„Ez a második helyezés innentől a magyar rocktörténelem része”

Első kézből az Archaic fesztiválsikeréről – 2. rész

Az interjú első részében a kijutástól a színpadra lépésig követtük a fiúk útját, ez alkalommal – az elmaradhatatlan vicces sztorik mellett – többek között a konkurenciáról, az eredményhirdetésről, a neves csapatok által dedikált Archaic-zászló sorsáról és a következő albumról esik szó. Továbbra is a csapat énekesét, Jósa Tamást faggatom.

Mit kell tudni a verseny zsűrijéről?

A végeredményről egy 60 fős zsűri döntött, amelybe mind a 30 versenyző ország két-két tagot delegált. Volt köztük bookingos, producer, zenész, de sok vájtfülű zenehallgató is. Elég komoly melót végeztek: napi 10 zenekart lepontozni, mindenkit névről megjegyezni, miközben telik és telik a fejed, majd felállítani egy listát, hogy szerinted mi lenne a sorrend, és aztán ezek összevetéséből derül ki, hogy ki az első öt helyezett.

Nagyon ismerkedők voltak, mindegyikükkel sikerült pár kedves szót váltani, jó páran pedig még most, a fesztivál után is írogatnak nekünk. Dicséretes, hiszen lehet, hogy tíz zenekar koncertje után én például kerülném az emberekkel való kommunikációt, lefáradt aggyal maximum egy sarokban söröznék sírva, de ezek az emberek végig vidáman tolták a bulit, még a VIP sörözőben is, hajnalban.

Milyen volt a technikai és az egyéb háttér: magatoknak kellett összeraknotok a cuccot, vagy erre megvolt a külön stáb? Jól szóltatok?

Amit vittünk saját cumót, annak a 10 százalékát sem használhattuk a lerövidített átszerelés miatt. A monitorozás sajnos pont Csabánál nem állt össze, akinek pedig mindent hallania kellene. A fülmonitorát nem tudták már lekötni.

A stáb rengeteget segített, minden jól sikerült, kivéve az eleje. Azt hittük, hogy amikor felcsendül az intró, onnantól nincs visszaút, indul a lavina, semmi nem állíthat meg bennünket… Erre, bakker, pont maga az intró állt meg… Lefagytunk. Néztünk, hogy mi van, mi történt, de akkor már üvöltöttek is a szervezők, hogy „GO! GO!”, vagyis hogy ezt nem oldják már meg. Ezért indult olyan esetlenül a koncert, hogy csak felmentem, és elkezdtem pofázni. Akkor, ott úgy éreztük, hogy ezek miatt a dolgok miatt esélyünk sem maradt, elleszünk valahol az első tízben. Nem volt velünk kegyes a sors… Aztán aznap este visszanéztük a stream-et, és azt mondtuk, hogy hú, ez azért pörkölt egyet. Kezdtünk reménykedni…

A többi versenyző közül kiket ajánlanál a hazai rajongók figyelmébe?

Egy pár banda a teljesség igénye nélkül, hiszen itt MINDEN irányzat képviseltette magát, nem csak egy rakás stoner és death banda, hogy aztán válassz közülük.

Drunken Buddha: Szinte valamennyi zsűritag szerint esélyesek voltak elvinni a fődíjat. Tökéletesen betöltik az André Matos távozásával keletkezett űrt, ha valaki ilyesmire kíváncsi.

Baby Heartless: Guns-os, fiatalos hajmetál banda. A show és a dalok is elég frankók voltak, ám több helyről is azt hallottuk, hogy túl generic, vótmá, 2019-ben bulizenének oké, de az emberek szívesebben hallgatnák az áthallások eredetijét. Én kajáltam, és közben nem tudtam másra gondolni, mint hogy Gellér Tomi hajmetál félisten mennyire tombolt volna ezen a bulin.

Facing The Gallows: Erre a bandára mondtuk, hogy vannak metalcore csapatok, akikre nem pazarolsz időt, még a létezésük híre is elmegy a füled mellett, pedig százezreknek tolják, de ez a csapat azt a fajta JÓ metalcore-t játssza, amire megállsz bólogatni. Nyomtak is pár bulit a Jinjerrel, úton hazafelé.

Chumatskyi: Rájuk csak annyit mondtam, hogy az ukrán Divided. Még a lézerkesztyűik is megvoltak. A zenéjük erős modern metal, kellően zúzós, de néha lágy refrénekkel. A negyedik helyet el is vitték, amit mondtam is nekik aztán, hogy őszintén reméltem.

