Matt Harvey-ról érintőlegesen már ejtettem szót a Horrisonous-cikkemben (itt olvasható). Úgy tűnik, underground színterünk egyik igen aktív figurájáról van szó, aki „halmozza az élvezeteket”, azt viszont nem tudom eldönteni, hogy emberünk egyéni ötleteknek van híján, vagy csak szimplán a zene iránti lelkesedése, vonzalma mozgatja.
A death/grindcore Exhumed egyik alapítója ’96-ban az old school thrash metalos Dekapitator-t hívta életre, de érdekelt a szintén death/grind Expulsion-ban és a korai Death életművét nyíltan felvállaló és ápoló Gruesome-ban is. „Legújabb gyermeke” a három évvel ezelőtt létrejött Pounder, amellyel a ’80-as évek elejét megidéző tradicionális heavy/speed metalt játszik. Társai az ex-Savage Messiah-, Primitai-, Crowning Glory-, jelenleg Carcass-gitáros Tom Draper, illetve a kolumbiai származású, ex-Dia De Los Muertos-, Kariwa-, napjainkban Nausea- (a Majesty utódja, sokak szerint – tévesen – a Terrorizer mellékprojektjének hitt zenekar) basszusgitáros Alejandro Corredor, tehát egy totálisan régi iskolás, földalatti formációról beszélünk.
Kimondottan termékenynek tűnnek, hiszen 2017-ben a Give ’em the Hammer single-t, a Heavy Metal Disaster demót, míg 2018-ban a Faster than Fire EP-t és a Desert Rain single-t jelentették meg. Sajnos tavaly tragédia is sújtotta őket, mivel a Heavy Metal Disaster-t és Faster than Fire-t feldoboló Carlo Sergio Denogean elhunyt, így a single és bemutatkozó lemezük, az Uncivilized dobtémáiért is Gus Rios (Create A Kill, Gruesome, Evil Amidst stb.) volt a felelős. Tovább erősítve az old school-jelleget, a maszterizálást Joel Grind (Toxic Holocaust, War Ripper, Tiger Junkies) végezte el, a produceri és keverési munkálatokat viszont „házon belül” oldották meg, azok ugyanis Alejandro nevéhez fűződnek.
Az Uncivilized is azon anyagok közé tartozik, amelyeket az eltelt egy-másfél hónap során többször is meghallgattam, mégsem tudok úgy lelkesedni érte, mint például a Steel Night- vagy a Traveler-lemezekért. Ennek a magyarázata Matt Harvey erőltetett, gyenge énektémáiban, hangjában keresendő. Amíg a Gruesome-ban szinte 100 százalékosan idézi meg Chuck Schuldinert (R.I.P.), addig ezen a korongon világosan kiderül, hogy a dallamosság nem az ő terepe; egy teltebb, férfiasabb, karakteresebb orgánum sokkal többet dobott volna a szerzeményeken.
Az összkép is hagy némi kivetnivalót maga után, függetlenül attól, hogy alapvetően egy jó alkotásról beszélünk. Nagyon tetszenek a gyors, NWOBHM-os riffelésű dalok (Fuck Off and Die – amelynek felesleges és kár volt megszakítani a lendületét az óóó-zós középrésszel –, Uncivilized, Red Hot Leather, We Want the Night, The Evil One), ellenben az akusztikus felvezetéssel induló, ballada jellegű, majd bekeményedő Long Time No Love, a középtempós The Mists of Time és a szintén lírai elemekkel tűzdelt Answer the Call jellegtelen, lapos felvételek, ezek sajnos rengeteget rontanak a produkció pozitív megítélésén.
Hozzáteszem azt is, hogy a nótákat szerintem túlnyújtják, mindegyikből simán le lehetett volna csípni 1-2 percet, kiselejtezni belőlük néhány motívumot, témát, és akkor egy közel tökéletes anyagról számolhatnék be. Az igazság az, hogy Harvey éneke húzza le a végeredményt; van egy olyan érzésem, hogy a további értékelések, recenziók is ebbe kötnek majd bele. A hangzás rendben van: telten, vastagon, életerősen szólal meg a lemez, Alejandro csattogó basszustémái is remekül hallhatók.
Két hete ugyan szerepelt aktuális listámon az Uncivilized, és is nem bántam meg, hogy feltettem rá, az ellenben biztos, hogy az év végi elszámolásnál nem rúg majd labdába. Mindenképpen megsüvegelendő Matt Harvey és társai lelkesedése, az old school szellemiséget ápoló és életben tartó hozzáállásuk, amennyiben viszont hosszútávra terveznek, és versenyképes produkciót akarnak kihozni a Pounder-ből, mindenképpen a szerzemények egyszerűsítésére, az énektémák csiszolására, tökéletesítésére kell a legkomolyabb hangsúlyt fektetniük, netán egy másik énekest állítani a mikrofon mögé. Tudom, hogy nem az én véleményem, hatalmas adag jóindulattal fűszerezett pontszámom a mérvadó, de életképességük, jövőjük, sorsuk az említett hibák korrigálásán múlik.
Leave a Reply