Habár a Bay Area-i metal mozgalom a ’80-as évek közepén/második felében élte virágkorát, gyökerei a ’70-es évek végére nyúlnak vissza. Többek között az Exodus, a Metal Church (igen, igen nem tévedés, a power metal legendáról van szó) és az Anvil Chorus is ez idő tájt alakultak. A színtér megerősödéséhez Ron Quintana és Ian Kallen is hozzájárult a Metal Mania fanzine-nel, illetve a KUSF rádióval, az igazi áttörés azonban a Metallica San Francisco-ba költözésével következett be. Egymás után alakultak a Bay Area-i thrash bandák (többek között a ’82-ben létrejött Death Angel, de az Exodus is komoly zenei metamorfózison ment át), amihez a Los Angeles-i Slayernek is sok köze volt, lévén, hogy a csapat akkoriban többször is fellépett a legendás Bay Area-i klubokban (Ruthies Inn, The Stone, Mabuhay Gardens stb.).
Az 1982-ben, San Francisco-ban, eredetileg Sinister Savage (1980-1982) néven alakult Griffint szintén a Bay Area-i színtér első zászlóvivői egyikeként tartjuk számon. Sajnos nekik „nem osztottak lapot”, azaz sosem értek el komoly sikereket; nem hagytak maguk után különösebb nyomot, de a fanatikus underground rockerek így is emlékez(het)nek rájuk. Hogy akkoriban mennyire szövevényes, embrionális állapotban volt az öböl színtere, azt a Griffin létrejötte is tökéletesen példázza.
A csapatot Rick Wagner dobos, Rick Cooper gitáros, William Rodrick McKay énekes és Dan Levitan basszusgitáros (később Steele) hívta életre. Ebben talán semmi érdekesség nincs, abban viszont már annál több, hogy William McKay és Rick Cooper 1980-ban ott bábáskodott Kurdt Vanderhoof gitáros oldalán a Metal Church megszületésénél. Az a tény is önmagáért beszél, hogy a Fémtemplomnak ebben a korai inkarnációjában dobosként Carl Sacco (később Murder, Heathen) és Aaron Zimpel (utóbb Anvil Chorus), míg énekesként Ed Bull (aki egy évvel később a Control-ban tűnt fel) vett részt.
A „zenészkeringő” a Griffint sem kerülte el, hiszen 1981-ben Dan Levitan-t Steve Hott (ex-Metal Church) váltotta, aki 1982-ben Thomas „Hawk” Sprayberry-nek adta át a stafétát. Ugyanebben az évben lépett be a zenekarba Henry Hewitt gitáros (ex-Exxe) is, sok sót azonban ő sem evett meg itt, mert 1983-ban már Michael „Yaz” Jastremski (aki ezt követően a Heathen-hez csatlakozott bőgősként – R.I.P.) vette át a másodgitáros szerepét. A csapat ’83-ban egy 12 számos (!!!) demót rögzített, ami felkeltette Mike Varney érdeklődését, és a bandát leszerződtette saját kiadójához, a Shrapnel-hez.
A bemutatkozó lemez felvételeire 1984 augusztusában, Berkeley-ben, a Banquet stúdióban került sor, a végeredmény pedig egy hónappal később került a boltok polcaira. A Flight of the Griffin kilenc tétele a második demó dalaira épült (Hawk the Slayer, Heavy Metal Attack, Submission, Creeper, Flight of the Griffin, a Ten Years Ago-t pedig Travelling in Time-ra nevezték át), az első demóról csak a Hell Runeth Over-t tették fel a lemezre.
A fantasy- és háborús szövegekkel megtámogatott muzsikát power/speed metalként aposztrofálják, ami talán meg is állja a helyét, ugyanakkor nem éri el az akkori (1984-ről beszélünk) Metallica, Armored Saint, Slayer vagy Exodus sebességét. Kis túlzással, a Griffin önálló színteret képviselt a Bay Area-i mozgalmon belül, és noha lendületesek voltak, azért a Metallica, Exodus, Possessed, Death Angel stb. által képviselt brutalitással köszönő viszonyban sem voltak. Pályatársaikhoz hasonlóan rájuk is jelentős hatást gyakorolt a NWOBHM-mozgalom (a Raven, az Iron Maiden, a Judas Priest), de az Accept neve sem volt ismeretlen előttük.
A nyitó Hawk the Slayer-ben még előfordulnak speed riffek és ritmusok, a folytatásban azonban megelégednek a középtempókkal, sőt a címadó szerzemény kifejezetten epikus irányt vesz, míg a Heavy Metal Attack-ot nyitó Hammond orgonás betét kísértetiesen hasonlít Ozzy Osbourne Mr. Crowley című klasszikusára. Az anyag – nyers hangzása révén – valamelyest az Exciter-re is hajaz, de a dalok felépítésük szempontjából kimunkáltabbak, összetettebbek, mint a kanadai trió akkori szerzeményei.
1986-ban még kiadtak egy második lemezt, a Protectors of the Lair-t, amit Wagner, Cooper (ő kezelte a basszust is) és McKay trióban vett fel. Ez az album keményebb lett elődjénél, de miután a thrash akkoriban abszolút csúcsra járatódott, sok esélyük nem volt a komolyabb elismerés bezsebelésére.
A Flight of the Griffin azon ritka anyagok közé tartozik, amelyek az évek során nem kaptak komoly reklámot, felhajtást, azonban a lemez így is a heavy/speed stílus egyik megkerülhetetlen klasszikusa. Az Old Metal Records 1998-ban bónuszdalokkal megspékelve dobta piacra az albumot, mi több, a zenekar 2011. április 29-én fellépett a 14. alkalommal megrendezésre került Keep it True fesztiválon – igaz, ez kisegítő zenészekkel „felturbózott” múltidézés volt – ami ettől függetlenül az eseményen részt vevők számára komoly csemegének számított. Mindent egybevetve, a Flight of the Griffin a ’80-as évek közepének heavy metal eszenciája, az akkori kor tökéletes lenyomata.
Leave a Reply