Mostanában egyre gyakrabban találnak meg bennünket külföldi zenekarok, azzal a kéréssel, hogy írjunk róluk, esetleg legújabb kiadványukról. Így ismerkedtem meg ezzel az észak-németországi Barth városából származó trióval is. Nyúlfarknyi biográfiájukból mindössze annyi tudható meg, hogy 2015 októberében alakultak, a csapatot az énekes-gitáros Jens Hiemann, a hathúros hangszert basszusgitárra cserélő Heiko Schatz és a dobos Felix Keding alkotja.
A baráti társaság, amelynek tagjai negyvenes éveik vége felé járnak, saját meghatározása szerint súlyos rockzenét, rock and roll-t játszik; ihletet a metalból, punkból és hard rockból merítenek, példaképeik olyan nagyságok, mint a Metallica, a Motörhead vagy a Saxon. Ugyanakkor Hiemann németül énekel, aminek köszönhetően nekem elsőre egy durvább megszólalású Die Ärzte ugrott be, annyi különbséggel, hogy míg Bela B-éknél a humor a zene egyik alappillére, a Wux komolyabbnak tűnő témákat tűz műsorára, plusz Jens hangja sokkal durvább, nyersebb, mint Farin Urlaub-é. (Mondok még egy hasonlatot, úgysem ismeri őket senki: az énekrészek – különösen a Der typ mit dem Kreatorshirt című nótában – az orosz Korol i Sut muzsikáját juttatták eszembe, akiket szintén nagyon bírok.)
Információs csomagjukból az sem derül ki, hogy milyen diszkográfiával rendelkeznek. Ami tudható, hogy tavaly februárban jelent meg négyszámos EP-jük, a Blickkontakt. Én ennek dalai mellett egy Komissar című tételt is megkaptam, ám más hanghordozónak nem bukkantam a nyomára a neten.
Mivel alapvetően nem vagyok a német szövegek ellen (annak ellenére, hogy szinte semmit nem értek belőle), kíváncsian ültem neki az anyag meghallgatásának. A leginkább a nyitó Lebendig begraben jött be, az azt követő Wand sokszor lassul be, „kedélyeskedik”, miközben azért végig ott van benne a karcos gitár, a döngő basszus és a nyersen pergő dob. Valójában nem metal, amit hallunk, de megnéztem egy koncertfelvételüket a YouTube-on, és színpadon elég súlyosan, töményen szólnak.
A Blickkontakt-ot elsősorban nem a death metal vagy grindcore híveinek ajánlanám, hanem azoknak, akiknek bejön az egzotikus (jelen esetben német), de azért súlyos rockzene. A változatosságra vágyók nyugodtan tegyenek vele egy próbát: ha a nyitó szám nem jön be, legfeljebb off-folják a cuccot.
Leave a Reply