Kanada egykori thrash-reménységeinek mára rendesen megkopott a hírneve, pedig zenéjük színvonala alapján jóval nagyobb respekt járna nekik. Sajnos soha nem sikerült elérniük sem a New York-i, sem a Bay Area-beli thrasherek népszerűségét. Ennek egyik oka, hogy földrajzi helyzetükből kifolyólag sosem kerülhettek igazán közel a tűzhöz, a másik és sajnos még nyilvánvalóbb ok lemezeik általánosan gyenge hangzása. Kár tagadni, hogy a Razor-albumok megszólalása igencsak a „mély víz, csak úszóknak” kategóriába tartozik. Ám aki kedveli a műfajt, könnyedén megállapíthatja, hogy igazi gyöngyszemmel van dolga.
Na, de lássuk a címben említett debütalbumot! A zeneanyag valahol a Metallica Kill ‘Em All-ja és a Slayer Show no Mercy-je között helyezkedik el, természetesen a korszaknak megfelelő, elmaradhatatlan Venom-hatással. A srácok már a nyitó nótában kimutatják a foguk fehérjét: a Take This Torch szélsebes, kellően fogós thrash opusz, a műfaj egyik halhatatlan klasszikusa. A másodikként elhangzó Fast and Loud némileg visszavesz a tempóból; lendületes, dinamikus riffelése leginkább a Metallica The Four Horsemen-jével rokonítható. Kiváló darab ez is. Ezt követi a lemez egyik legintenzívebb tétele, a City of Damnation: vegytiszta thrash-esszencia, lélegzetvételnyi pihenő nélkül. Így kell ezt!
És a színvonal a továbbiakban sem ül le, sőt! Az egész lemez kitűnő dalokat kínál. Nagy erénye még az anyagnak a változatosság, kiváló példa erre az Escape the Fire tradicionális metal nyitóriffje, a Distant Thunder középtempós, már-már dallamos megközelítése, a Deathrace Venom-hatású riffjei, és így tovább. Summa summárum, thrash metal-rajongóknak erősen ajánlott próbát tenni ezzel az underground gyöngyszemmel!!!
Leave a Reply