„Ha nem alkotnék, nem érezném jól magam”

Levélváltás Anders Lindberg-gel, a svéd thrash magányos farkasával

Age of Nefarious, Excöriator, Gaslarm, HeadQuaker, Psychotrone, Secret Attack, The Porridgeface – valamennyi projekt neve mögött ugyanazt az embert találjuk, a svéd Anders Lindberg-et, aki az elmúlt nyolc és fél év alatt 32 (!) nagylemezt készített – jórészt egyedül. A Psychotrone-albumokon keresztül szereztem róla tudomást, de mindezek után kíváncsi voltam, hogy ki is ő valójában.

Anders, mielőtt rátérnénk az eddigi életművedre, beszéljünk egy kicsit rólad! Hány éves korod óta zenélsz, illetve foglalkozol a heavy metal-lal?

Körülbelül ötéves voltam, amikor megkaptam első hangszeremet, egy tangóharmonikát, később viszont a gitár volt az első komoly hangszerem. Gyerekként főleg The Beatles-t hallgattam, 1979/80 táján tört be az életembe a Motörhead zenéje, és körülbelül 1983 óta játszom metalt.

Az albumaidra minden hangszert te játszol fel. Melyiket tartod az elsődleges instrumentumodnak?

A gitárt, de azon sem játszom igazán jól.

Mely zenekarok, albumok voltak rád a legnagyobb hatással?

Kezdetben a Motörhead és a Judas Priest, de az a zenekar, amelyik minden megváltoztatott, a Metallica volt 1983-ban. Úgyhogy albumként Hetfield-ék első négy albumát említeném, ezen kívül a Paradox Product of Imagination-jét és Heresy-jét, a Vendetta Go and Live…Stay and Die című lemezét (ami valószínűleg minden idők legjobb albuma számomra) és persze a Brain Damage-t is, ugyanettől a csapattól. De a Deathrow első három anyaga is komoly hatást gyakorolt rám.

A jelenlegi projektjeid előtt játszottál más zenekarokban is?

The Porridgeface kezdetben egy háromfős csapat volt. 1987-1990 között rengeteget próbáltunk, de folyton részegek voltunk. Poénból adtunk néhány koncertet a próbateremben, húsz részeg tinédzser előtt, ha-ha!

Hogyan alakult ez így, hogy elsősorban egyszemélyes projekteket viszel? A személyiségedből adódik, hogy a legjobban egyedül szeretsz dolgozni?

Amikor 1990 augusztusában a The Porridgeface feloszlott, úgy döntöttem, hogy szólóban folytatom tovább. Természetesen csak a szórakozás kedvéért. Dalokat írtam és rögzítettem, amelyekben csak gitár volt és a ronda hangom hallatszott. A számokat egy kazettás magnóval vettem fel. És igen, azt hiszem, valójában egy magányos farkas vagyok.

Van családod (feleséged, gyereked)? Azért kérdezem, mert az a tempó, az az anyagmennyiség, amit produkálsz, azt feltételezi, hogy egész nap a zenével foglalkozol…

Nős vagyok, és három gyereket nevelünk. A lemezkészítés nem igényel olyan sok időt, mint hinnéd. Gyorsan dolgozom. (Ezt magam is tanúsíthatom: amíg mások napokig, vagy akár hetekig is ülnek az interjúkérdéseken, Anders két óra alatt megválaszolta azokat – a szerk.)

Miért tartod szükségesnek, hogy különböző zenekarnevek alatt jelentesd meg a dalaidat, amikor alapvetően mindegyikkel thrash-t játszol, és mindnek te vagy az alkotója?

Ez furcsának tűnik, igaz? Szeretném hinni, hogy ezek a zenék különböznek egymástól, más a stílusuk, a hangzásuk – miközben lehet, hogy nem. Inkább az lehet a megfejtés, hogy idővel elunom magam, és valami újba szeretnék kezdeni. Minden egyes album előtt arról álmodozom, hogy „na, ez alkalommal valami teljesen újat csinálok”, ám a végeredmény mindig ugyanaz, többé vagy kevésbé dallamos thrash lesz.

Miért ez a sietség? Nem tartasz attól, hogy a mennyiség a minőség rovására megy?

