„Mindig próbáltuk a legjobbat kihozni a koncertekből”

Levélváltás Wéber Attilával, az egykori Sámán zenekar gitárosával

Rosszkor voltak rossz helyen. Mármint a magyar metal zenekarok a ’80-as években. Tudjuk jól, hogy a politika majdnem megfojtotta a hazai metal színteret, azonban a Pokolgép Totális metál lemeze megnyitotta a kapukat a magyar underground bandák előtt. Ezek közül az egyik legtehetségesebb, legjobb mindenképpen a Sámán volt. A csapat történetét az egykori gitáros, Wéber „Attus” Attila mesélte el nekem.

Attus, üdvözöllek magazinunk nevében, és örülök, hogy elfogadtad az interjúfelkérést! Egy kis időutazásra szeretnélek invitálni…

Köszönöm a megtisztelő felkérést!

Mikor, hogyan, kinek/minek a hatására fordultál a hard rock/heavy metal felé?

A szüleimnek rengeteg lemeze volt, a legváltozatosabb zenék szóltak otthon, így kialakult bennem egyfajta ízlés. Sok koncertre is jártunk, általában nyáron, a balatoni üdülések alkalmával. Azután a baráti körömön keresztül ismertem meg még jobban a nagyvilág zenéit és azon belül a rockot. A rock-metal mozgatott meg igazán testileg-lelkileg, mert olyan energiát és életérzést adott, mint semmi más.

Annyit tudtam meg rólad, hogy tinédzserként Nagyfi Lászlótól, a Pokolgép gitárosától tanultál meg játszani.

Nagyfi Laci akkor még a Ninive zenekarban gitározott, később lett a Pokolgép tagja, ami még jobban inspirálni kezdett bennünket, mert az egész baráti köröm (Beloberk Pisti, Sárközi Lajcsi, Csekő Gabi) hozzá járt tanulni. Sokszor mentünk a Pokolgép koncertjeire is, amikből szintén rengeteget tanultunk, és pár évvel később az előzenekaruk is lettünk a Sámánnal. 🙂

Mikor döntötted el, hogy zenész leszel?

Amikor láttam a moziban az AC/DC Szóljon a rock! című koncertfilmjét. Teljesen lehengerelt. Megnéztük szinte minden hétvégén, amíg csak játszották a pesti mozik. 🙂

Hogyan esett a választásod erre a hangszerre? Mely gitárosok inspiráltak téged, illetve hatottak rád a legjobban?

Elsőként, az AC/DC film révén Angus Young. Később a Judas Priest és az Iron Maiden gitárosai, de a ’80-as években rám Ozzy Osbourne gitárosának, Jake E. Lee-nek a játéka és látványa volt a legnagyobb hatással. Gyűjtöttem róla a videókat, és lestem a kezét, hogy miket játszik. 🙂 A hazaiak közül pedig Szűcs Antal Gábor, Tátrai Tibusz, Slamo, Menyhárt János, Bencsik Samu, Nagyfi Laci és Kukovecz Gábor.

Jártál zeneiskolába is?

Nem jártam, de az általános iskolában végig, nyolcadikos koromig énekkaros voltam.

Más hangszereken is játszol?

Gitáron édesapámtól tanultam meg az alap akkordokat az Animals zenekar A felkelő nap háza című dalával, de ő tangóharmonikázott is, amit érdeklődve figyeltem, és én is élvezettel szorongattam a hangszert. 🙂 A dob is mindig nagy szerelem volt, a mai napig imádom. Annak idején hobbiból sokat gyakoroltam a próbahelyen, és állítólag jól csinálom. 🙂

A Sámánt megelőzően szereztél már tapasztalatokat muzsikusként? Játszottál más formációkban is?

Igen, a középiskolában, 16-17 évesen játszottam egy Médium nevű zenekarban, aminek az az érdekessége, hogy Szilágyi „Szizsó” Zsolt volt az énekesünk (Carmen, Partyzan), Pintér „Pinyő” Csaba (Carmen, Pokolgép) a basszusgitárosunk és Nagy „Bigstick” Zoltán (Prognózis, Pandora) a dobosunk, akik később a zárójelben említett zenekarokban játszottak, illetve játszanak.

A Sámánt 1985-ben Beloberk István basszusgitáros, Nagyfi Zoltán dobos, illetve Sárközi Lajos és Csekő Gábor gitárosok hívták életre, azonban nem sokkal ezután Nagyfi Zolit Beloberk Zsolt váltotta, te pedig Csekő Gábor helyére érkeztél. Hogyan emlékszel vissza erre az időszakra?

