Magyarok a nagyvilágban

Sokszor kérdezik tőlem (mint egészségügyi területen dolgozó újságírótól), hogyan jutnak eszembe mindig újabb témák, amikkel hónapról hónapra meg lehet tölteni egy magazint. A megírandók adják magukat – ahogy ott, úgy itt, a heavy metal berkein belül is. Aktualitások, évfordulók, kedvencek, zenészek, akikre kíváncsiak vagyunk, plusz van egy olyan eset, amit több különböző inger összeadódásának nevezhetnék. Amikor az önmagukban nem feltétlenül szenzációs vagy feltűnő, különálló tények, események állnak össze valamilyen jelenséggé, trenddé.

Ez alkalommal is így történt: Dávid Laci Frank Russell-lel készített interjúja (itt olvasható) és egy általam az egyik hazai bulvárlapban olvasott cikk gyújtotta meg a kanócot, amit már egyébként is jó hosszúra szőttem az elmúlt években megszerzett információkból.

S e kissé hosszúra nyúlt bevezető után jöjjön a lényeg: megpróbáltam összegyűjteni, hogy a tágabb műfajban hány olyan magyar származású muzsikus van, aki külföldön ért el komolyabb sikereket, szerzett magának hírnevet, akár egy rövidebb „kirándulás során”, akár kint élve, túlnyomórészt a tengerentúlon építve karrierjét.

Azon most nem merengenék, hogy néhány piacképes produkciót leszámítva a hazai csapatok miért nem tudták megvetni a lábukat a nemzetközi piacon. Túlkínálat van, amiben nyilván előnyt élveznek a tőkeerős kiadók és a kiterjedt kapcsolatrendszert megmozgatni tudó szervezők támogatásával nyomuló bandák. Abba sem nagyon mennék bele, hogy ki számít magyarnak, hiszen előfordulhat, hogy valaki már eleve kint született, a neve magyar, de nem beszéli a nyelvünket, vagy éppen ellenkezőleg: angol művésznevet vett fel, de még a Kárpátok gyűrűjében látta meg a napvilágot. Azokat említem meg itt, akiknek a származásáról egyértelműen árulkodik a neve. Egy kivétellel…

Gene Simmons-ról, a Kiss énekes-basszusgitárosáról nem feltétlenül ez az első dolog, ami eszünkbe jut. Mármint hogy köze lehet hozzánk. Izraelben született 1949-ben, Chaim Weitz néven anyakönyvezték, a szülei viszont mind a ketten magyarok: Kovács Flóra és Witz Ferenc feltehetően a második világháborút követően vándorolt ki a közel-keleti országba. Fiuk állítólag mind a mai napig beszéli a nyelvünket.

Simmons-szal volt egyidős a Ramones egykori dobosa, a 2014-ben elhunyt Tommy Ramone, eredeti nevén Erdélyi Tamás, aki Budapesten született, és családjával az 1956-os forradalom idején emigrált az Egyesült Államokba.

Peter Szigeti, a Warlock első három albumán játszó gitáros kérdésemre elárulta, édesapja 1956-ban disszidált Miskolcról Németországba, Péter már kint született, viszont egy keveset ő is beszél magyarul.

A Skid Row gitárosának, Dave „The Snake” Sabo-nak a neve is magyarosan cseng: lehetett volna egykor akár Szabó Dávid is, ám ami biztos, hogy a New Jersey állambeli Perth Amboy-ban született. Állítólag apai ágon félig magyar, de már a közvetlen felmenői is az Egyesült Államokban látták meg a napvilágot.

Attila Demjen, azaz Demjén Attila Lee Aaron Metal Queen című lemezének kreditjében szerepel dobosként, ám mint tudjuk, valójában nem ő, hanem Frank Russel játszik az albumon. Utóbbi muzsikus elmondása szerint Aaron-ék erre a posztra is egy fiatal arcot szerettek volna, aki jól mutat a posztereken, esetleg a színpadon. A sors igazságossága, hogy Attila nevét a későbbiekben már egyetlen kiadványon sem találjuk az énekesnő zenészkollégái között.

Bartha Dezső István 1986-87 között volt a Nasty Savage basszusgitárosa, és a csapat Indulgence című albumán hagyta ott a keze nyomát, plusz egy ekkoriban rögzített koncertalbumon hallható a játéka. Azért kellett otthagynia a csapatot, mert az apja megfenyegette: ha nem hagyja ott Nasty Ronnie-ékat, kitagadja az örökségből.

Az Ignite énekese, Téglás Zoltán az Egyesült Államokban született, de folyékonyan beszél magyarul, és rendre találkozhatunk vele itthon is. A szülei vándoroltak ki a tengerentúlra, ő pedig később olyan nagynevű csapatokban is megfordult, mint a Pennywise vagy a The Misfits.

Csihar Attila történetét nagyjából mindenki ismeri: a Tormentor-kedvelő Mayhem-esek csaptak le rá, és igazolták le énekesüknek, 1993-ban még csak egy rövid időre, 2004 óta viszont ő a norvég fekete sereg frontembere. Attila előtt az új évezredben „nyílt meg a világ”, és kérték fel olyan csapatok énekesnek, mint az Aborym, a Keep of Kalessin, a Gravetemple, a Sunn O))), legutóbb pedig a Sinsaenum.

A másik olyan honfitársunk, aki a legnagyobb karriert futotta be külföldön, Báthory Zoltán, a Five Finger Death Punch alapítója, frontembere, aki 1995-ben költözött ki New York-ba, ám csaknem egy évtizednek kellett eltelnie ahhoz, mire feltűnt a színen, már saját zenekara élén.

Szakácsi „Greg” Gábor, a hazai C.A.F.B. énekes-gitárosa két évtizede él Seattle-ben, ahol Sledgeback nevű csapatával játszotta be magát a köztudatba.

Nagy szenzáció volt, amikor Vörös Attila 2010-ben feltűnt a Nevermore soraiban, igaz, csak koncertgitárosként, de a nevét így is sokan megjegyezték, itthon és külföldön is. 76 alkalommal lépett színpadra a csapattal, de ugyanígy segítette a Sanctuary-t és Warrel Dane csapatát is élőben, plusz Jeff Loomis 2002-es szólóalbumán, a Plains of Oblivion-ön is tekert egy jót. 2017 óta a Satyricon turnégitárosa, tavaly pedig állandó emberként csatlakozott a Feröer-szigeteki Týr zenekarhoz (ahol, mint tudjuk, szintén van egy magyar zenésztársa, a dobos Tadeusz Rieckmann).

Talán a legfrissebb nemzetközi szereplőnk a Karthago dobosának, Kocsándi Miklósnak a fia, Mikey Kocsandi, aki John Garcia 2014-es, saját magáról elnevezett albumán gitározott.

Tudnátok folytatni a sort?