A Gojirát megelőzően (hallgatás szintjén) egyetlen francia csapatot ismertem, a Sortilège-t, amelynek szóban forgó albumát (a lemezen harmadikként elhangzó Hymne à La Mort kivételével) annak idején Komjáthy György adta le a rádióban. A műsorújságból kivágott kis fecni már nincs meg, de emlékszem, hogy ezeket a számcímeket is magyarították, a legjobban „A limbó éjszakája” tetszett.
A párizsi csapat klasszikus heavy metalt játszott, amelynek különlegességét a francia nyelvű szövegek adták; ezek akkori füllel elég viccesen hangzottak. A zenekart még 1980-ban – Bloodwave néven – alapították a Dumont fivérek és Didier Demajean gitáros. Ekkoriban még főként feldolgozásokat adtak elő, a következő esztendőben viszont nemcsak a névváltás történt meg, hanem a srácok már saját nótákat is írtak. (A „sortilège” franciául boszorkányságot, varázslatot jelent.)
Az együttes – sajnos, rövid – történetét innentől végig ugyanaz az öt ember, Christian Augustin énekes, Stéphane Dumont szólógitáros, Didier Demajean ritmusgitáros, Daniel Lapp basszusgitáros és Jean-Philippe „Bob” Dumont dobos írta. Két demót követően, mivel egyetlen honfitárs kiadó sem akarta leszerződtetni őket, a holland Rave-On Records ajtaján kopogtattak. 1983-ban ez a cég adta ki ötszámos, a zenekar nevét viselő EP-jüket, egy évvel később pedig már a Def Leppard előtt játszhattak – igaz, egyelőre még csak Franciaországban.
Az anyag sikerét látva már a francia Madrigal is tárt karokkal fogadta őket (az igazsághoz hozzátartozik, hogy az akkoriban indult kiadónak a Sortilège volt az első igazolása). A csapat végül Németországban vette fel bemutatkozó nagylemezét, a Métamorphose-t, amelynek már a borítója is arról árulkodik, hogy a dalok szövegét túlnyomórészt fantasy-témák uralják.
Előképként több helyen is az Iron Maident emlegetik velük kapcsolatban. Szerintem a franciák muzsikája – mindenekelőtt a ritmusszekció hangzása okán – jóval közelebbi rokonságban áll a Stormwitch zenéjével (persze, a németek is Steve Harris-ék köpönyegéből bújtak elő, de súlyra inkább e két utóbbi együttes van egy kategóriában). Az instrumentális Nuit Des Limbes egyik témája ezzel együtt egy óriási „Maiden”-riff… A Stormwitch és a Sortilège közti különbség (a már említett francia szövegek mellett) mindenekelőtt a két frontember orgánumában, illetve a szólógitár hangjában keresendő: Christian Augustin valamivel élesebben, karcosabban énekel, mint Andy Mück, és nagyjából ugyanez mondható el Stéphane Dumont hathúrosáról is (Lee Tarot hangszeréhez képest).
Karakteres, egy-két hallgatás után jegyezhető, ugyanakkor mai füllel egy kissé retró hangulatú nóták sorakoznak a bő 34 perces korongon. Különösen a program eleje (D’ailleurs, Majesté) sikerült erősre; a Nuit Des Limbes is nagy kedvencem, kár, hogy alig két és fél perces; de a Délire D’un Fou és a címadó tétel is nagy ívű, emlékezetes szerzemény.
A Métamorphose különösen Francia- és Németországban aratott sikert. A banda, érzékelve a gyenge nemzetközi eladásokat, angol nyelvű énekkel újravette az anyagot, ám rajongóik tábora így is csak Japánban növekedett számottevő mértékben. Okulva az előzőekből, második albumukat, az 1986-os Larmes De Heros-t (Hero’s Tears) már párhuzamosan francia és angol nyelven is megjelentették. Ám ez sem hozta el számukra a vágyott áttörést. Belefáradva a támogatás hiányába, és a lemezcégekkel támadt nézeteltérések kezelésébe, a Sortilège legénysége még ugyanebben az évben a feloszlás mellett döntött.
1992 októberében aztán – igaz, csak egyetlen fellépés erejéig – újra összejött a csapat. A párizsi Locomotive-ban adtak egy 74 perces koncertet, amelynek emlékét DVD is őrzi. A tagok egy része ezt követően hátat fordított a zeneiparnak. A Steamhammer Records közben mindkét lemezük angol nyelvű változatát újra kiadta. Ami feltűnő, hogy a Métamorphose albumról egyedül az instrumentális szerzemény (Nuit des limbes) címét nem fordították le…
A végére hagytam a csattanót: a Sortilège tavaly óta újra aktív (igaz, 2018-ban és idén is csak két koncertet adtak). Gondolom, ezt követően elsősorban nagyobb fesztiválokon lépnek majd fel, de hogy turnéra indulnak-e egy másik zenekar társaságában, illetve hogy új anyagra számíthatunk-e tőlük, az egyelőre még a jövő zenéje. A helyzet külön érdekessége, hogy az újjáalakulásban éppen a zenekar hangzásában meghatározó szerepet játszó szólógitáros, Stéphane Dumont nem vesz részt…
Leave a Reply