Monarch: Számunkra ők jelentették az első számú konkurenciát. Technikás játék, állat dalok, intenzív buli. Ha szereted, amit csinálunk az Archaic-kal, rájuk mindenképpen pazarolj egy kis időt.

Varang Nord: Ők a nyertesek, és aki szereti a durvább folkot, annak érdemes futni velük egy kört. Hihetetlen színpadi egység volt, jól néztek ki, a dalok zúztak, és ugye a folkra akkora igény van arrafelé, hogy senkinek nem volt esélye velük szemben.

Mit éreztél, amikor kiderült a végeredmény?

Mármint 200-as pulzussal, egy oxigénmentes, forró sajtósátorban, tömegben, 40 percnyi duma végighallgatását követően? Hát hogy a francért nem mi lettünk az elsők?! Idén az első helyezett játszhatott még egyet a Wasteland stage-en, és én el akartam mondani magunkról, hogy egy évben KÉTSZER csináltuk meg a Wackent… 🙂

A viccet félretéve, amikor már a harmadik sem mi voltunk, akkor fordultam volna ki a sátorból egy sörért. Tekintve a mostoha körülményeket, a buli szétesettségét, és azt, hogy a korábbi években a populárisabb irányzatok képviselői szerezték meg az első öt helyet, körülbelül a hatodik-hetedik helyre pozicionáltam magunkat, és ezt a többiek is így gondolták. Olyan szinten meglepődtem, amikor másodikként a színpadra szólítottak, hogy azt sem tudtam, mi történik. Persze mentem, fotózkodás, beszélgetés, interjúk, de csak valamikor estefelé fogtam fel, hogy mi is történt. Az agyamban addig még mindig a dobogóról való lemaradás élt.

Mire fordítjátok a négyezer eurós pénznyereményt?

Még nem tudjuk. Új lemez, új klip, turné előtt állunk, igazából mindenre kell a pénz, lehet, hogy még elég sem lesz.

A fellépéseteket követően kerestek meg benneteket promóterek, lemezkiadók, bármiféle együttműködés ötletével?

Ez jelenleg is folyamatban van. Nem kapkodják el, de mi előbb léptünk, Csaba folyamatosan tolja nekik a mail-eket.

Szerinted hogyan tudtok profitálni a kinti szereplésetekből: önbizalmat adott nektek a Wacken-es fellépés, itthon és külföldön több helyre eljutott a nevetek stb.?

Ez természetes. A Facebook-os lájkjainkon is meglátszik, és a videók megtekintései is lassan, de biztosan mennek felfelé. Azt már tudjuk, hogy jövőre Izraelbe és Dél-Afrikába is meg fognak hívni bennünket, a többi pedig jelen pillanatban tisztázódik. Még nem merek semmit sem elkiabálni, de borzasztó szomorú lennék, ha továbbra is nekünk magunknak kellene kikapargatni a gesztenyéket. Őszintén, valamennyire elvárom, hogy az itthoni szakma és sajtó mellénk álljon, mert akárhonnan is nézzük, ez a második helyezés innentől a magyar rocktörténelem része. Szerintem kiérdemeltük a helyünket a nagyok között.

Vittetek magatokkal egy Archaic-logós nemzeti színű zászlót. Milyen nagy nevekkel sikerült aláíratnotok, és mi lesz a sorsa ennek a relikviának?

Hát, felsorolni mindenkit elég nagy meló lenne, de lesz erről egy külön poszt, amikor indul az árverés (már megtörtént – a szerk.). David Vincent, Prong, Cage, Holy Moses, Testament, NFO, Nervosa, Dying Fetus, Destruction, Pyogenesis, Girlschool – csak néhány név azok közül, akiket sikerült erre megkérni. A pontot az i-re Thomas Jensen, a Wacken főszervezője tette fel, vele, úgy éreztük, teljes lett a projekt.

Nagyon megérintett bennünket, hogy a hazai Wacken Metal Battle-n ott volt egy fiatal rajongónk, Péter, aki cochleáris (hallásjavító) implantátummal él. Ennek ellenére szereti a zenénket, mellettünk állt, amikor szükségünk volt rá, a szavazatával segített megélnünk a Wacken-álmot. Gondoltuk, mi is segítünk olyan embereknek, akik elvesztették a hallásukat, és a cochleáris implantátum segítségével visszanyerhetik azt. Ezért a sok zenész által aláírt zászlót elárverezzük, a befolyt összeget pedig jótékony célra, a Magyar Cochleáris Implantáltak Egyesülete (Macie) számára ajánljuk fel.

