Ő az, akire tegnapelőtt homályos utalást tettem: a Blind Guardian énekese, aki – ha a Top 10-ben nem is, de – a legjobb húsz énekes között biztos, hogy ott van nálam. Csapatát, úgy emlékszem, a Tales from the Twilight World albummal ismertem meg, és aztán ez is lett tőlük a kedvenc lemezem. Onnantól folyamatosan figyelemmel követtem pályafutásukat, ott voltam első magyarországi, a csepeli Mahart Művelődési Házban tartott koncertjükön, sőt, interjút is készítettem a frontemberrel. A ’90-es években voltam nagy rajongójuk, és máig a Follow the Blind-tól az Imaginations from the Other Side-ig tartó korszakuk áll közel hozzám. Tolkien-rajongóként érdekes módon éppen a Nightfall in Middle-Earth album időszakában távolodtam el tőlük végleg, és onnantól kezdve csupán egy-egy anyagukat hallgattam.
Hansi-ra különböző vendégszereplései kapcsán figyeltem fel ismét, és ezek kijelölték azt a csapást, amelyen elindultam visszafelé az időben, és amelyekre alapozva ez a cikk is összeállt. Az alábbiakban, időrendben haladva, tíz kedvenc nótámat említem meg tőle.
1. Blind Guardian: Lost in the Twilight Hall (Tales from the Twilight World, 1990)
Ha egyetlen Blind Guardian szerzeményt kell említenem, akkor elsőként ez a dal jut eszembe. Abszolút favoritom, ahogy egyébként a lemez szinte valamennyi dala az. Heves libabőrözősét okozó, együtt-éneklős refrénje egyszerűen verhetetlen. A számnak egy további, különös ízt ad Kai Hansen vendégszereplése, ami nem az első és nem is az utolsó a két jó barát pályafutásában (Blind Guardian/Follow the Blind: Valhalla, Gamma Ray/Land of the Free: Farewell stb.).

2. Blind Guardian: Mordred’s Song (Imaginations from the Other Side, 1995)
Nyilván rengeteg kiváló BG-nótát tudnék még említeni, és közöttük érzelmi alapon sorrendet állítani. A Mordred’s Song valószínűleg az Arthur-mondakörhöz való vonzódásom miatt került közel hozzám, emellett pedig egy kitűnő, a lélek finom húrjait megpendítő szerzemény.
3. Blind Guardian: Spread Your Wings (1992, Somewhere Far Beyond)
Hansi Kürsch-ék mindig is előszeretettel dolgozták fel más előadók dalait, és ebben is nagyok voltak: kiváló érzékkel választottak a nagy elődök repertoárjából, és a saját képükre formálták azokat, úgy, hogy közben az eredeti nóta tempójához és szellemiségéhez is hűek maradtak. Plusz, azt gondolom, számos metalrajongó figyelmét irányították rá ezekre az általuk addig nem ismert szerzeményekre.
Én legalábbis előbb ismertem tőlük a Spread Your Wings-et, mint a Queen-től, és szentségtörés vagy sem, de nekem az ő változatuk jobban tetszik, mint a Freddie Mercury által előadott eredeti. Hansi mindvégig határozottan, harapósan énekel benne, és az a „Come on, honey!” felhívás a szóló előtt…!!!
4. Blind Guardian: The Wizard (A Past and Future Secret, 1995)
Már a Uriah Heep-től is szerettem ezt a számot; emberünk szerencsére semmi különös dolgot nem csinál vele, mint elénekli a saját hangján. Ez a dal is nagyon passzol a Blind Guardian zenei és szövegvilágához.

