
A nosztalgia pozitív érzés, hangulat, és mint ilyen, természetes dolog. Jólesően gondolunk egy olyan korra, amikor még a gondtalan fiatalok mindennapjait éltük, amikor „minden jobb volt”. Ha nem is vágyunk vissza, kellemes emlékeket ébreszt bennünk ez a fajta merengés.
S hogy mi után is van nosztalgiánk? Helyek, egykori események, emberi kapcsolatok és saját ifjúságunk jut ilyenkor eszünkbe, és legtöbbször egy éppen hallott zene az, ami megidéz egy korszakot, amitől ránk tör a sóvárgás, a lelki éhségérzet. Hiszen, hogy csak egyetlen dimenziót említsek, nincs már BS, se Fekete Lyuk, se Petőfi Csarnok, és az MTK-pályán sem rendeznek már koncerteket. Pedig milyen élményeink fűződnek ezekhez!
Egy-egy korszakot, évtizedet nemcsak az akkor született vagy az abban az időben népszerű zenék határoznak meg, hanem azok a jellegzetes ruhadarabok is, amelyeket akkor viseltünk, illetve azok a használati tárgyak, amelyek a ’70-es, ’80-as, ’90-es években a hétköznapjaink alapvető kellékei voltak. Április 1-jei írásában Zozzie remekül gyűjtötte össze az egyes szubkultúrák, zenei stílusirányzatok rajongóinak külső jellegzetességeit, részletezve ruházatukat, haj- és magaviseletüket (ha nem olvastad volna, itt pótolhatod a mulasztásodat).
Annyit tennék hozzá, hogy amiként a zenei, úgy az öltözködési stílusok többsége sem párhuzamosan, hanem egymás után jelent meg: a hard rock után a heavy metal, majd a thrash, a black és a death, utánuk pedig a grunge és a többi. Az újonnan jövők vagy a háttérbe szorították a korábbiakat, vagy egymás mellett léteztek tovább. Ugyanez igaz az egyes öltözködési stílusokra is, annyi különbséggel, hogy egyes ruhadarabok idővel cikivé váltak és/vagy kimentek a divatból, mások viszont kiállták az idő próbáját, és ma is alapkellékei egy valamirevaló metalos ruhatárának.
És ezzel meg is érkeztünk Poós Zoltán könyvéhez, amely a szerző meghatározása szerint „nem akar a pop-kulturális divatok sorvezetője lenni, nem szakkönyv, és nem szubkultúrák arculati kézikönyve. Csak afféle játék, a gyerek- és kamaszkori emlékek felidézése…” A kötet az 1956-os forradalom utáni időktől egészen az ezredfordulóig követi nyomon az átlagemberek és az egyes zenei irányzatok rajongóinak öltözködésbeli változását, évtizedről évtizedre haladva pakolja ki az asztalra a jellegzetes ruhadarabokat és „kiegészítőket”.
Mindezt rendkívül olvasmányos stílusban, érdekfeszítően teszi. Egyrészt szinte minden szócikkben felbukkan egy vagy több korszakjelölő helyszín, zeneszám, étel-ital vagy használati tárgy, másrészt a legtöbb ruhadarabbal kapcsolatban az író gyerekkori alteregója, a Battonyán felcseperedett Józsika is sztorizik egyet.
Szimatszatyor, Trapper és Levi’s farmer, Tisza cipő és Alföldi papucs, babos kendő, matrózcsíkos póló, bőr- és Bomber dzseki, teniszzokni és magas szárú Puma, nyugatnémet katonaing, frottír csuklópánt, fekete-sárga vagy fekete-piros csíkos sztreccsnadrág, surranó, western csizma és Martens bakancs… A másik oldalon pedig gumis nyakkendő, bundabugyi, sellős pecsétgyűrű, apupizsama, autós- és diplomatatáska, ABBA-s pénztárca, művészgarbó, susogós jogging és patacipő… Összesen 85 tétel, mindegyikhez legalább két fotó és egy-egy rövid, humoros szöveg dukál.
Egykori önmagunkra, szüleinkre, irigyelt vagy lenézett osztálytársainkra ismerünk ezekben a maskarákban – talán ezért is olyan szórakoztató ez a könyv; én mindenesetre alig tudtam letenni. Kortól, zenei irányultságtól függetlenül mindenkinek ajánlom.
Corvina Kiadó, 2018
Ára: 3990 Ft
Leave a Reply