A történet már korábban kezdődött, mert 1984-ben Dózer néven kezdtük a szobapróbákat Belóéknál, de ekkor még nem ismertük Nagyfi Zolit. Amikor a bátyjához kezdtünk járni gitározni tanulni, akkor találkoztunk, így került a csapatba.

A többieket ismerted esetleg korábban?

Igen. Mi egy baráti kör voltunk, Zuglóban, a Füredi úti lakótelepen nőttünk fel, és ez a barátság mind a mai napig tart.

Mit kell tudnunk az ő zenei múltjukról?

Együtt indultunk el ezen a zenei úton a Dózer és Sámán zenekarokkal, de a kötelező katonaság sajnos többször is szétszakította a csapatot, ezért később az élet szétsodort bennünket más zenekarokba.

A felállás Molics Zsolt énekessel vált teljessé. Rá hogyan találtatok? Ő milyen zenei háttérrel, tapasztalattal rendelkezett?

Molics Zsolti egy suliba járt Beloberk Zsoltival, innen indult az ismeretség. Előzőleg a Crossfire zenekarban játszott, amivel beneveztek az AORTA (Amatőrök Országos Rockzenei Találkozója) tehetségkutatóra, de a rendezvény előtt feloszlott a csapat, és csak ketten maradtak a gitárossal, ezért Belóékat kérte meg, hogy lépjenek fel velük, hogy ne vesszen kárba a nevezés. Én az AORTA-n csak nézőként és lelkes drukkolóként vettem részt.

Ki dobta be a Sámán nevet?

Beloberk Pisti ötlete volt, és ő is tervezte meg a betűtípust, ami aztán a Sámán védjegye lett.

Igaz az, hogy a zenekar először az ’86-os AORTA tehetségkutatón találkozott Ángyán Tamás gitárossal?

Igen, Ángyán Tomit ott ismertük meg. Ő akkor az Orca zenekarban játszott, és nagy feltűnést keltett a virtuóz gitárjátékával.

’86-ban került rögzítésre az első Sámán demó, amelyen nem játszottál. A zeneszerzésben részt vettél? Utólag hallottad a végeredményt?

Én is ott voltam a felvételek alatt, a csordavokálokban szerepelek is, de akkor nem voltam a zenekar tagja, csak barátként segédkeztem. 🙂

Egy évvel később egy újabb demót vettetek fel, amelyen Ángyán Tamás mellett újra te kezelted a másik hathúrost, míg Molnár „Dickinson” Imre bőgőzött. Emlékszel még arra, hogy hol, hogyan, mennyi idő alatt vettétek fel ezt a demót?

Igen, Belo Pistit és Sárközi Lajcsit behívták katonának, ezért mi váltottuk őket Imivel. A kétszámos demót 10 óra alatt rögzítettük, mert ennyire volt pénzünk. 🙂

Ki állta a felvétel költségeit?

Mi magunk.

Voltak esetleg olyan dalaitok is, amelyeket akkoriban rögzítettetek, de nem kerültek fel a demókra?

Sok-sok dalunk volt, de akkor még nem volt lehetőség jó minőségben házi felvételeket készíteni, ezért Dorozsmai Péter (Korál) stúdiójában vettük fel a legjobbnak ítélt dalokat. Általában kettesével, mert erre volt pénzünk.

Terjesztettétek a Sámán demókat? Sikerült általuk felhívni a figyelmet a zenekarra?

Igen, kazettán terjesztettük, úgy, hogy levélben, válaszborítékkal együtt elküldték nekünk az üres kazettát, mi pedig otthon felvettük rá a demót, és visszaküldtük a megadott címre. Annak idején így működött a dolog. 🙂 A koncertek plakátjait is mi magunk ragasztgattuk ki éjszaka. 🙂 Főztük a csirízt otthon, aztán a vödrökkel meg az ecsetekkel nyakunkba vettük a várost, és reggelig megszórtuk a főbb csomópontokat.

Egyetértesz azzal, hogy a Pokolgép Totális metál lemeze és a Metallica Hungarica első száma nyitotta meg az utat a hazai metal bandák előtt?

Igen. Konkrétan mi voltunk az első Metallica Hungarica hátsó borítóján, ami a mai napig megvan. 🙂

Addigra már puhult valamelyest a kommunista rezsim?

