
Amióta a Rattle Inc.-oldalon kommunikálunk egymással, számtalanszor elhangzott az a kijelentés, hogy egy zenekarnak az első három (vagy öt) albuma volt a csúcs, a későbbi alkotások „mehetnek a levesbe”. Arra voltam kíváncsi, vajon vannak-e ez alól kivételek, mennyien, és konkrétan mely csapatok azok, amelyek pályafutásuk későbbi korszakára értek be.
Egy-egy alkotás, az életmű egyes állomásainak megítélése természetesen szubjektív dolog: ami számomra a csúcs, az nálad nem biztos, hogy az, és fordítva. Éppen ezért eddigi albumszavazásaink végeredményeit vettem alapul (az mégiscsak valamiféle közmegegyezés, vélemény-átlag), és ezek közül is néhány kedvencemet hozom (ellen)példának a fenti kijelentésre, a folytatást pedig – szokás szerint – ismét csak rátok bízom.
Nem szeretnék úgy járni, mint a Holt költők társasága című filmben a főszereplő John Keating (Robin Williams) által szétalázott J. Evens Prichard professzor, aki koordinátarendszerben ábrázolta az irodalmi művek értékét. Holott ugyanilyen grafikont lehetne rajzolni az egyes bandák pályafutásáról is: a lemezeikre adott pontszámokból kirajzolódna az a görbe, amely jól mutatná a sikeres korszakokat és a legjobbnak tartott albumokat. Nem fárasztanálak vele benneteket, inkább jöjjenek a konkrét esetek!
Régebbi és újabb csúcsok
Elsőnek rögtön az egyik legnagyobb klasszikust, a Judas Priest-et említeném, amelynek legnépszerűbb albuma olvasóink szerint a Painkiller. Ez a zenekar tizenharmadik nagylemeze, az egészen korai anyagok – hogy finoman fogalmazzak – nem igazán rúgnak mellette labdába. Nálam emellett a tizedikként napvilágot látott Defenders of the Faith és legújabb anyaguk, a Firepower a csúcs, azaz elmondható, hogy esetükben egy folyamatosan megújuló, és bármikor csúcsteljesítményre képes csapatról van szó.
Nagyjából ugyanez a helyzet a Black Sabbath esetében is. Első öt-hat lemezüket követően erős formahanyatlás következett be náluk, Dio-val tudtak ismét nagyot alkotni, de ugyanilyen kiemelkedőnek gondolom a Tony Martin-nal készített Headless Cross és Tyr albumokkal fémjelzett időszakot is, és fantasztikus visszatérésnek a 2013-as – minden valószínűség szerint utolsó – anyagukat.
A Deep Purple első három nagylemeze igazából még csupán szárnypróbálgatás, albumszavazásunkon a negyedik In Rock vitte el a pálmát, de az 1984-es újjáalakulás mementója, a sorban tizenegyedikként megjelent Perfect Strangers is a zenekar nagy klasszikusává vált.
De a ’80-as, ’90-es években indult csapatok közül is tudok olyanokat említeni, akik nemcsak pályájuk elején álltak elő klasszikusokkal, hanem például a legutóbbi alkalommal is olyan albumot tettek le az asztalra, amelyet akár évek, évtizedek múlva is a zenekar legjobbjai között emlegethetünk. Ilyen a Kreator, amelynek negyedik nagylemezét, az Extreme Aggression-t szavaztátok meg az együttes legjobbjának, de sokakkal együtt nekem tavalyelőtti alkotásuk, a Gods of Violence is nagyon bejön. Hasonló a helyzet az Amorphis esetében is, akiknek harmadik albuma, az Elegy szerezte játékunkban a legtöbb pontot, de Holopainen-ék a 2018-as Queen of Time-mal is nagyot gurítottak, ami nem tudom, hogy klasszikussá válik-e, de nálam az elmúlt évtized legjobbja tőlük.
A Kamelot-nál a diszkográfia negyedik és ötödik darabja, a The Fourth Legacy és a Karma végzett holtversenyben az élen, de legfrissebb anyaguk, a tavalyi The Shadow Theory is nagyon emlékezetes darab. Ugyanez mondható el az Ayreon két évvel ezelőtti lemezéről, a The Source-ról is, miközben az albumszavazáson Arjen Lucassen-ék hatodik albuma, a The Human Equation diadalmaskodott.