A zenét mindenekelőtt magamnak írom. Azért van szükségem erre a tevékenységre, hogy elűzzem magamtól a démonaimat. Ha nem alkotnék, nem érezném jól magam. Én vagyok saját magam legszigorúbb kritikusa, nem jelentetnék meg olyan anyagot, amivel nem vagyok tökéletesen elégedett. És a legjobb az egészben, hogy az embereknek nem kell meghallgatniuk!

Beszéljünk egy kicsit a munkamódszeredről! Párhuzamosan dolgozol az egyes projekteken: kipattan a fejedből egy ötlet, és eldöntöd, hogy melyik fiókba teszed, vagy azt mondod, hogy most a következő Psychotrone-album dalait írod meg és veszed fel, és addig nem foglalkozol mással?

Soha nem dolgozom párhuzamosan az egyes projekteken. Ha úgy érzem, hogy egy újabb Psychotrone-albumot kell készítenem, akkor onnantól arra fókuszálok.

Megírod az összes dalt, és csak utána, egyszerre rögzíted őket, vagy ahogy elkészült egy nóta, azt rögtön felveszed, és utána jöhet a következő szám kidolgozása?

Csak miután befejeztem egy dalt, foglalkozom a következővel. De valamennyi nóta felvételénél megnézem, hogy nem tudnék-e még valamit változtatni rajta, annak érdekében, hogy jobbá tegyem.

Mikor jelenik meg a képben a szövegíró munkatárs? Megírod, és elküldöd neki a zenét, hogy egy adott témában írjon hozzá szöveget, vagy fordítva: ő küld egy szöveget, és te ahhoz írsz zenét?

Az évek során számos szövegíróval dolgoztam, és itt Peter Nyström, Michael Francisco, Pallav Adhikari, Henrik Davidsson, Vicktor Grimmagard, Dave Fankhauser, Matthew Coombs és Charles Daaboul nevét kell megemlítenem. Amikor egy dalon dolgozom, mindig ott kell lennie előttem a szövegének, abból inspirálódom. Ebben az a vicces, amikor a szövegíró odaad egy érzelmes, szerelmes szöveget, amihez egy lassú tempót képzel hozzá, én viszont az eddigi leggyorsabb dalomat írom meg hozzá.

Van saját stúdiód, ahol a dalokat rögzíted?

Ma már nincs, néhány évvel ezelőtt eladtam a stúdiós cuccaimat. Szerencsére napjainkban már nincs szükség több millió dollárba kerülő felszerelésre ahhoz, hogy rögzítsd a dalaidat.

Mennyi idő alatt készülsz el egy lemezanyaggal, az első ötletektől a maszterizálásig?

Ez az ihlettől függ, de átlagosan két hetet mondanék.

Mi alapján döntöd el, hogy melyik projekt anyaga lesz a következő, aminek nekiállsz?

Ez is a hangulatomtól és attól függ, hogy találok-e szövegírót, akivel együtt tudok dolgozni az anyagon. Például, néhány héttel ezelőtt beszéltem Michael „Mettle Angel” Francisco-val arról, hogy készítenék egy újabb Age of Nefarious albumot. Annak idején tőle jött a zenekar neve, és az első lemez majdnem minden szövegét ő írta. A Vendetta egykori énekes-gitárosa, Achim „Daxx” Hömerlein is írt szöveget arra az albumra, és maradt is egy dalom tőle, amit valószínűleg fel fogok használni. A szövegét át fogom küldeni Michael-nek, hogy megnézzük, egy kicsit át tudná-e dolgozni. Eközben éppen végzek a tizennegyedik Gaslarm-album munkálataival.

Ki készíti a borítógrafikákat?

Ezeket a képeket az interneten veszem. De ha valaki, aki olvassa ezeket a sorokat, készít lemezborítókat, és nem kér értük túl sok pénzt, kérem, lépjen kapcsolatba velem!

Mely lemezeidet tartod a legjobbnak zeneileg?

Az Excöriator-től a The Moaning of Life újra-rögzített verzióját, a Gaslarm Dusk Mother´s Children és State of Mind című albumát, az Age of Nefarious-től a The Damage of Nefarious Thinking-et, a Psychotrone-tól az As Dark Souls Watch-t és a The Porridgeface Shadows of My Soul lemezét.

Mi a célod ezzel az egésszel?

