Bevallom férfiasan, még soha nem hallottam a Harloch együttesről. Illisz Ákos (aki az Archaic-ban érdekelt, és itt is ő bőgőzik) hívta fel rá a figyelmem, és ezt egy CD-vel, valamint egy rövid biográfiával nyomatékosította, én pedig megígértem neki, hogy cserébe írok a Tíz csapásról.
Egy rövid zenekari történet Ákos tollából: „A Harloch zenekart 2001 elején alapította Akhsesef és Elenios, akik rögtön el is kezdték lefektetni a zenekar alapjait, hozzájuk csatlakozott Windar a dobos posztra. Ám ez a felállás nem volt hosszú életű, hamar felbomlott.
Az első hangzóanyag 2007/2008 fordulóján készült el Árnyjáték címmel, ez egy öt számot tartalmazó EP volt, amelyet az akkori felállás (az alapító Akhsesef, Mithras, Sethyron és Veles) vett fel a soproni MD stúdióban, és Schmiedl „Smici” Tamás rögzítette és keverte. Érdekesség, hogy az Ahol a remény is meghal című dalban vendégszerepel is a legendás zenész. Az EP a hivatalos oldalról tölthető le.
A következő nagy lépés a 2012 őszén megjelent első, teljes értékű nagylemez, a Damnatio Ad Bestias volt, ahol Mithras énekes/gitárost már két személy, név szerint Khainor énekes és Axelior gitáros váltották, a másik gitárt továbbra is Akhsesef kezelte, Veles helyén Damien bőgőzött, a dobokat pedig az egyik, a korai időkben elsőként csatlakozó, majd távozó dobos, Windar ütötte fel. A lemez ismét Sopronban, Schmiedl Tamásnál készült.
A harmadik anyag egy kicsit váratott magára, az újabb és újabb tagcserék, balesetek és balszerencse-sorozat miatt, de a banda 2017/2018 fordulóján végül ismét stúdióba vonult (mily meglepő, Sopronban Smicinél), és rögzítette a tíz dalból álló, Tíz Csapás című korongot. A zenekar összetétele ezúttal már a jelenleg is aktív felállás volt, és körülbelül nyolchavi, több fronton folytatott sikertelen tárgyalás után az anyag szerzői kiadásban jelent meg. Schmiedl Tamás ismét beállt a mikrofon mögé, és az A hajótörött legendája című dalban újra hallatta vendégként a hangját.”
A felállás jelen pillanatban ekképp néz ki: Khainor – ének, Akhsesef – gitár, Amdusisas – gitár, Mortlyn – dobok, Ninegal – basszusgitár, vokál.
Pár hallgatás után azt mondom, ismét kaptam egy remekül sikerült itthoni albumot, ráadásul egy kedves olvasónk segítségével (Tóth Endre) a korábbi Harloch anyagokhoz is hozzájutottam. Igaz, időm még nem volt rá, hogy meghallgassam ezeket, de mentségemre szóljon, hogy éppen most lefoglal a Tíz csapás, de biztos, hogy vissza fogok térni rájuk.
Ákos (Ninegal) beszámolója szerint nehéz és kegyetlen szülés volt a nagylemez elkészítése, de sokszor a rengeteg küszködés hatására lesz a végeredmény kiváló. Persze sosem jó úgy dolgozni, hogy folyamatosan problémák hátráltatják az embert, de azt is elmondta a basszusgitáros, hogy ez az album teljesen közös munka volt, és ezek szerint a sok negatívum egyre jobban összekovácsolta a társaságot, és ebből az összetartásból csakis valami nagy dolog jöhetett létre, ami jelen esetben abszolút igaz, így bátran mondhatom, hogy egy egységes és erős anyag került ki a srácok kezéből.
Magáról a muzsikáról még nem esett szó, így most már itt az ideje, hogy arról is szóljak. A zenét nevezhetjük thrash-be oltott black metal-nak vagy fordítva, mindegy. Ez így elég szigorúan hangzik, de meglepő módon mégsem annyira az, mivel egyrészt Khainor hörgős, durva hangja tisztán érthető, és néha dallamfoszlányok is elhagyják ajkait, másrészt kellő változatosságot mutat az album, a gyors nótákat lassabb, dallamosabb tételek váltogatják, és ez néhányszor egy dalon belül is előfordul. Mindenképpen előnyére válik a korongnak a sokszínűség, de a monoton döngölések is abszolút élvezhetők – miközben Khainor gonoszul köpi ki torkából a sorokat.
A nóták egy részében a magyar történelem sötét korszakai jelennek meg, a többiben a világtörténelem egy-egy részletébe pillanthatunk bele, amelyek nagyszerűen illeszkednek a muzsikához, ráadásul a sorok egyáltalán nem pongyolán lettek összefűzve, még ha nem is klappol minden tökéletesen. Egyik kedvencem a Nádasdy Ferencről szóló Fekete bég című nóta, amelyben megelevenednek a törökkel vívott fogcsikorgató, véres, kegyetlen harcok. A gyors dobtempóba és a vad riffekbe remekül beépülnek az időnként előrenyomuló (úgy, mint a törökverő magyar sereg) gitárharmóniák. Szintén egyik legjobbja a lemeznek a Der Doctor Schnabel, ami a középkori pestisjárványt idézi fel; és még a középkorban maradva, a Kárba veszett kereszt nóta szövege (és zenéje) is kiváló, ebben a magyar keresztes hadjárat kudarca a téma. Nem kevés nemzeti érzelem szorult a Kárpátok mögött számba is, de csak egészséges szinten, így számomra teljesen élvezhető ez is.
Kimértebb, néhol doom-ba hajló tempó dominál az Északi fényben, ez szintén favoritom a lemezről, és hogy legyen még újkori történelmi tanulság, az Az utolsó napon dalban Budapest szovjetek általi felszabadulását énekli meg az együttes, amiről tudjuk, hogy „cseberből vederbe” kerültünk. És ha már a Szovjetuniónál tartunk, a lemezt záró Héraklész oszlopain túl dalban a „dicsőséges” Don-kanyar emlékei idéződnek fel. A Hajótörött legendája szövegét egyiptomi mitológiából merítették, és ebben vendégszerepel Smici. Jól passzol a dalba rekedtes hangja, tovább színesítve a közeget. Szintén nem honi esemény feldolgozása a Hasfelmetsző Jack-sztori (Pokolból), valamint a Nagy ugrás.
Mit is mondhatnék még? Sok sikert kívánok a Harloch-nak, örülök, hogy találkoztam a zenéjükkel, remélem, a következő album elkészítése problémamentesen fog zajlani, és feljebb lépnek még egy (vagy több) lépcsőfokot!
A Fekete bég című dalt a YouTube-on is közzétették, hogy a tisztelt olvasó bele is hallgathasson egy dalba:
https://www.youtube.com/watch?v=RGoFElfdvnk
A Tíz csapás című lemez egyébként az érdeklődők számára a CD Pincében és a zenekarnál is elérhető.
Leave a Reply