Történt kint veletek valamilyen vicces vagy kínos szituáció, amit szívesen megosztasz az olvasókkal?

Nem igazán. Azt kell, mondjam, hogy itt most jól viselkedtünk. Nem gyulladt, nem robbant fel semmi, és egyetlen monitor sem zuhant ki négy emelet magasságából. 🙂 Az egyetlen probléma az volt, hogy mindenki ment az orra után, úgy, hogy hátra sem nézett. Amikor a második nap mondtuk, hogy na, aki eltévelyedik, arra nem várunk, nem fordulunk vissza miatta, majd jelez a közös chatben, Laci felkiáltott, hogy EZ ÍGY JÓ LESZ, érzi, hogy mehetünk, most együtt a csapat. Abban a minutumban Dani kivágódott közülünk, és egy halk “veszek egy kávét” elmormolásával bevetette magát a pultnál álló sorok dzsungelébe. Hátra. Sem. Nézve. Lacival percekig hisztérikusan röhögtünk ezen. De az is priceless volt, amikor visszamentünk összeszedni a sátrakat. Laci bevetette magát a matracra, azzal, hogy összeszedi a cuccait, és abban a minutumban elaludt.

Továbbá videónk van róla, hogy az egyik sátorban aludt a Predator. Csütörtök reggel kezdődött a monoton szörcsögés. Nem tudtuk, mi az, gyanítottuk, hogy valamelyik lakókocsinak ereszthet a budija. De nem, az egyik sátorból jött a hang: mint a Schwarzenegger által agyonvert, haldokló Predator halálcuppogásai. Elefánthorkolás. Aztán később kimászott az illető, egy 70 éves mami, tetőtől talpig szexi bodystocking-ban.

Amikor öten-hatan leültünk egy magányosan iszogató ember mellé, az mindig valami vad és tartós ismeretséget hozott. Szerda este egy magányos arc mellé pattantunk le, ő volt Sean, Afrikából, majd megjelent mellette egy mini Dickinson-klón. Szó szót követett, és örök barátságra tettünk szert a dél-afrikai WMB zsűri tagjaival.

Az odafelé úton pedig a kismillió sör mellett felfedeztük a whiskey-kofola bámulatos hatását. Én imádom azt a szart, folyton veszek, amikor a térségben járunk, ezek viszont utálják, mégis ők az elsők, akik beleisznak, és aztán röhögünk egymáson. Poénból összeöntöttem az úton fogyasztásra ítélt whiskey-vel, és lám: úgy bekúrtam tőle, hogy amikor megállított a német vámhatóság, a lehető legnagyobb nyugalommal mondtam nekik, hogy a Wacken-en játszunk, ti jöttök-e. A vizsgálat végén, amikor a vámos levette a gumikesztyűt, egy meggondolatlan pillanatomban kezet nyújtottam neki. Azt hittem, ott helyben kapom a sokkolót vagy a botozást, de már nem csinálhattam vissza a mozdulatot. Ott álltam, magabiztosan állva, ám belül aggódva, hogy vajon mekkorát kapok majd ezért, de a faszi megfogta a kezem, és sok sikert kívánt. Mázli…

Nagyon sokat ittunk és nagyon hülyék voltunk, de kínos dolog most nem történt.

És amire most, a verseny után talán a leginkább kíváncsiak vagyunk: mikor érkezik az új Archaic-lemez? Vannak-e már új dalaitok, dalötleteitek? Mikorra tervezitek a dalírást, a felvételeket és az album megjelentetését?

A dalíráson gyakorlatilag túl vagyunk. Jelenleg a stúdiózás folyik, három dalt már meg is mutattunk a promótereknek. A lemez címe The Endgame Protocol lesz, egy árnyékkormányról fog szólni, amelyik évezredek óta irányítja a társadalmat, egy sakkjátszma képében manipulálva a társadalmi osztályokat, hogy a civilizáció a jelenlegi formájában tartsa egyensúlyban a saját gyarapodását és pusztulását. Szeretnénk minél hamarabb megjelentetni, hogy élőben is elkezdhessük a vérfrissítést, de a közelmúltban létrejött kontaktok miatt mindenképpen megvárjuk rá a legjobb nemzetközi ajánlatot.