet. Az X Japan dühös muzsikája például elutasította a helyi társadalom konformista szabályait, amelyek mindenkit egyformává kívántak alakítani. Az ide sorolható zenekarok – legalábbis kezdetben – éppúgy játszottak elektronikus, mint punk-, pop- vagy rockzenét.

A mozgalom első fénykorát a ’80-as évek végén, ’90-es évek elején élte. Az irányzat úttörői a már említettek mellett olyan csapatok voltak, mint a Dead End, a Buck-Tick és a Color, akikre többek között olyan nyugati előadók hatottak, mint David Bowie, a Kiss, a Twisted Sister, a Hanoi Rocks vagy a Mötley Crüe.

A korszak legnépszerűbb csapata azonban kétségtelenül az 1982-ben alakult X Japan volt, akik kezdetben szimfonikus elemekkel átszőtt power/ speed metal-t játszottak, később viszont a progresszív hangzás felé fordultak, ezzel párhuzamosan, 1995-ben imázst váltottak, és elhagyták az addigi harsány külsőségeket.

Marty Friedman gitáros (ex-Megadeth) egyszer úgy nyilatkozott, az X Japan a Visual Kei legnagyszerűbb képviselője, és zeneileg a legváltozatosabb is; ő maga kifejezetten miattuk kezdett el érdeklődni a japán rock iránt.

Az X Japan volt a távol-keleti szigetország első olyan zenekara, amely úgy ért el mainstream sikereket, hogy közben független kiadónál volt. 1992-ben Yoshiki-ék az amerikai piacon is megpróbálták megvetni a lábukat, még az Atlantic Records-szal is sikerült leszerződniük, ám az áttörés végül nem jött össze nekik.

Az irányzat másodszorra a kétezres évek elején került a reflektorfénybe. Ez volt a Neo-Visual Kei korszaka, amelynek képviselői háromdimenziós anime- vagy mangafiguráknak tűnnek. E csapatok zeneileg inkább a heavy rock-vonalat követték, ám ennél is fontosabbak voltak számukra a külsőségek. Kritikusaik szerint belőlük már hiányzott a lázadás tüze és az egyediség, jól láthatóan egymást másolták. És bár művészileg messze nem voltak olyan karakteresek, mint elődeik, paradox módon mégis ők értek el komolyabb nemzetközi sikereket.

A Visual Kei legnagyobb rajongói közösségeit ma az Egyesült Államokban, Brazíliában, Német-, Lengyel-, Orosz- és Franciaországban találjuk. A japán „látványművészek” többek között olyan nyugati előadókra hatottak, mint Marilyn Manson, a Tokio Hotel vagy Lady Gaga.