Nyilván nem az, hogy pénzt keressek vele! Szeretek zenét szerezni, ennyi az egész. És ezt valószínűleg addig fogom csinálni, amíg csak le nem szakadnak a karjaim, vagy amíg meg nem ölsz miatta.

Üzletileg nyereségessé tehető ez a tevékenység, vagy inkább csak pénzbe kerül neked?

Az elején lemezenként 49 dollárt fizettem a CD Baby-nek azért, hogy terjessze a Spotify-on, az iTunes-on, és mindenhol máshol. De amilyen ütemben készítem a lemezeket, az ilyen irányú kiadásaim miatt mostanra az utcára kerültem volna. Hál’ istennek, a Sepulchral Silence Records az összes anyagot gyakorlatilag ingyen gondozza: kétévente mindössze 20 dollárt vagy valami ilyen összeget kellett nekik ezért fizetnem. Ezért a pénzért az eBay-en egy vagány old school metal pólót tudnék venni magamnak.

Van olyan terved, hogy esetleg szerződsz egy kiadóval?

Fordítsuk meg a dolgot: létezik olyan kiadó, amelyik azt tervezi, hogy leszerződik velem? Nem találsz olyan céget, aki pénzt invesztál egy olyan emberbe, aki nem akar koncertezni. 30 éve teljes munkaidőben dolgozom, amit nem adhatok fel a „semmiért”: fizetnem kell a számláimat, és fel kell nevelnem a gyerekeimet.

És hogy fizikai formátumban is megjelentesd ezeket az anyagokat?

Ha egy kiadó lát ebben fantáziát, akkor persze! Kívánom, hogy ez a cég meg tudja ezt csinálni, és akkor legyen övé a haszon is. Nekem tényleg nincs szükségem az ebből származó pénzre, csak azt szeretném látni, hogy a zeném fizikai formátumban is megjelenik, amit én magam nem tudnék kivitelezni. Úgyhogy ha egy kiadó szeretne valamit megjelentetni a munkáim közül, és a profitot is megtartaná, akkor rajta – csak előtte vegye fel velem a kapcsolatot a gaslarm@outlook.com e-mail címen!

Az egyszemélyes projektezéssel szemben hogy nézett ki az alkotói folyamat, amikor egy zenekar részeként, vezetőjeként csináltad ugyanezt?

Nem tudom, ma hogy csinálnánk, ha egy igazi bandában lennék. Amikor a The Porridgeface még trióként működött, akkor is teljes egészében én írtam a dalokat.

Koncerteztél már bármelyik formációval is? Vagy van ilyen tervbe véve?

Sajnálom, de semmi ilyet nem tervezek.

Tervezed-e, hogy változtatsz a jelenlegi gyakorlaton: lassabb ütemben készíted a lemezeidet, vagy összehozol egy stabil zenekart?

A fentieken kívül semmi mást nem tudok elképzelni. Arról persze már gondolkodtam, hogy biztos nem fogom ezt az idők végezetéig csinálni. Lehet, hogy találok egy új hobbit magamnak…

A két Psychotrone-anyag három hét különbséggel jelent meg. Így is készültek el?

Ahogy az Eternal Torment megjelent, rögtön nekiláttam a másodiknak. Azt hiszem, két héttel később el is készült, de még vártam egy kicsit, mielőtt azt is elküldtem volna a Sepulchral Silence-nek.

Mi a különbség a kettő között zeneileg?

Az As Dark Souls Watch súlyosabb, és azt gondolom, dallamosabb is, mint elődje.

Szeretnél-e nagyobb, nemzetközi ismertségre szert tenni? Ha igen, teszel-e ezért valamit az önmarketing terén?

Ezt nem igazán tudom. Ahogy az emberek megtudják, hogy egy egyszemélyes csapatról van szó, elveszítik iránta az érdeklődésüket. Legalábbis ez az érzésem. Nem sok mindent tudok tenni ez ellen, így aztán azért sem, hogy ismertebbé váljak.

Mit üzensz azoknak a magyar thrashereknek, akik még nem ismerik a zenédet?

Ha szeretitek 80-as évek szenvedéllyel és szeretettel játszott speed/thrash metal-ját, adjatok neki egy esélyt! Az anyagaimat megtalálhatjátok a Spotify-on, az iTunes-on, vagy letölthetitek a különböző torrent-oldalakról – ott is mind fent van. 🙂 Thank you Thomas and all Rattleheads!