Idővel jöttek bele
Létezik egy olyan kategória is, amelynek képviselőiről minden elmondható, csak éppen az nem, hogy első anyagaikkal váltották volna meg a világot. Természetesen vannak olyan ős-rajongók, akik ezekre a lemezekre esküsznek, de nem ők alkotják a többséget. A Whitesnake tucatnyi nagylemezéből például – abszolút megérdemelten – sorrendben a hetedik, az 1987-es, a zenekar nevét viselő album számít a legnépszerűbbnek. Az Aerosmith-nél már a kilencedikként napvilágot látott Permanent Vacation is tele van slágerekkel, mégis az ezt követő Pump a csapat top-albuma.
A Stratovarius is fokozatosan fejlődött, érett be: legnépszerűbb albumuknak olvasóink körében a kilencedikként megjelent Infinite bizonyult. Már az ezt megelőző Destiny is jó anyag, de az ezredfordulón kiadott lemezük a csúcs. A Scorpions-nál ugyanez a helyzet (itt is a kilencedik nagylemez, a Love at First Sting vitte el a pálmát), annyi különbséggel, hogy a korábbi albumok is szinte egytől egyig klasszikusok, az utána következők viszont már messze nem durrantak akkorát.
A pályájuk közepén kiemelkedő teljesítményt nyújtók közé sorolnám még a Pantera-t, akik mindenekelőtt a Vulgar Display of Power-rel írták be magukat a halhatatlanok nagykönyvébe; náluk kis túlzással éppen hogy az első négy album mehet a lecsóba. A Soundgarden hat anyaga közül is a harmadik és a negyedik a csúcs (Badmotorfinger és Superunknown).
Véghajrások
A csúcsteljesítményüket pályafutásuk végére időzítők közül elsőként éppen a nemrégiben megidézett Thin Lizzy jut eszembe, akiknek legutolsó, tizenkettedikként megjelent Thunder and Lightning lemezét tartjuk a legjobbnak. Gary Moore kilenc rockalbuma közül pedig a nyolcadikként megjelent Wild Frontier hódította el a koronát.
A Savatage mindegyik korszakának megvannak a maga rajongói, albumszavazásunkon azonban a csapat utolsó előtti lemezét, a The Wake of Magellan-t neveztük meg e kivételes pályafutás csúcsaként. A Psychotic Waltz sajnálatosan rövid karrierjének ékköve pedig – bár még nem szavaztunk róla, úgyhogy csak szerintem – a negyedikként, vagyis utolsóként megjelent alkotás, a Bleeding.
Végig magas színvonalon
És természetesen olyanok csapatok is vannak, amelyek egyenletes teljesítményt nyújtva, végig jobbnál jobb albumokkal örvendeztették/örvendeztetik meg rajongóikat. Fates Warning-játékunkban a hatodikként megjelent Parallels lett a befutó, de mondaná-e bárki is, hogy például a 2016-os Theories of Flight nem volt ugyanilyen emlékezetes alkotás. Vagy tudunk-e markáns különbséget tenni a különböző Nevermore-albumok között, azzal együtt, hogy a hét nagylemez közül a középső Dead Heart in a Dead World-öt hoztuk ki győztesnek?
A kedvenceitek közül ti is tudnátok hasonló példákat említeni?
Agent Steel, Mercyful Fate, Possessed, Nasty Savage, Morbid Angel, Death – hibátlan diszkográfia.
Na, én ennyire nem vagyok elfogult. Nálam az első két Agent Steel és Mercyful Fate a király, a többi kevésbé. 🙂
Én meg sajnos soha nem tudtam megszeretni a Nasty Savage-ot. Bocs, Laci! Death-szel viszont egyetértek.
Osszegyujtottem en is nehany zenekart, elorebocsajtom, jomagam nem gondolom rossznak az alabbi bandak korai lemezeit, en „sajnos” az abszolut rajongo tipus vagyok, aki az adott kedvenctol mindent kepes szeretni. Az alabbiak mondjuk ugy, hogy rocktortenelmi tenyek:
ACCEPT – Az elso ket lemez meg nem hozta meg a nepszeruseget, hard rockosabbak a kesobbi, jol ismert stilusnal, a Breaker mar Heavy Metal. Ok egyebkent a Veghajrasok kategoriaba is belefernek, Tornillo-val valosaggal szarnyal a zenekar.
ANTHRAX – Az elso, Fistful Of Metal cimu lemezen meg nem igazan a zenekar igazi hangja hallhato, kivalo „felgyorsitott NWOBHM” stilusu album, de az igazi Anthraxot a kettes lemezzel ismerhettuk meg.
