Jó két évvel ezelőtt Zozzie ajánlotta figyelmembe a Myrath muzsikáját, és azóta mindketten nyomon követjük a tunéziai csapat munkásságát. Számomra a kezdetek óta a 2011-es Tales of the Sands album jelenti az etalont; az öt évvel későbbi folytatás sem volt rossz, de a Legacy-n már valamivel lágyabb zenét kaptunk Zaher Zorgati-éktől, ami nekem kevésbé jött be, mint elődje.
Ez alkalommal nem történt radikális irányváltás, ha csak annyiban nem, hogy az előző lemezhez képest változatlan felállású csapat (Zaher Zorgati ének, Malek Ben Arbia gitár, Elyes Bouchoucha billentyűs hangszerek, Anis Jouini basszusgitár, Morgan Berthet dob) még slágeresebb, még szélesebb közönséget megszólító dalokat írt. Eddig keleties motívumokat építettek be alapvetően progresszív, a Symphony X-re, Kamelot-ra hajazó metal muzsikájukba, most viszont fordítva történt: kis túlzással metal alapra épülő arab zenét (népzenét? popzenét?) hallunk, amelynek ultradallamossága többek között a népes vonósszekció közreműködésének köszönhető. Valószínűleg hazai (értsd: arab) piacra is szánják az anyagot, amellett, hogy a különleges ízekre vágyó nemzetközi közönség igényeit is ki szeretnék elégíteni vele. Már az előző lemezen is ez volt az irány, de itt ez még hangsúlyosabban ölt testet.
Számokat nem tudnék kiemelni, gyakorlatilag mindegyik sláger. Amit viszont megemlítenék, az az egyes dalokban hallható modern, súlyos, már-már indusztriális jellegű lüktetés, ami jól ellensúlyozza a fentebb említett dallamosságot.
Abszolút nemzetközi színvonalú és egyéni ízű produkció. Ötpontos album, mégsem tudok vele olyan mértékben azonosulni, hogy helyet kapjon év végi Top 10-es listámon. Ugyanakkor még néhány hallgatás, és ez lesz a kedvenc Myrath-lemezem!
„Most már csak az hiányzik, hogy Zorgati-ék Temesvár és Pozsony után Budapestet is beírják a GPS-ükbe úti célként” – fogalmaztam meg magamnak, amikor nekiültem ennek az ismertetőnek, és tessék, rá egy-két napra kiderült, hogy beírták: a csapat november 13-án a Beast in Black előzenekaraként lép fel a Barba Negrában. A jegyem már megvan rá, így most már csak azért szurkolok, hogy egy minden tekintetben profi produkcióval álljanak színpadra, és 40 percnél hosszabb játékidőt kapjanak a szervezőktől.
Leave a Reply