Valamelyest. 🙂

Véleményed szerint az akkori politikai rendszer miatt komoly elmaradásai voltak a hazai metal bandáknak (felszerelés, lemezszerződés, fellépési lehetőségek, promóció stb.) a nyugat-európai színtérhez képest?

Igen.

Úgymond, hendikeppel indultatok…

Igen, sajnos elég rosszak voltak akkoriban a kilátások, de imádtunk zenélni, és ezért mindig próbáltuk a legjobbat kihozni a koncertekből, mert szinte csak ez volt az egyetlen megnyilvánulási lehetőségünk. Mindent mi magunk szerveztünk és csináltunk, lankadatlan örömmel és lelkesen. 🙂

A kötelező katonai szolgálat teljesítése is sokat nyomott a latban, megakasztotta, esetleg derékba törte egy-egy zenekar fejlődését, pályafutását…

Igen.

Ez alól nem volt esélyetek kibújni?

Sajnos nem, mert egészségileg mindenki megfelelt, és mivel nem voltak kapcsolataink, csak pszichológiai indokkal lehetett volna kibújni a szolgálat alól, de nem tudtuk megjátszani magunkat. 🙂 Én különben nem bánom, mert sok jó barátot és rengeteg hasznos tapasztalatot szereztem a seregben. Még zenélni is volt lehetőségem, mert a kultúrtiszt toborzott egy laktanyazenekart az újonnan bevonulók között, és olyan jó csapat jött össze, hogy 1988-ban megnyertük a hadtest szintű Ki mit tud?-ot.

Szerepeltetek a Robbanásveszély válogatás első részén, mégpedig két dallal. Emlékszel még arra, hogy kinek az ötlete volt a korong, és hogyan kaptatok felkérést a lemezen való szereplésre? Mely csapatok kerültek még fel erre a válogatásra?

A miskolci Sztár kiadó ötlete volt, és ők finanszírozták a felvételeket is, amik Kecskeméten, az Origo stúdióban készültek. Rajtunk kívül a Missió, a Rotor, a Fókusz és a BMV zenekarok szerepeltek az albumon, ami bakelit lemezként jelent meg 1987-ben.

Ez volt a legelső magyar metal válogatásalbum. Milyen feltételeknek kellett megfelelniük a rajta szereplő együtteseknek?

Mindenképpen kellett, hogy legyen demónk, ami alapján lezsűriztek bennünket, plusz koncerteken is megnéztek, mivel Miskolcon többször is játszottunk az országos turnénk során.

Sokat segített a Robbanásveszély a Sámán népszerűsítésében?

Igen, nagyon sokat.

Ezt követően a Sztár Produkció nem ajánlott fel nektek lemezszerződést?

Sajnos nem jutottunk el odáig, mert Beloberk Zsoltit és engem is elvittek másfél évre katonának. Beloberk Pisti és Sárközi Lajcsi pedig csak fél év múlva szerelt le, így megint megtorpant a történet.

A ti döntésetek volt, vagy a Sztár határozta meg, hogy mely dalok kerülhetnek fel a korongra?

A mi döntésünk volt, ők pedig elfogadták, mert előzőleg már a demón is hallották ezeket.

Kaptatok-e valamennyi pénzt az eladott példányszámok után?

Nem kaptunk, de így is örültünk a lehetőségnek, hogy lemezre kerülhettünk és a reklámnak.

Neked megvan az eredeti Robbanásveszély I. válogatás?

Igen, mindenki kapott belőle egy példányt, amit máig féltve őrzök. 🙂

Véleményed szerint a Sztár támogatta a hazai underground színteret?

Igen.

A Robbanásveszélynek később egy második része is napvilágot látott, és noha mindkét anyag klasszikusnak számít, azért azt el kell mondani, hogy az első részen ti voltatok a legjobbak, mégpedig toronymagasan.

Örülök, ha így látod. Másoktól is kaptunk ilyen visszajelzést, ami akkor is és most is nagyon jólesik. Köszönjük!

Arra kérlek, beszélj a korabeli Sámán-koncertekről! Melyek voltak a legemlékezetesebb, legjobb bulijaitok?

A legtöbb és legemlékezetesebb koncertünk a Dési Huber Művelődési Házban volt, ahol szinte minden hónapban, átlag 300-400 ember előtt játszottunk. Hatalmas élmény volt ez tizenévesen és nagyon jó iskola, a színpadi és a zenei tapasztalatszerzést illetően is.

