Nem mi találtuk fel a spanyolviaszt ötös listáinkkal, sok helyen lehet hasonló módon kedvenc albumok rendezgetésével találkozni, de pár szót mégis szólnék heti rendszerességgel közölt aktuális favoritjainkról. Igazából hárman állítjuk össze ismétlődő jelleggel, minden héten ugyanazon a napon, konkrétan Coly, Dávid László és én, mivel mi kezdtük el a „listázást”. Többi munkatársunk szívéhez közel álló albumai nem heti rendszerességgel érkeznek be szerkesztőségünkbe; Coly szokta „bekérni” a soron következő kollégától az éppen sokat hallgatott lemezek listáját, amelyek rendszerint szombaton kerülnek fel az oldalunkra.
Néha befut egy-egy olvasói kedvenc-gyűjtemény is, mint legutóbb Juhász Tibor barátomé, de ez tényleg nagyon ritka. Nem is emlékszem már, hogy mikor kezdtük el megosztani aktuális kedvenceinket, de az egészen biztos, hogy több, mint két éve. Ez már elég szép gyűjteményt takar, ha csak hármunkét nézem; ehhez, ha hozzáadjuk a többiekét, még nagyobb mennyiséggel számolhatunk.
Azt tapasztaljuk Coly-val, hogy van értelme ezeknek a listáknak, mert ebből elég jól leszűrhető az olvasói aktivitás, néha egész sok hozzászólás és lájk érkezik tőletek. Viszont azt is elfogadom, ha valaki feleslegesnek véli ezeket az album-felsorolásokat, igazából nincs bennük semmi extra, egyszerűen tudatni szeretnénk veletek, hogy milyen zenéket favorizálunk éppen, mi az, ami mostanában pörög a lejátszónkban, miközben elégedetten bólogatunk a ritmusra. És ezzel el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, amit a rovat lényegének tartok, ami miatt jómagam is szívesen közzé teszem kedvenc zenéimet. A kulcsszó az ajánlás. Régen is szerettem megmutatni az általam jónak vélt muzsikákat azoknak a zenerajongóknak (leggyakrabban barátoknak), akik kedvelik a heavy metal-t, és ez most sincs másképp, valamint én is vevő vagyok arra, hogy a mások által kedvelt lemezeket megismerjem, ha felhívják rájuk a figyelmemet. Nem nagy kunszt az egész, de valahogy mégis megvan ennek a varázsa. Ebben a zenei műfajban ez gyakran így működött, így működik, és szerintem sokáig így is fog.
Nem tudom pontosan, ki milyen szempontok alapján válogat, amikor megosztja listáját, ezért inkább csak magam nevében beszélek, bár, Coly szokott csepegtetni néhány infót arról, hogy éppen miért azok a bizonyos albumok jelennek meg nála aktuális kedvencként. Mostanában elég kevés időm van zenét hallgatni, napi átlagom körülbelül három lemez. Ebből néha elég nehéz kiszeparálni öt jó művet heti rendszerességgel, de azért általában sikerül. Hogy milyen tényezők szerint válogatok, mindjárt elmondom. Mint említettem, én is szeretek mások véleményére adni, rengeteg előadó van, akit nem ismerek, így a többiek heti anyagából, a szavazásokból, esetleg lemezismertetőkből (más magazinokból is) szemezgetek, és ami megtetszik, már ott is találja magát a „Zozzie aktuális kedvencei” margó alatt. Elárulom, a kollégák közül Bársony Péter ízlését érzem legközelebb magamhoz, gyakran megérintenek azok a hanghordozók, amelyekről ő ír. Csak ugye, Péter nem időmilliomos, így tőle ritkán jön cikk (de így is öröm, hogy megtisztel minket egy-egy írásával). Coly ajánlásai is gyakran célba találnak, de olvasók által is kedveltem meg nem egy albumot. Úgyhogy, hajrá, bármikor leírhatjátok, mit érdemes meghallgatnunk!
Lassan egy külön cikket szentelhetek a YouTube videó megosztó csatornának is, mivel nem egy zenét onnan ismertem meg, amikor véletlenszerűen bekevert nekem valamit. Így lett nagy kedvenc a Shylmagoghnar, nemrég pedig a francia Aephanemer együttes Prokopton albumát köpte ki a rendszer, ami szintén elnyerte tetszésemet.
Természetesen nem maradhatnak ki a régi nagy favoritok sem listáimból, az új zenéken kívül mindig előkapok valami klasszikus művet. Néha csak úgy nekiállok böngészni a CD-im között vagy hirtelen eszembe jut, hogy ezt, meg azt milyen rég hallottam, és már veszem is elő. A Jubileum rovatot előre megtervezzük, mely nagylemezek, esetleg EP-k kerülnek elő az adott évben, és konkrétan ki ír róla, így azok, amelyek az én reszortomat képezik, biztosan felbukkannak a heti listámon (éppen az Annihilator Alice in Hell albuma megy, amikor ezt a sort gépelem). Úgyhogy, próbálok vegyesen régi és új zenéket bekeverni ötösömbe, de ez azért nem patikamérlegen kimért módon megy, néha nem úgy alakul, de kit érdekel. Éppen, amihez kedvem van, ami bejön, az jelenik meg.
Még egy kis adalék: azért senki se higgye azt, hogy a felsorolt lemezek mind ötpontosak nálam, szerintem nincs annyi maximális szintet megütő kiadvány. Néhányra azt mondom, kellemes hallgatnivaló, de valószínűleg nem lesz belőle örökös kedvenc. De meleg szívvel ajánlom, mert szívesen meghallgatom. Ha csak ötcsillagos lemezekből válogatnék, akkor a rovat címe „Heti egyes”, esetleg „Heti kettes” címet kapna. 🙂
További jó és tartalmas zenehallgatást kívánok minden kedves olvasónknak, és természetesen olvassátok a Rattle Inc.-t az elkövetkező években is, valamint csemegézzetek minden héten ötös listáinkból!
Leave a Reply