5. Blind Guardian: Mr. Sandman (Bright Eyes, 1995)
Hansiék talán ezzel a feldolgozással nyúltak a leginkább vissza az időben, hiszen az eredetit 1954-ben vette lemezre a The Chordettes nevű női énekegyüttes (akik egy másik nagy slágert, a Lollipop-ot is jegyzik). Kürsch-ék egyre durvábban és gyorsabban játsszák a dalt, az elején még az alapanyaghoz közeli, édibédi stílusban, hogy aztán a végére igazi metal nóta váljon belőle.
6. Blind Guardian: Dream a Little Dream of Me (Another Stranger Me /B-sides & Rarities/, 2007)
Blind Guardian-rajongók számára nem mondok újat azzal, hogy Hansi-ék egy külön albumot szenteltek a feldolgozásoknak és egyes dalaik akusztikus vagy nagyzenekari verzióinak. Ez volt az 1996-os The Forgotten Tales, amelyre nyilvánvalóan nem kerülhettek fel a később született átiratok. Ilyen többek között az Iron Butterfly In-A-Gadda-Da-Vida-ja vagy a The Mamas & The Papas egyik legnagyobb slágere, a Dream a Little Dream of Me. Mindkettő eredetiben is nagy favoritom, Kürsch-ék előadásában viszont szerintem az utóbbi sikerült jobban. A Mr. Sandman-hez hasonlóan itt is fokozatosan keményítenek be, és a végeredmény vélhetően a legvérmesebb BG-fanatikusok igényeit is kielégíti.
7. Grave Digger: Rebellion (The Clans Are Still Marching videó, 2011)
A végén pedig jöjjön néhány vendégszereplés! Anélkül, hogy le akarnám szólni a pályatársakat, valamennyi dalt hallva, amikor Hansi a mikrofonhoz lép, az jutott eszembe: „Végre egy határozott torok! Egy erőteljes, karakteres hang, amelynek gazdája magához ragadja az irányítást, és minden esetben el is lopja a show-t.”
A Rebellion számomra az egyik legjobb újkorszakos Grave Digger-dal. Az eredetije az 1996-os Tunes of War-on kapott helyet – még Hansi nélkül, azonban a 2010-es The Ballad of Mary EP-n szereplő változatban már az ő éneke is hallható. A leghangulatosabbnak azonban a 2010-es Wacken fesztiválon rögzített, és a következő évben videón kiadott koncertfelvételt (The Clans Are Still Marching) tartom, amelyet a Van Canto metal énekegyüttes vendégszereplése és az erőteljes közönségkórus tesz igazi himnusszá.
8. Hansen & Friends: Follow the Sun (XXX-Three Decades in Metal, 2016)
Ennek az all-star albumnak az egyik csúcspontja számomra a Hansi és az ex-Mercyful Fate basszer, Timi „Grabber” Hansen vendégszereplésével elhangzó Follow the Sun. Míg utóbbi muzsikust sajnos nem igazán hallani ki a zenéből, Kürsch hangja nagyon is hasít, euforikus élménnyé téve a dal hallgatását.
9. Orphaned Land: Like Orpheus (Unsung Prophets & Dead Messiahs, 2017)
Az egyébként is jól sikerült OL-anyag fényét csak tovább emeli a Blind Guardian frontemberének jelenléte. Csupán a dal közepén hallhatjuk a hangját, akkor azonban kis túlzással „leénekli a színről” az egyébként kellemes, karakteres orgánummal rendelkező Kobi Fahri-t. Külön érdekesség, hogy a muzsikához igazodva Hansi is beletesz a dallamaiba néhány keleties motívumot.
10. Ayreon: Planet Y Is Alive! (The Source, 2017)
A 2017-es The Source album véleményem szerint messze legjobb dalában több vendégénekes is szerephez jut, a refrént viszont nem véletlenül énekli Kürsch: erőteljes orgánuma diadalmasan szárnyal a többiek halványabb jelenléte felett.

A Top 10-ből éppen hogy csak kiszorult a Deep Purple Hallelujah című dalának Blind Guardian-es átirata (Bright Eyes, 1995), amelynek érdekessége, hogy az 1969-es eredetit nem az angol zenekar tagjai, hanem külsős szövegírók – Roger Cook és Roger Greenaway – jegyzik. Hansi természetesen ebben a nótában is nagyot énekel. Ugyancsak vigaszágra került az Iron Savior For the World című dala (Iron Savior, 1997), ami szintén emlékezetes darab, de nem akkora kedvencem, mint a Top 10-ben szereplő dalok. Ráadásul elég kuszák benne az énekszólamok: Hansi és Piet Sielck néhol soronként váltják egymást, plusz mintha még Kai Hansen is hallatná mellettük a hangját.
Kürsch egyik legkülönlegesebb vendégszereplésének a Therion 2000-es albumán, a Deggial-on lehetünk tanúi, ahol a Flesh of the Gods című nóta első felében énekel. Az említettek mellett egyébként se szeri, se száma Hansi mások, általában kevésbé neves csapatok anyagain való megvillanásainak. A teljesség igénye nélkül néhány:
Angra: Winds of Destination
Disforia: The Dying Firmament
Hämatom: I Want It All (Queen cover)
In Extremo: Roter Stern
Inside The Circle: Solar Fragment
Judicator: Spiritual Treason
Maegi: Those We’ve Left Behind
Solar Fragment: Inside the Circle
The Arrow: Never Say Never
Vexillum: The Sentenced – Fire and Blood
Zix: Rise from Your Ashes Your Grave

Leave a Reply