A koncerteken árultátok a demókat?

Igen, fénymásolóval gyártott borítóval, házilag felvett kazettákon. 🙂 Akkoriban csak erre volt lehetőség…

Te is említetted, hogy volt egy halom nótátok, de a lemezkészítésig sajnos nem jutottatok el. Miért nem? Nem volt protekciótok a lemeztársaságoknál? Túl kemény volt számukra a zenétek?

Mindkettő igaz.

Ami az akkori viszonyokat illeti, egyedül az Magyar Hanglemezgyártó Vállalat létezett; ők nem láttak bennetek fantáziát?

Kapcsolat nélkül nem igazán volt esélyünk, és az előzőekben említett kötelező katonai szolgálat is többször szétszakította a zenekart, megtörte a lendületet.

Annak idején jól megfértek egymás mellett a különböző irányzatok, vagy élesen elkülönültek egymástól, úgy, ahogy manapság?

Annak idején azért nagyobb volt az összefogás, mert a szerényebb anyagi lehetőségek miatt nem mindenkinek voltak megfelelő hangszerei és erősítői, ezért kölcsönadogattuk egymásnak a felszereléseinket. A szállításban is segítettünk, és olyan közös koncerteket szerveztünk, ahol a magyar metal különböző irányzatot követő képviselői mind helyet kaptak, így népszerűsítettük a műfajt.

Ami téged illet, a régi Sámánt melyik kategóriába „gyömöszölnéd be”? Thrash, speed, power, heavy metal? Netán egy egyedi színfoltot képviseltetek a hazai színtéren?

Minden zenekarnak van valamilyen egyéni íze, stílusa; úgy érzem, mi a power metal vonalhoz tartoztunk, az állt hozzánk a legközelebb.

A ’80-as évek végén komoly személyi változások mentek végbe a zenekarban. Ennek volt a hozadéka a megváltozott zenei stílus is?

Igen. A hadsereg miatt sokszor változott a felállás, mert a korkülönbségek miatt eltérő időkben voltunk katonák.

Ez utóbbi tagság készített felvételeket?

Igen. Ekkor már négyesfogatként működött a zenekar: Fekete Zsolt volt az énekes, Ángyán Tomi a gitáros és a Beloberk testvérek alkották a ritmusszekciót.

Végül mikor oszlott fel a Sámán, és milyen okok vezettek a banda megszűnéséhez?

Ez a négyesfogat sem volt hosszú életű, mert Ángyán Tomi közben elvégezte a Zeneakadémiát, és hegedűművészként folytatta a pályafutását, először Portugáliában, majd Németországban. Mi Sárközi Lajcsival 1990-ben újra beszálltunk a csapatba, és egy éven át jártunk – Ruszthy Robi barátunk szervezésében – főleg Ausztriába koncertezni, fesztiválokra és motorostalálkozókra. Közben én 1991-ben apuka lettem, ezért a családi és megélhetési munkafeladatok elszólítottak a zene mellől. Utána Ambrus Zoli (R.I.P., Irigy Hónaljmirigy) is felbukkant egy időre a csapatban, és Szűts „Tüdő” Attila is volt a frontemberi poszton. 1992-ben pedig visszatért Molics Zsolti, és az utolsó kétszámos demó már vele és a Beloberk István–Beloberk Zsolt–Sárközi Lajos–Fejes Zoltán felállással született.

A 2005-ben kiadott CD beváltotta a hozzá fűzött reményeket?

Igen. A Hammer Kiadó ötletének köszönhetően indult ez a kezdeményezés, hogy azok a zenekarok, akik a ’80-as években népszerűek voltak, de nem jutottak lemezhez, megvalósíthassák ezt az álmukat. Így mi is feljátszhattuk és megörökíthettük tizenéves korunk dalait, ami örök emlék, egyfajta beteljesülés, mert ezzel is beírhattuk magunkat a magyar rock-metál történelmébe.

Van esély arra, hogy a jövőben egy-egy buli erejéig újra színpadra lép a Sámán?

Ennyi idő után már nem tervezünk ilyesmit, mert a jelenlegi zenekarában mindenkinek megvan a maga elfoglaltsága. De az élet mindig váratlanul szokott utat törni magának, ezért sosem lehet tudni… 🙂

Attus, köszönöm szépen a válaszaidat, és további sok sikert kívánok!

Köszönöm, és viszont kívánom!