ICED EARTH – Bar az elso harom lemez abszolut mestermu, a manapsag jol ismert, letisztult Iced Earth stilus a hatalmas undergound sikert is meghozo Dark Saga lemezen alakult ki.
DEF LEPPARD – Az NWOBHM mozgalom „futottag meg” kategorias szereplojebol a harmadik, Pyromania cimu lemez csinalt Arena Rock-sztart.
EUROPE – Itt igazabol csak sikereket tekintve hozott valtozast a harmadik lemez, Final Countdown,
zeneileg nagyjabol az addigi uton haladtak tovabbra is, csak szuletett egy mindent vivo, rogyasig, unalomig jatszott slager is, ami kis idore a csucsok csucsara vitte oket.
KISS – az elso harom lemez olyannyira nem szamitott sikeresnek, hogy az Alive album amolyan utolso probalkozas volt reszukrol, ami a sulyosabb hangzasnak koszonhetoen aztan eleg jol be is utott, zeneileg sokat kemenyedtek a kovetkezo lemezeken. A sikeruk azota is toretlen.
UFO – Az elso ket, pszichedelikusabb lemez utan, Michael Schenker beszallasaval a Phenomenon lemezen talatak magukra igazan. Doctor Doctor, Rock Bottom,stb.
Magnum – Az otodik, talan legjobb, legkiforrottabb lemezuk az On a Storyteller’s Night, ami egyben meg is mentette a karrierjuket, mivel olyannyira nem ment a szekeruk, hogy elhataroztak, hogy ha ez nem jon be, akkor abbahagyjak. Az eredmeny egy hibatlan lemez, talan maig a legjobb, ami a sikert is meghozta.
MOTORHEAD – Az elso lemez nem igazan volt meg kiforrott, igazan sikeres se volt, az „elodje”, az elso lemeznek szant On Parole meg annyira sem, hiszen vissza is dobta a kiado. Az Overkill-tol kezdve mar persze tortenelem a zenekar sztoija. Kesobb persze az On Parole is hirtelen piackepesnek tunt…
Saxon – Ok is a masodik lemezzel, a Wheels of Steel-lel tortek be a koztudatba. Az elso, a banda nevet viselo, hol bluesos, hol progos, hol heavys album kicsit eltunt azota a rocktortenelem sullyesztojeben. Attol persze meg remek kis lemez.
QUIET RIOT – Az elso ket lemez jobbara csak Japanban jelent meg annak idejen, a vilag elol szinte teljesen rejtve maradtak. A Metal Health a kicsit alapabbra vett zenejevel viszont robbantott.
TWISTED SISTER – Az elso lemez egy kultalbum ugyan, de zeneileg kisse csapongo, a hangzas se az igazi meg, a kette You Cant Stop Rock’n’Roll mar hibatlan, a vilagsikert meg a harmadik Stay Hungry hozta el.
MANILLA ROAD – Az elso ket lemez zeneje, hangzasa diszkreten megfogalmaza is „furcsa”. A harmadik, Crystal Logic lemezen mar mindannyiunk kedvenc kult-undergound bandajat hallhatjuk.
P.BOX – Hogy itthonrol is legyen egy pelda. Az elso, Varga Miklos altal felenekelt P.box album meg nem a Vikidal altal sikerre vitt csapatot mutatja. Nagyon nem…
Ennyit sikerult osszeszednem, David Laszloval egyetertek, az Agent Steel, Mercyful Fate, Nasty Savage szamomra is tevedhetetlen.
Szia Gábor! Ez igazán kimerítő és értékes összefoglaló. Már-már egy külön cikk. Köszi! Nincs kedved írni az oldalra (cikket)?
Kicsit varatlanul ert a kerdes, de persze, miert is ne. Egyes lemezekrol, legyen regi vagy uj, szivesen irnek idonkent, csak mivel kulfoldon elek, elegge sufni-tunning jelleggel tudnam osszehozni ekezettel az irasokat, tehat nem lennek tul gyors. „Referenciakent” egy reges-regi, hamvaba halt blogos probalkozasomat tudom felmutatni, az ott talahato osszes irast a rendelkezesetekre bocsajtom, megtisztelve ereznem magam, ha megmentenetek oket az enyeszettol, mert gyanitom, hogy az elmult 9 evben maximum 3 ember olvashatta el oket. http://culticbullshit.blogspot.com/
Hello Gábor! Köszönjük, szuper vagy! Én is támogatom Coly javaslatát! 🙂